csütörtök, október 02, 2008

Vanília és csokoládé és egy csepp svédcsepp

Ma, amikor hazaértem egy eseménydús nap és 3 óra éjszakai alvással a szemtáskáimban a hátramaradt tennivalók egyikéhez sem tudtam hozzákezdeni. Aludni még, dolgozni már nem volt kedvem. Ilyenkor sportolni volna jó - ha rá tudnám venni magam arra, hogy házipapucs helyett sportcipőt húzzak a lábamra és induljak el.
Ücsörögni is jó az ágyban, jó meleg paplan alatt és olvasni, nézni valami érdekeset, feledve a feladatokat.

A blogírás valahogy nem ment nekem mostanában.
Pedig vannak fel-felbukkanó gondolatok. Kerekednek, kavarognak, bújócskáznak a fejemben, de nem fut ki szó az ujjam között.

Valahogyígyes hangulatban vagyok, mint ekkor. És beszélgetnék nagyokat. A szavak kikívánkoznak, mégis, amikor vannak nem találnak köntöst. Vagy túlságosan beburkolóznak.

Kulcsszavakban gondolkodom mostanság. Belebonyolodom a hosszabb mondatokba.

A Vanília és csokoládé (Vaniglia e cioccolato, 2004) egy olasz romantikus dráma.
Az egy csepp svédcsepp pedig jól hangzik. De igazából egy svéd énekesnő, Lisa Nillson daláról (Rain in Rio) jutott eszembe, amit ma este legalább negyvenszer meghallgattam már eddig.

Boomp3.com


Szavakat is kapunk vajon mindahhoz, amit ki kell mondani? Vagy a kimondhatatlant nem kell kimondani? S amit nem mondunk ki az nincs is?
S ha nem azt mondjuk, amit szeretnénk?





2 megjegyzés:

márta írta...

Ez a szám tényleg jó, mondjuk én eleve vonzódom az északi zenékhez.
Amúgy Luther azt mondta, hogy amit nem lehet kimondani, arról hallgatni kell, de hát nem tudom...Ez kialakul. Valahogy mindig kisimulnak az ilyen dolgok.

encóka írta...

olyan szép ez a dal! köszi :D
it made my morning B E A U T Y - FULL

a ki nem mondhatókra ott vannak a dallamok...