Held

Megállni, megpihenni csak az ünnepek érkezésével sikerült, ám talán korábban kellett volna kezdeni, adventet kellett volna ülni ahhoz, hogy a Karácsony legbelül is megérkezzen. Csend hiányában elmaradt.

Pedig voltak kellékek hozzá és néha fel is sejlett a látóhatáron az ünnep, de végül olyan gyorsan lepergett, hogy fel se fogtam az érkezését, így kicsit csalódottan érkeztem haza, valahogy úgy, mint amikor a kezdés előtt pár perccel jelentik be, hogy elmarad az előadás.

S most, hogy már újévet írunk gondolkodom el azon, hogy vajon mi is hiányzott igazándiból?

Az ünnep második felvonására készülve akaratlanul is bele-bele pillantottam a visszapillantó tükörbe.

Regényes, eseménydús évet zárok. Kicsit olyan volt, mintha év elején felültetett volna valaki egy lingispírre és egyre szédületesebb sebességre állította volna be az ütemet. S mégis, az események forgatagában - vagy ezek ellenére? - kristálytisztává váltak célok, tervek, szándékok, döntések, lehetőségek.

Kegyelemteljes év volt.

Nagyon hálás vagyok a férjemért, mámiért, tesókért, barátaimért, akik a megfelelő időben mellettem álltak jó szóval, bátorítással, tanáccsal, segítséggel, imával - felbecsülhetetlen ajándékok ezek számomra.

A jó példákért is, amiket láthattam. És a megújuló erőért - a felálláshoz.

Szeretném kőbe vésni a tanulságokat, továbbvinni a viharok között megmentett kincseket. És letenni a terheket.

És újat kezdeni.

Új reménységgel.

Az alábbi szíverősítővel indulok 2010-ben:

Ne félj, Krisztina! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!

Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.

És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.

És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcske, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.

És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.

És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.

Jóel 2:21-től