Nevetni

nem szégyen - írta Kisjó Sándor.

Mégis, mostanság ritkán és túl keveset nevetek.

Szombaton mégis sikerült. Még tudok.

Díjat kaptam Iritől!

A díjhoz tartozó szabályok:

1. Meg kell köszönni a díjat, annak akitől kaptam. - Köszönöm, Iri, a díjat! Igazán meglepetés volt!
2. A logót ki kell tenni a blogba. - Íme, lásd fennebb.
3. Be kell linkelnem azt, akitől kaptam. - Iri itt is és itt is ír szépeket, bátorítókat.
4. Írnom kell magamról 7 dolgot. - Na lássuk, mitisírjak, mitisírjak?

1. Az utóbbi időben ritkán voltam olyan mérges, mint tegnap. Pedig edzett szívem van - úgy tudom. A rendőrségen sikerült ennyire felhúzniuk, amikor egy dossziéval 3x is visszatapsoltak és végül mégsem sikerült megoldanom az ügyemet, így hétfőn reggel is oda vezet majd az első utam. Persze, ez hosszú sorbanállást jelent és azt, hogy még bármit kitalálhatnak. Nem csodálom, hogy az emberek mérgesek, nyűgösek és ártalmasak, ha ilyesmiken mennek keresztül. Kellene mérni a feszültséget a hivatalokban. Egy nálunk 4 napos procedúrát, mely során 8 hivatalt látogattam végig, máshol (pl. Németo.) fél óra alatt, egy hivatalban lehet elintézni.
2. Ma bepótoltam jónéhány átalvatlan éjszakát. Jól esett!
3. Szeretek vezetni. Vaníliát különösen, bár most két napig nem fogom az 1. pontban leírtak miatt. De vezetés közben is el tudnám sírni magam néha, amikor hirtelen el-elfogy az út előttem, mint pl. a Várad-Belényes útvonalon - de sajnos nemcsak ott. Az állampolgárokkal való kitolás egyik legnyilvánvalóbb jele az utak állapota.
4. Nem szoktam unatkozni. Leállni, megpihenni nehezebb nekem és megtalálni az oázisokat a feltöltődéshez. (Ti hogyan szoktatok kikapcsolódni?)
5. Az idén lesz a 10 éves osztálytalálkozónk. Kiváncsi vagyok magunkra.
6. Vágyom egy hosszabb szabadságra - valahová, ahol még a madár is ritkán jár.
7. Az idei év egyik legnagyobb kihívása a doktori dolgozatom befejezése. Ha meglesz, nagy kő esik majd le a szívemről. Szurkoljatok nekem :)

5. Tovább kell adnom 7 embernek. - Hű, ez nehéz lesz. Ki nem kapta meg még? Megszólítás helyett inkább azt mondom, hogy szabad a gazda, akinek kedve van bepillantást engedni az életébe, írjon. :)
6. Be kell linkelnem őket. - Önkénteseket várunk :)
7. Megjegyzést kell hagyni náluk, hogy tudjanak a díjazásról. - Maradjon az önkéntesség :)

90-60-30

Néhány kép az elmúlt hétvégéről - beszámoló helyett.

Meglepetés-torta a 90 éves Katimamának

Katimama

90 év

Pír

Anya és lánya

Gyökerek és levelek

Dorka - 8 hónaposan

Valaki

Az esti koncerten hallottam az alábbi vers megzenésített változatát:

VALAKI JÁR A FÁK ALATT …

Visszhang Kányádi Sándor Valaki jár a fák fölött c. versére

Valaki jár a fák alatt,
sápadt avar között neszez…
Amerre csendben elhalad,
a bojtorjánból rózsa lesz.

Valaki jár a tengeren,
zajló hullámokon tapos…
Nyomában békesség terem,
s a vész derûtõl harmatos

Valaki jár sikátorok,
nyomortanyák, kunyhók körül…
A jobbján leprás tántorog,
vakok, bénák közé leül.

Az éjszakán ha átvonul,
hol titkok bántó súlya nyom,
hol rém lapul meg álnokul
- fellobbantja a csillagom.

Míg fönt szédelgek ághegyen,
markolva véges tudatot,
örök karját kitárja lenn,
s felfog, amikor zuhanok.

Everything

Az orvosok is

meghalnak.

Máig ritkán gondoltam erre. De amikor nem nyitott ajtót a megbeszélt időpontban és magyarázatot is kaptam a rejtélyre ledöbbentett a cáfolhatatlan tény.

Az orvosok is meghalnak. Még akkor, ha csütörtökön még emlékeznek a múltheti programálásra. Még akkor is, ha azt mondják, hogy "szeretettel várnak".

De nem várt meg.

Bolyki's

Mostanában klasszikus énekek jutnak eszembe miközben vezetek. S énekelek is, félórákig egy-egy részletet - lejátszó híján. Ilyeneket, mint ez:

Kézikönyv

A napokban eldöntöttem, hogy ha lesz valaha gyermekem, akkor írok hozzá egy kézikönyvet. S ez lesz a(z egyik) menyegzői ajándékom a leendő menyem vagy vejem számára.

Közben

megérkezett a levél és azóta is készülök válaszolni rá.

S közben eltelt egy hónap és még egy hét.

S mindeközben a szesszió is meg a vakáció is lejárt.

Bálint-nap is elmúlt.

Anya látogatása is tovatűnt.

Tesó szülinapja is.

Néhány adag szomorúság is.

És jókedv.

Meg fájdalom.

És túl vagyok pár reménytelenség-völgyön is.

Egy konferencián is.

Hosszú és veszélyekkel teli utazáson.

Túl vagyok újra egy lázon.

S a java még hátra van!

Szeretem

amikor szépen összehangolódnak a tennivalók és egymásbailleszkednek a percek, pörögnek a gondolatok és klappolnak a szándékok. Néha mintha egy hétnyi feladat oldódna meg egy-egy nap alatt.

Máskor pedig csak úgy kilopakodnak a félórák a homokórából.

Most pedig húzom az időt, hogy ne fogjak még hozzá a ma esti munkámhoz.

[És kiváncsi vagyok, hogy mikor érkezik meg a levél :) ]

Naptár szerint ma,

a hét napjai szerint tegnap volt egy éve annak, hogy szomorú hírrel hívott fel a tesókám és annak is, hogy ennek nyomán én hívtam fel szomorú hírrel a tesókámat.

Egy év.

Nincs kéznél szertartás, csak az emlékezés marad.

S közben érdekeseket olvasok arról, hogy a zsidó vallásban hogyan gyászolnak, hogyan vigasztalnak.

Vigasz a gyászban

A gyászolók vigasztalásának kötelezettsége a temetés után lép érvénybe. Addig engedni kell, hogy a hátramaradottak átadják magukat érzéseiknek: a részvétet sem szabad nyilvánítani. Néhány közösségben szokás temetés előtt részvétlátogatást tenni a gyászoló családnál. Ez nem fér össze a zsidó szokásokkal. Csak a legközelebbi hozzátartozók és barátok - akiknek segítségére a temetés vagy más intéznivalók miatt szükség lehet - látogathatják meg az elhunyt családját a temetés előtt.

A temetést követően a gyászolók első étkezésük alkalmával nem ehetik saját ételeiket. A szomszédoknak, a barátoknak vagy a rokonoknak kell ellátniuk őket. Ez a szokás Ezékiel próféta könyvének 24:17. szakaszából ered, amely elítélően szól az akkori gyászolási gyakorlatról: "...ne edd a gyászolók kenyerét!" Ezért a szomszédok és barátok számára micvá az első étkezéssel, "vigaszétellel" ellátni a gyászolókat. Hagyományosan kemény tojást is adnak ilyenkor, a gyász és a részvét szimbólumát. A tojás gömbölyűsége az élet folyamatosságát jelképezi, s azt sugallja, hogy a kétségbeesést megújhodás és öröm követi. Az étellel kapcsolatban nincsenek különösebb korlátozások, de vigyázni kell, hogy a vendéglátásnak ne legyen összejövetel jellege. Csöndben kell enni, és tekintettel kell lenni a gyászolókra. Az ennivaló nem a látogatóké!

A gyászoló házba lépve nem szabad üdvözlő szavakat mondani. Ha nem tudjuk megfelelő módon kifejezni együttérzésünket, s legfeljebb semmitmondó szavakat találnánk, jobb, ha semmit sem mondunk. A hagyomány úgy kívánja, hogy a látogató ne kezdjen társalogni a gyászolóval, hanem várjon, míg az kezdeményez beszélgetést.

Illik az elhunytról beszélgetni, felidézni emlékét, emlegetni szeretetre méltó tulajdonságait. Aki azt hiszi, hogy ha nem beszél az elhunytról, akkor elvonja a gyászoló figyelmét bánatáról, az nem ismeri a szenvedés lélektanát. A közömbös dolgokról való csevegés sokkal kevésbé vigasztaló, sokkal fájdalmasabb a gyászoló számára, mint a halottra való emlékezés.

A sivá hetében a gyászolóktól az együttérzés hagyományos szavaival szokás elbúcsúzni:

(Hámákom j'náchém etchem b'toch sár ávéléj Cion viJrusálájim.)

"Az Örökkévaló vigasztaljon benneteket és mindannyiunkat, akik gyászban vagyunk Cionért és Jeruzsálemért."

Ezenkívül semmit nem kell mondani, de ha a látogató úgy érzi, hogy a gyászolóknak jólesnék még néhány vigasztaló vagy reménykeltő szó - és megtalálja a megfelelő szavakat -, ezeket is hozzáteheti.

LeveleK

Csak úgy eszembe jutott ma este, hogy milyen régóta nem írt nekem senki levelet. Se rövidet, se hosszút. Se barátit, se szerelmeset.

Szeretnék levelet bontani.

Ír nekem, kérlek, valaki?

Rövidet vagy hosszút. Barátit vagy szerelmeset.

Fireproof (2008)

Ha egy igazán jó filmet szeretnétek látni, akkor ezt a filmet nézzétek meg.

Tűzálló

7XJESUS | MySpace Video

PS. Legyen kéznél zsebkendő. Garantáltan szükségetek lesz rá.

“Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, a mint mondjátok. Gyûlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.” (Amos 5:14-15) ()

Held

Megállni, megpihenni csak az ünnepek érkezésével sikerült, ám talán korábban kellett volna kezdeni, adventet kellett volna ülni ahhoz, hogy a Karácsony legbelül is megérkezzen. Csend hiányában elmaradt.

Pedig voltak kellékek hozzá és néha fel is sejlett a látóhatáron az ünnep, de végül olyan gyorsan lepergett, hogy fel se fogtam az érkezését, így kicsit csalódottan érkeztem haza, valahogy úgy, mint amikor a kezdés előtt pár perccel jelentik be, hogy elmarad az előadás.

S most, hogy már újévet írunk gondolkodom el azon, hogy vajon mi is hiányzott igazándiból?

Az ünnep második felvonására készülve akaratlanul is bele-bele pillantottam a visszapillantó tükörbe.

Regényes, eseménydús évet zárok. Kicsit olyan volt, mintha év elején felültetett volna valaki egy lingispírre és egyre szédületesebb sebességre állította volna be az ütemet. S mégis, az események forgatagában - vagy ezek ellenére? - kristálytisztává váltak célok, tervek, szándékok, döntések, lehetőségek.

Kegyelemteljes év volt.

Nagyon hálás vagyok a férjemért, mámiért, tesókért, barátaimért, akik a megfelelő időben mellettem álltak jó szóval, bátorítással, tanáccsal, segítséggel, imával - felbecsülhetetlen ajándékok ezek számomra.

A jó példákért is, amiket láthattam. És a megújuló erőért - a felálláshoz.

Szeretném kőbe vésni a tanulságokat, továbbvinni a viharok között megmentett kincseket. És letenni a terheket.

És újat kezdeni.

Új reménységgel.

Az alábbi szíverősítővel indulok 2010-ben:

Ne félj, Krisztina! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!

Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.

És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.

És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcske, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.

És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.

És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.

Jóel 2:21-től

December, 2009.

December 30.

A gondok túloldalán nagyszerű ádások vannak.

Herjeczki Géza: Advent

ez évben is

mint rendesen

négy hétig tart

advent időszaka

csalódni tán

ez évben sem fogunk

s lesz

úgy hiszem

jó könyv

egy pár harisnya

jó szó

fenyőfaág lesz

legalább

advent után

s megérkezik talán

ez évben újból

talán idén először

a Messiás

ünnepre készülő

szívünkbe új fénnyel

csillogón

megérkezik

megérkezik

ha várva várt

advent után

a Messiás

That's why it's called grace

Kukázás közben

Ma este, mivel már egy ideje ijedten figyelgetem ahogy egyre fogy a Gmail számomra ingyenesen biztosított igazán bőkezű tárhelye is, felgyűrtem a képzeletbeli ingem ujját és nekigyűrkőztem a postaládám takarításának.

A legrégebbi leveleknél kezdtem, melyek valamikor öt évvel ezelőtt kerültek postaládámba.

Öt éve őrzi hűségesen a Gmail életem eseményeinek jelentős lenyomatát.

Még éppen egyetemista voltam akkoriban. Főleg dolgozatokat küldtem-kaptam, vizsgákat szervezgettem, pályáztam és természetesen: barátkoztam.

A nagy tárhelyet foglaló felesleges dokumentumok törlése közben egyik legszebb nekem címzett levél került elő abból az időszakból:

"krriissz, te néha elég sokat kapsz a szómenéseimből, és csak remélni tudom, hogy elég jól viseled őket.. ilyenkor viszont legalább tudom, hogy nem csak az éternek írom ki őket, hanem a pontos desztináció a te valamelyik agyféltekédnek az egyik csücske, aztán az meg kibogoz, feldolgoz, összeráz, levezet, összehasonlít és megírja a végeredményt :) ezzel pedig kibeszélhetetlenül nagy és lekötelező feladatot végzel..."

Na, ki ismeri fel, hogy ki írta ezeket a sorokat és mikor? Az első helyes megfejtő meglepiben részesül. (Emailben várom a választ.)

Micsoda idők voltak azok! És micsoda kincs, hogy ezek a barátságok megmaradtak!

Több, mint tízezer levél volt a postaládámban, amikor elkezdtem a takarítást, pedig rendszeresen törlöm azokat, amelyek arra ítéltetnek. Így is 92%-nyira terhelték le a tárhelyet. Amikor pár óra múlva abbahagytam a műveletet a 2007-es év közepén jártunk, 9%-nyival több helyem lett és kb. ezer levelet töröltem ki.

Emberek, akikkel magázódtam még akkoriban kedves ismerőseim, barátaim vagy kollegáim lettek. Némelyikük, akikről áradoztam az elején és széles mosolyokkal tűzdelt leveleket váltottam ma legszívesebben eltipornának láb alól. Némelyiküket pedig fel sem ismertem már névről, elsőre.

Néha rácsodálkoztam egy-egy elfelejtett eseményre, kapcsolatra, levélváltásra.

S ahogy pörgött-pörgött az idő kereke, a Gmail számlálója és levelek sokasága az egér előtt egyre világosabbá vált, hogy milyen mérhetetlenül és felfoghatatlanul hűséges és kegyelmes az Isten hozzám, velem!

Nézegetem

Csillag képeit a mai ünnepségről és keresem rajta az ismerős arcokat.

A padban, ahol ülni szokott mások ültek.

Pedig egy pillanatig azt reméltem, hogy ott lesz.

Egyeseknek

exit pool az exit poll.

Nem is egyszer, nem is kétszer, nem is csak háromszor.

Vajon azért, mert így akarják tisztára mosni a becsületüket?

Ha Freud lennék rögtön erre gyanakodnék.

De így csak a siralmas helyesírást látom benne.

Julie and Julia (2009)

Ezt a kedves filmet élvezet volt megnéznem, főleg most, amikor már-már kiábrándulok önnön konyhatündérkedésemből és elhagyni készül az ihlet.

A film kihívásaként lehet, hogy egy szép nap fogom magam és kipróbálom Polcz Alain szakácskönyvével ugyanezt.

Addig is, észbe tartok pár jó tippet a hús készítéséről és a vaj titkairól.

Főzzünk örömmel!

Köszönjük,

mindenkinek a jókívánságokat! A gyógyulás folyamatban van, hamarosan teljes lesz. Én egy lépéssel előrébb járok, már látom.

Persze, mi is megtesszük hozzá a magunkét. Pl. ma reggel is azzal, hogy jóóóóóóóóóóóóól megdézsmáltunk egy teljes fej hazai fokhagymát (a kínai szóba se jöhet!), annyira, hogy lángra gyúlt tőle a jobb mandulám. Hogy ettől-e avagy a zöldhagymától, amit mellé ettem, nem tudom, de a pirítóstól gondolom táncsak nem fog ilyet tenni. A libazsír viszont ludas lehet a dologban, most, hogy belegondolok. Olaj a tűzre.

No, tehát, vámpírok és egyéb vad fajzatok, kíméljétek a bőrötöket! Hozzánk veszélyes belépnetek!

Szinkron-

-ban avagy sztereóban lettünk most betegek a Kedvessel. Egyikünk jobbra, másikunk balra dőlt ki.

Hasonló diagnózis, hasonló gyógyszerek.

Vert viszi a potyoltat s lesz belőle aludt tej.

De nem halunk meg, hanem élünk.

Tovább

kell menni. Mindig eggyel tovább.

Pedig milyen jó megérkezni, megpihenni, körülnézni s otthonossá válni egy-egy helyzetben, örömben, felfedezésben, érzésben, tapasztalásban!

De tovább kell menni. Mindig tovább.

Ezt a jókívánságot

kaptam ma este valakitől.

Kívánom tovább mindazoknak, akiket szeretek. És akik igazak.

Legyen ma béke belül. Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből születnek benned és másokban. Használd azokat, amiket adnak neked, és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz. Légy elégedett önmagaddal, úgy ahogy vagy. Hagyd ezt a tudást beépülni a csontjaidba, és add meg a lelkednek az éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunk számára létezik...

Ha valaki,

úgy mint ma este A. kedveskedni akar nekem és sok pénze is van hozzá Seacret-es termékekkel biztos telitalálata lesz nálam. A Wild Kiwi-vel tuttitutti.

El vagyok ájulva ettől a termékcsaládtól!

Micsoda illatok! Micsoda érzések!

Micsoda világ!

Micsoda barátok!

Micsoda nap, újra!

Ősz

Ha elmesélném,

hogy miként jártam ma, nagyot nevetnél vagy sírnál rajtam/velem.

Elmesélem, de írd meg, hogy sírtál-e vagy nevettél. Csak úgy fair végigolvasni a következő sorokat.

Szóval, az úgy történt, hogy kora reggel, miután minden tűzoltást igénylő teendőmmel végeztem, elindultam a könyvtárba. Csípős szél fújt és a busz is váratott magára, mire rászánta magát, hogy begördüljön a megállóba. Talán ő is didergett ma reggel. A változatosság kedvéért zenét és nem hangoskönyvet hallgattam - már csak azért is, mert az utazás alapzaja miatt nem pontosan érthető mindig a szöveg. Meg azért is, mert tegnap kicsit túlzásba vittem és meg is fájult a fülem a sok szövegtől.

Sokan utaztak a buszon. Siető, célirányos, álmos emberek és fület hegyező turisták is.

Gondolatban pár lépéssel a busz előtt jártam, kiváncsi voltam magamra, hogy fogom-e tudni, merre induljak el a buszról leszállva, de aztán, leszállva, a biztonság kedvéért mégis megkérdeztem a Budapest Sight Seeing-es srácokat, akik kedvesen útbaigazítottak. Biztos cél felé haladva immár megszaporítottam lépteim, már éreztem a bejáratnál fogadó illatokat, gondolatban előkészítettem az olvasókártyám és az ujjam már a liftet hívó gombon volt amikor egyszercsak egyik lábam 5 centivel hamarabb ért földet alattam, mint terveztem.

Ez történt velem. Csak így, spontánul. Kitörött a cipőm bal sarka. Azaz a bal cipőm sarka.

A letörött sarokkal a kezemben, bicegve és közben mosolyogva tartottam az útirányt. Ilyen dolgok ritkán történnek velem, megérnek egy mosolyt :). Egy arra járó, környékbelinek tűnő nénikétől érdeklődtem cipész felől, de nem sok jóval biztatott - vagy nem is volt igazán környékbeli, ahogy mondta, mert alig tettem még pár lépést és amit nem is reméltem látni ott díszelgett a szemem előtt: egy cipészet.

A történet nem ér itt véget, mert persze, hogy nem hagytam ott a fél cipőm javítani! Mint említettem, igen hideg reggel volt és én a könyvtár felé tartottam.

A kép csak illusztráció

Két üzlettel odébb rábukkantam egy másik cipészre, de ezennel olyanra, akinek eladó cipői is voltak, nem is kevés, nem is csúnyák, de a lényeg az, hogy akciósak is, ígyhát - történetünk végéhez közeledve - elárulom, hogy találtam is nekem meg a pénztárcámnak is tetszőt, amivel vígan tovább bandukoltam a könyvtár felé. Mert oda tartottam ezen a cs ípős reggelen.

Szép nap elé néztem.

A múlt keddem is érdekesen alakult. Ez se hagyott alább meglepetések terén. Érdekes az élet kedden, Budapesten.

Szép napok elé nézek!

Amikor

Budapesten vagyok, mindahányszor azt élem meg, hogy tág terepen mozoghatok, nemcsak fizikailag, hanem szellemileg is. Annyi program, esemény, látnivaló van! Folyton történik valami, mindig van egy-egy felfedezésre váró hely. Megesik az is, hogy ilyenkor a bőség zavara miatt vagyok képtelen választani a sok jó program közül.

Ilyenkor is, meg máskor is azonban az a döntő, hogy van-e kivel jönni-menni, benézni, felfedezni. És amikor Budapesten vagyok - barátaimnak köszönhetően - ilyen szempontból is gazdagnak érzem magam.

Így jutottunk el az Eckermann kávézóba, a Ráday másik végébe, egy kedves kis helyre, ahol épp nem zajlott nyilvános irodalmi esemény, de regényekbe illő valós élethelyzetekről lehetett jókat beszélgetni egy csésze finom tea-kakaós mellett.

De a Ráday közepe se rossz hely, s az a kis mozaikos éttermecske sem, ahol a saláta legalább annyira jól esett, mint a beszélgetés mellette, lecsónyi témával.

Itt van aztán, karnyújtásnyira vagy egy nyújtott lépésnyire a Szépművészeti múzeum, ahol különleges színek és korok lenyomatát nézhettük meg tegnap délután. Csak azt sajnáltam, hogy a szervezők nem gondoltak arra, hogy képtelenség befogadni annyi tömény élményt és nem alakítottak ki egy kávézót valahol a kiállítás közepe táján, hogy felfrissülve lehessen tovább szemlélődni, gyönyörködni. A színek káprázatosak s egy-egy festményt akár egy hónapig is elnézegetnék reggelente, vagy ebédszünetben, hogy tovább láthassak a vászonnál, amit azonban ennyi idő alatt és ekkora tömeg közepén nem igazán lehetett. Vissza kellene menni még oda február előtt.

És nemcsak ennyi Budapest!

A Szabó Ervin Könyvtár számomra egy kicsit a világ közepe lett most, hogy több időt tölthetek ott el. Az olvasótermekkel, s ezen belül a legbelső szobás fotelekkel, az asztali lámpákkal, a tapétás falaival, a töményfás lépcsőivel, a látogatóival, a szolgáltatások minőségével és a sok még fel nem fedezett zege-zugával örökre a szívembe lopta magát. Ja, és a kávézójáról nem is meséltem!

Egy külön kis világ, agora, a városközpont, a falu közepe, a találkozóhely vagy a modern plázák sok-sok funkciója mind ott van egy otthonosságot árasztó épület néhány emeletén. Váradra is álmodom egy ilyet!

A Metrók, a buszozás fílingje, a bevásárlóközpontok és az a néhány - lassan törzshellyé váló - boltocska, üzletecske miatt is jó visszajönni ide.

Áj láv Bjúdöpest!

De amíg van kivel meginni egy pohár vizet, ne kételkedj a világ szépségében.

Aaron Darkblumm

Fülbevaló

Kommunikáció

szempontjából egyáltalán nem volt szegényes ez a nap, bár már több, mint 24 órja ki sem mozdultam itthonról.

Csak emailből kereken negyvennégyet írtam ma összesen, ezen kívül volt jópár csati és telefonbeszélgetés és sms is - pedig még egy áramszünetet is kifogtam.

Milyen érdekes! Budapest szívében, egyedül ücsörgök a szobában és mégis körös-körül vagyok véve kapcsolatokkal és üzenetekkel; távol vagyok az otthonomtól, de a laptopom és kedvenc rádióadóm társaságában idelopózik mellém az otthonosság; karnyújtásnyi távolságra vagyok emberektől, de az ágyból kikopogtató takarító nénin kívül senkivel nem találkozom egész nap.

Nem érzem magam egyedül, pedig egymagam vagyok. (Leszámítva az áramszünetes - netmentes időszakot.)

Micsoda világ!

A mai nap

egyetlen mozzanata sem úgy alakult, ahogy terveztem.

Azzal kezdődött, hogy elaludtam a 6.30-as buszt Budapest felé - arra ébredtem, hogy a Kedves csodálkozik, hogy még otthon vagyok. És igen, lekéstem a 9.04-kor Biharkeresztesről induló vonatot is, mert azt hittem, hogy 9.54-kor indul. Püspökladányban utolértük volna, de ott kiderült, hogy sztrájkba kezdett a MÁV, úh. 2 órán át állnak majd a vonatok. A legközelebbi busz 3 körül indult volna, így tovább autókáztunk, Budapestig.

A megbeszélés sem 1-kor kezdődött, ahogy terveztük, hanem 3 után, így vendégeskedtem a Nagymamiban egy kicsit, majd felmértem az egyik kedvenc divatbolt mai kínálatát.

A nap többi része is tartogatott meglepetéseket, de ha minden úgy történne, ahogy azt felirogatom magamnak a határidőnaplómba, az unalmas volna!

S ha nem alakulna mások miatt meglepetésszerűen az élet, hozzásegítek én is néha. Jól-jól meg tudom lepni magam időnként.

UI.

A koncert szuperjó volt. Nagyon ügyesek ezek a fiatalok!

Csak így tovább!

Ez a hét

és a vége is olyan gyorsan elrepült, mint a kimondott szó az ajkamról.

Tennivalóból sok akad, rendesen be kell osztanom az időmet, hogy valamelyest lépést tudjak tartani velük meg magammal. Néha annyira zavaros a kép, hogy nehezen tudom kibogozni a sorrendet. El is tévedek időnként a fontos és a sürgős dolgaim között.

A hétvége viszont sok premiert tartogatott számunkra: pl. Dorka első látogatása nálunk és jónéhány más első-dolga itt és az első Rá-hangolva-s koncert.

Itt jön néhány kép a kis sztárról. Bonbon. Cukorrépa. Cukorka. Karamella. Ezek a szavak jutnak eszembe, amikor látom. Áldott, békés, szerethető baba. Dorka. Isten ajándéka.

Ki akar kirándulni menni? Dorka igen.

Ki akar még aludni egy kicsit?

Vannak dolgok, amiket jól szemügyre kell venni.

És vannak dolgok, amik egyeseknek kellemesek, másoknak nem.

Spontán babatalálkozó. Dorka és Szünadén (remélem jól értettem a baba nevét.)

Biztonságban.

Kényelemben jobban megy a gurgulázás.

Viccccc(es) fordítás

Hogy hangzik a "Johannis Klaus" név pontos román fordítása?

Lucian Croitoru.

Az igazság

Egy ideje - különféle élethelyzetekben - eszembe-eszembe jutott az "igazság" kifejezés.

Igazság, mint valóság.

Igazság, mint irgalmasság.

Igazság, mint egyenesség.

Igazság, mint nyíltság.

Igazság, mint fegyver.

Igazság, mint gerincesség.

Igazság, mint bátorság.

Igazság, mint szabadság.

Igazság, mint veszély.

Igazság, mint próbatétel/kipróbáltság.

Igazság, mint opció.

Igazság, mint támasz.

Igazság, mint erő.

Leginkább a hiányát és a benne rejlő, vele járó kihívást észlelem - s figyelem magam is időnként ezen a szemüvegen keresztül. Nem a legkézenfekvőbb megoldások egyike, az biztos. És nem is olyan természetes az abban való járás. Alternatíva, amit újra és újra meg kell harcolni /-nom, legalábbis.

Rákerestem ma este erre a kifejezésre a Bibliában. Nem másoltam át mind a 542 találatot, de néhányat, szíverősítőként, kijózanodásként, vezérfonalként igen.

5Móz 16,20

Igazságot, igazságot kövess, hogy élhess, és örökségül bírhasd azt a földet, a melyet az Úr, a te Istened ád néked.

Zsolt 43,3

Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.

Péld 3,3

Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára;

Péld 10,2

Nem használnak a gonoszság kincsei; az igazság pedig megszabadít a halálból.

Péld 12,27

Az igazságnak útjában van élet; és az ő ösvényének úta halhatatlanság.

Péld 13,6

Az igazság megőrzi azt, a ki útjában tökéletes; az istentelenség pedig elveszíti a bűnöst.

Péld 21,3

Az igazságnak és igaz ítéletnek gyakorlását inkább szereti az Úr az áldozatnál.

Ézs 41,10

Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.

Jn 4,24

Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.

Jn 8,32

És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.

Jel 22,11

A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is.

I-g-a-z-s-á-g. Ú-t. É-l-e-t.

Milyen jó dolgom van

nekem Budapesten!

Kényelmes szállás, baráti kényeztetés, érdekes élmények. Séta. Beszélgetés. Hallgatás. Találkozás.

Igazságok.

Csodás, csodás Budapest! Csodás, csodás barátok!

Budapest,

te csodás, készülj, érkezem!

Könyvtárak, kávézók, Kékmetró és Négyeshatos, és ti, járdaszegélyek ne rezzenjetek össze, ha feltűnni láttok. Kicsit bizonytalanok lesznek a lépteim, idegen vagyok újra felétek, de most egy időre ti teszitek majd otthonossá számomra a tájat.

Maradnék inkább most, hogy indulok, de ugye jó lesz ott is nekem?

91. Zsoltár

"Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen, 2az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!3Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől. 4Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége. 5Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal, 6sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól. 7Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el. 8A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését. 9Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak, 10nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás. 11Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, 12kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben. 13Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet. 14Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. 15Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt. 16Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban."

Egy átlagos szombat

reggeli olvasással, finom, kényelmes reggelizéssel és nyugodt tevés-vevéssel, főzőcskével, csevegéssel telik.

Jellemzően nagyon hamar eltelik.

Ma sor került a régóta halogatott polcrendezésre is. Mély levegőt vettem és két nagy stóc jegyzetet, régi diákok régi dolgozatait, konferenciákon összegyűjtögetett anyagokat, vonat- és repülőjegyeket és településeket bemutató kiadványokat ítéltem szortírozásra - halálra.

Vacilálok, hogy dobjam-e ki vagy sem őket.

Bepakolom őket két nagy szatyorba és adok magamnak egy hét gondolkodási időt.

Közben M. ajánlatára bekukkintottam a Zárórák-ba (az este Constantinescu volt államfőnk meséjébe aludtam bele) és igazat adok neki: jó hely! Már a negyedik műsort hallgatom, de ez a negyedik Babarczy Eszterrel tetszik legjobban.

Köszönöm a tippet, M.

A felolvasó (2008)

avagy a The Reader c. film számomra a titkok és a motivációk szövevényes labirintusáról szól. A titkokról, melyek rabul ejthetnek; az életútról, mely annyi ponton más irányt vehetett volna, ha a szándékok és az indítékok nyilvánvalóvá váltak volna.

Azt gondolom, hogy túl sok hiábavaló szenvedés van, mert talán csak őszinteségbe - fel merem vállalniba - kerülne és lehetne szabadon továbblépni. S nem rekedne meg két élet - vagy több is, mert mindig másokat is érint a döntésünk -

Most így gondolom, de az "Ön mit tett volna?" kérdésre nekem sincs egyértelmű válaszom.

Mégis, szeretném látni a jó döntések mintázatát is.

Professor Rohl: What we feel isn't important. It's utterly unimportant. The only question is what we do. If people like you don't learn from what happened to people like me, then what the hell is the point of anything?

De egy örömhír is van

mára.

Nagymamám, Julimama, kibékült az Istennel.

A napokban legyengült, nem tudjuk, hogy felépül-e még.

Felhívtam ma este, beszélgettünk kicsit. Örült. Puszil, legyünk jók, vigyázzunk magunkra, de jó, hogy nem feledkeztünk meg róla, hogy van mindenki.

Beszélünk még vajon? Látjuk még egymást?

Egyik szemem sarkában könnyek gyűlnek, a másik nyugodt.

Találkozunk még, a java még hátra van!

Találkozunk. Most már igen.

Kilenc

hónapja.

Igen, már kilenc hónapja.

Kilenc. S még mindig nem nyolc.

A 7vége

arra jó, hogy együtt legyünk, pl. ezzel az aranyos babával, a szüleivel és keresztanyjával.

A valóságban nem aludt ilyen sokat, pedig nagyon jól áll neki. :)

No, és akkor itt van egy, amikor nem alszik. És ruhácskában van, tessék kérem szépen megfigyelni! És megcsodálni :).

Ez az első erdős kirándulása, asszem. Velünk legalábbis.

J., ugye nem baj, hogy feltettem ezeket a képeket?

Gyűjtöm a kincseket

A szavakat, a tetteket, a tanácsokat, a mosolyt, az arcodat.

A tiszta tekinteted, amire újra és újra rácsodálkozom, ha találkozunk. A derű, ami virít az arcodról. A hit, hogy Isten mindent jóra fordít. A remény, hogy érdemes - minden ellenére érdemes tovább menni és nem feladni. A hangod csilingelését a telefonban, amitől rögtön eloszlik a köd és megnyugszom, hogy jól vagy, hogy ma is találtál megélni érdemes feladatokat.

Ha felhívlak, hogy megnyugtassalak és vigasztaljalak megnyugszom és megvigasztalódom.

Láthatalan kötelék tart minket össze, a vér, ami belőled bennem kering és szereteted lenyomata a szöveteimben.

Találkozunk Isten trónja előtt - búcsozol szombat este és vasárnap tudom, hogy 200 kilométernyi távolságból kézenfogva megyünk az Atyához és valahol a közelben ott van Apa is.

Köszönöm, hogy olyan könnyű téged szeretni.

Ennio Morricone - Chi Mai

Miért is?

Szállás - pihenés - látnivalók

Sok időt töltöttünk el az útvonal tervezésével és szálláskereséssel, s még így is volt, amit nem tudtunk időben, indulás előtt megtervezni. Mégis szuperszép helyeken jártunk az együtt töltött hét alatt, nem álmodott helyeket is láttunk útközben és minden este volt hová lehajtanunk fejünket.

A biciklitúrás útvonalat és élményeket felelevenítve két éjszakát a Bélesi tóhoz közeli Călăţele Pădure nevű település egyik házikójában aludtunk: nem volt rossz választás. Szép udvara van, csendes helyen fekszik, pedig a falu közepén áll, szépek a szobácskái, kényelmes a nappalija, a fürdők is tiszták és újak, a konyha felszerelt. A falak kicsit vékonyak voltak és a konyhaeszközöket átmostuk használat előtt, a padláson élő mókuscsaládnak pedig megbocsátottuk volna, ha máshol választanak életteret a kedvünkért, de összességében elégedettek voltunk a lakhatási körülményekkel és az árral is. A kedves szomszéd nénit, aki friss tejet, túrót és tejfölt hozott nekünk bónuszként kaptuk. Máskor is megyünk, ha pihenni szeretnénk, de ha horgászni inkább és többen, akkor lehet kipróbáljuk a mások által letesztelt tóparti házikót is.

Az ojtozi vadászház egy különleges ajándék volt számunkra és csak exkluzív vendégek számára nyitott. A patakon át, térerőn túl és pisztrángos zuhatag mellett fekszik, az ötven éves fasor mögött, őzjárta és medvelátogatta erdő közepén, egy természeti rezervátumban. Élettel teli és zajos családunk hangerejét folyton tompítani kellett (volna), főként amikor vadnyomokat lesve elsétáltunk az őserdőig, majd szedret, málnát szedni. Meseszép hely, igazi pihenőhely, ahová visszavágyunk - kicsit elbújni a világ elől.

Hazafele tartva a Békási Szoros felé kanyarodtunk, s következő mégbiztosvisszamegyünkhaarrajárunk szállásunkra, Bicazu Ardelean nevű településen az utolsó pillanatban még nyitva talált Târgu Neamţ-i Ion Creangă emlékmúzeum és -mesepark és a várPiatra Neamţ-i éjszakai telegondolázás után is - éjfél előtt érkeztünk, mégis szeretettel fogadtak és igazán kellemes környezetben pihentünk meg, igazán méltányos pénzért.

Mindhárom moldvai turisztikai látványosság igazán kellemes meglepetés volt - úgy tűnik tudnak azok az emberek ott valamit a városfejlesztésről, amit mi, errefelé még nem értettünk meg.

Parajdon aludtunk utolsó éjszaka és már-már feladtuk a keresést és továbbálltunk volna a mogorva és kapzsi szállásadókat sorravéve, amikor ráakadtunk erre a panzióra, ahol szívesen fogadtak és méltányos árért kiadtak nekünk 3 szobát akkor is, ha csak egy éjszakára igényeltük azokat. Mindenképp az adminisztratív épület szobáit kérjük ezután is, mert azok szebbek, mint a pékségi garázsok fölött lévők, de tetszett a hely és az árak is. A friss kenyér illata és a mindenféle frissensült pékárú egy újabb pozitívum, amiért akár el is lehet tekinteni a téves ajtónyitáskor megszólaló csengő hangjától.

Dicsőszentmárton környékén váltak szét útjaink, de még előtte együtt ebédelt a család egy meglepetésszerűen megtalált vendéglátóipari egység teraszán. Finom ételek, bő választék, korrekt árak, kedves kiszolgálás, nagy udvar, gyerekbarát hely (a szamárcsalád vitte a prímet).

S egyszercsak véget ért a közös út és el kellett búcsúznunk egymástól egy időre. De az egyik legjobb dolog az életben a család szeretete és közössége. Most újra ezt tapasztaltam.

A barát

az az ember, aki észreveszi, ha hiányzik a kezem, a lábam vagy a szívem és kezemmé, lábammá vagy szívemmé válik egy időre, ha kell. És segít újra megtalálni ezeket.