A telefonom

befuccsolt, kipurcant, felmondta a szolgálatot. Cserben hagyott. Kimúlt.
Vagy csak megbetegedett. Pihen egyet. Depressziós.

Tünetek: néha csak úgy, magától kikapcsol.
Néha csak úgy, magától nem ismeri fel a SIM kártyát.
Néha csak úgy, minden figyelmeztetés nélkül elfelejti a neveket a memóriájából.
Vagy az időt mérni.

Ma du. kártyát cseréltek nekem benne. Minden jel arra mutatott, hogy ezzel megoldódott a probléma. Hívtam vele, beszéltem, üzenetet kaptam, hívtak. Működött.
De nem, sajnos nem gyógyult meg. Nem volt jó a diagnózis.

Mert épp most, miközben írok róla megint elkapta a görcs. Nincs benne SIM - közli.

A telefonom pár hónapos. Minden porcikájába beleszerettem, amikor megvettem. A színe, az illata, a tapintása, a menüje, a formája, a billentyűzete... minden oldalról tetszett. A szó szoros értelmében el voltam ragadtatva tőle. L'amour! Pedig nem is a Nokia L'amour kollekciójából van. Egyszerű kis 2610-es, de nekem mindenre jó volt, amire kellett.

Kezdetben nagyon vigyáztam rá. Egy karc, egy porszem se érte. Védtem. Kényeztettem. Amikor legelőször leesett majd' kiugrott a szívem. Féltettem nagyon.
Napokon át állítgattam, mire minden beállítással kibékültem.
Az analóg képernyővédő és a kockás keret volt a szívem csücske. Mindahányszor visszaállítottam rajta ezeket, ha kellett.
A csengőhang is a szívemhez nőtt.

Sokmindennel tele van a kezem.
Egyszer vettem neki egy szép, piros, puha-bőr szütyőt. Olyan jól illettek egymáshoz! Néha nem tudtam eldönteni melyiküket szeretem jobban. Mindkettejüket, ha visszagondolok.
Egy hét múlva elveszítettem a szütyőt.
Egyedi darab volt. Műalkotás. Nincs több belőle és nem is lesz a bőrdíszmű boltban.
Még mielőtt igazán összeszokhattak volna újra egyedül maradt a telefon.
Egyre gyakrabban és egyre nagyobbakat esett. Csúszott néha métereket a földön. Lett - sorra - néhány karc rajta.

Ő hozzászokott az esésekhez (abból gondolom, hogy hozzászokott, mivel nem nem lett soha semmi nagyobb látható baja) - én pedig ahhoz, hogy le lehet ejteni.

A kezdeti nagy csodálat és törődés megszokássá fásult.
Használtam, ha kellett. És ennyi.

Lassan mindenkinek ilyen telefonja lett.
Megszokottá vált.
Semmi újat nem kerestem már rajta.
Nem figyeltem rá, nem kerestem az új lehetőségeket rajta.
Volt, ha kellett.
Elvolt.

Ma nagy csend volt. Nem csörgött. Megszokásból magammal vittem még délelőtt, később aztán már nem.

Másképp alakult a délutánom, mivel nem tudtam használni.

Asszem a tofu-lé ölte meg, ami ráömlött szombaton.
Vagy a megszokás.

Nyűgölődöm az elvesztésén. Fárasztó. Újat kell keresni, beállítani, hozzászokni, megszelídíteni ... Megelégedtem volna vele, nem kellett volna elromlania.

De asszem nincs mese.

Cica: Liza

Tada- TadaDa- Tadadadaaaaaaaaaaaaaaamm:

És íme, bemutatom Lizát!
Végül ez lett a neve.





Kicsit prűűűűűd, nem akar pózolni a kamerának. De eccer majd úgyis lekapom, miközben randalírozik, ugrál és bohóckodik, leskelődik és karmolász :D. Támad. Kézre, lábra. Igazi kis tigris! Vigyázat, nem viccelni vele :D.

Oh, irgalom Atyja ne hagyj el...

Kegyelem, irgalom, könyörület, szánalom, engedékenység, őrület vagy mi ez?!

Pótvizsga időszak van, a III.-IV. éves hallgatók raja sorakozik a tanszéken elmaradt vizsgákat bepótolni, átmenő jegyeket kikönyörögni, miegymás.

Elegem van ebből!

Töltöm a drága időmet velük s utálom magam a megalkuvásért. Az átcsusszantó jegyekért. Mintha vigasztalna, ha azt mondják, hogy ők nem akarnak a szakmában dolgozni, csak engedjem át őket!
Utálom. Utálom.

Megalázó.

A balgaság dicsérete című műsorunkat hallották. Viszontlátásra.

Don't play the notes on the page, but the sunset!

A Prayer for the Ephesians (3:14-21)

For this reason I kneel before the Father, from whom his whole fatherhood in heaven and on earth derives its name. I pray that out of his glorious riches he may strengthen you with power through his Spirit in your inner being, so that Christ may dwell in your hearts through faith. And I pray that you, being rooted and established in love, may have power, together with all the saints, to grasp how wide and long and high and deep is the love of Christ, and to know this love that surpasses knowledge—that you may be filled to the measure of all the fullness of God.

Now to him who is able to do immeasurably more than all we ask or imagine, according to his power that is at work within us, to him be glory in the church and in Christ Jesus throughout all generations, for ever and ever! Amen.

Ezt az igeszakaszt olvasta fel ma egy Indiana-állambeli lelkész, akinek elfelejtettem közben a nevét.

Azt hiszem, hogy ha gyakrabban hallanék ilyen bátorítást kevésbé lennék kókadozó. Szeretem, amikor felemelik a tekintetem az égre, ha épp blueberry-s hangulatban vagyok.

Különösen a dőlt betűkkel írt résszel kapcsolatos magyarázatára emlékszem: arra, hogy ha a mérce nagyon alacsonyan van, ne is számítsak nagy dolgokra, merthogy nem az a kérdés, hogy meg akar-e Isten áldani vagy sem, hanem az, hogy én mit szeretnék és mennyit kérek tőle.

A szárnyszegő, kedvlankasztó mondatok földretepernek. Az álmok szárnyakat növesztenek s ha hinni merek, akkor repülni is képes leszek.

A "Be realistic"- szerű mondatokat ki kellene tiltani. :D

Vagy úgy kellene érteni őket, ahogy pl. Nóé, Ábrahám, Józsué vagy Dániel, avagy Mária és József értették azt.

Be realistic - like Noah and build the boat when there is no raindrop.
Be realistic - like Daniel and stay calm and pray when there are hungry lions around you.
Be realistic - like the disciple and feed the crowd with 2 breads and 5 fishes.

Légy ilyen módon "realista" - és gondolj nagyot, álmodj nagyot - mondták ma nekem.

2046 (2004)

A film hosszú. 129 perc! Elzsibbadtam, többször is elbóbiskoltam, miközben néztem az este.

Kar Wai Wong rendezte, szóval nem holivúúúúúdi produkcióra kell számítani.

A cselekményét nem értettem, ahhoz meg kellene legalább még egyszer néznem - ám nem valószínű, hogy rászánok még egyszer két órát erre. Van azonban néhány említésre méltó gondolat benne. Párat kimásoltam ezek közül, hogy gondolkozzam el rajtuk néha-néha.

Ki érti meg, ki fogja fel, ki tudja kezelni a szerelmet?!

2046 (2004)

Chow Mo Wan: When you don't take "no" for an answer, there is still a chance you'll get what you want.

Chow Mo Wan: I once fell in love with someone. I couldn't stop wondering if she loved me back. I found an android which looked just like her. I hoped she would give me the answer.

Chow Mo Wan: Everyone who goes to 2046 has the same intention, they want to recapture lost memories. Because in 2046 nothing ever changes. But, nobody knows if that is true or not because no-one has ever come back.

Chow Mo Wan: In love you can't bring on a substitute.

Bai Ling: Why can't it be like before? Please don't go. Stay with me tonight. Let me borrow you.
Bai Ling: I don't get it. Were does all that fun get you? If you find the right person, why waste time on the others?
Chow Mo Wan: If I find the right person? A man like me has nothing much except free time. Thats why I need company.
Bai Ling: So people are just time fillers to you?
Chow Mo Wan: I wouldn't say that. Other people can borow my time too.
Bai Ling: And tonight? Are you borrowing me, or am I borrowing you?
Chow Mo Wan: No difference. Maybe I borrowed you earlier, now you're borrowing me.
Bai Ling: Ridicoulous.


Chow Mo Wan: Do you remember you asked me if there was anything I wouldn't lend? I've given it a lot of thought and now I know there is one thing I'll never lend to anyone.

Chow Mo Wan: Love is all a matter of timing.
Chow Mo Wan: It's no good meeting the right person too soon or too late.
Chow Mo Wan: If I'd live in another time or place...
Chow Mo Wan: ...my story might have had a very different ending.


Tak: Let's see each other again. Then, if you think we shouldn't be together, tell me so frankly... That day, six years ago, a rainbow appeared in my heart. It's still there, like a flame burning inside me. But what are your real feelings for me? Are they like a rainbow after the rain? Or did that rainbow fade away long ago?...
Tak: Do you know what people did in the old days when they had secrets they didn't want to share? They'd climb a mountain, find a tree, carve a hole in it, whisper the secret into the hole and cover it up with mud. That way, nobody else would ever learn the secret...

Mr. Wang: Our cabin attendants are superbly designed... But there's only one problem : when they've served on so many long journeys, fatigue begins to set it. For example, they might want to laugh, but the smile would be slow to come. They might want to cry, but the tear wouldn't well up till the next day...
Chow Mo Wan: I slowly began to doubt myself.
Chow Mo Wan: Maybe the reason she didn't answer was not that her reactions were delayed but simply that she didn't love me.
Chow Mo Wan: So at last, I got it. It's entirely beyond my control.
Chow Mo Wan: The only thing left for me... was to give up.

My blueberry nights (2007)

Elizabeth: So what's wrong with the blueberry pie?
Jeremy: There's nothing wrong with the blueberry pie. Just... people make other choices. You can't blame the blueberry pie, just... no one wants it.


Elizabeth: How do you say goodbye to someone you can't imagine living without? I didn't say goodbye.
Elizabeth: I didn't say anything. I just walked away.

Katya: Sometimes, even if you have the keys those doors still can't be opened. Can they?
Jeremy: Even if the door is open, the person you're looking for may not be there, Katya.

Ákos - egy mondat (Adj hitet)

"legdurvább fegyvered

a békülésre képesség"
(Adj hitet)

Penelope (2006)

Ha a főszereplő szemszögéből nézem, a film arról szól, hogy csak akkor tudunk szabadulni a saját (vagy a mások által ránkrakott) béklyóktól, ha kibékülünk magunkkal. Ha elfogadjuk magunkat. Ha nem akarunk mások lenni, bármi áron.

Érdekes számomra ez a megközelítés. Mert igen, ezt is elhiszem. Meg azt is, amit az Ige tanít arról a nagy változásról, ami végbemegy rajtunk és bennünk miközben Krisztus képére formálódunk.
Bennem mostanában összebírkóztak ezek az álláspontok s még nem találom a járható hidat közöttük.

Ha az anya szemszögéből nézem, akkor újra megijedek látva azt, hogy csupa jót akarva mennyire tönkre lehet tenni valakit. A biztonságos, őrző-védő karokkal, a nyomonkövető tekintettel, a figyelmeztető, óvó, oktató szavakkal és mondatokkal olyan észrevétlen köteleket lehet tekerni valaki köré, hogy csak na! Csupa jót akarva...

Ha az apa szemszögéből nézem, akkor csodálom a kitartását, mellyel kiállt a családja mellett évekig, de ugyanakkor haragszom is rá, hogy nem talált ki egy jobb megoldást arra, hogy a 25 év ne csak lemondásokról és csalódásokról szóljon.

Ha pedig Max avagy Johnny szemszögéből, akkor azt látom ebben a filmben újra, hogy a szeretet képes megváltoztatni, jó irányt adni az életnek és felemelni -kiemelni.

A többi szereplőt most még ilyen röviden sem elemzem. Talán a Vespás barátnőt volna még érdemes 1-2 mondatban méltatni, de azt tegyétek meg Ti, ha megnézitek a filmet.

Kicsit Shrek-szerű, kicsit mesés.

Egy fél estét megér. Főleg, amikor az ember lányának ezer más dolga volna...

Meleg, temetés, eredményhiredetés

Sándor, József, Benedek jönnek a nagy melegek. Megjöttek. Itt vannak. Fojtogatnak. Zuhany alatt ülnék reggeltől estig. Éjszaka egyelőre bírható az éghajlat, főleg, ha előtte megérkezik a lassan menetrendszerűvé váló vihar estefelé.

Újból temetésen voltunk. Egy rokon halt meg. Hirtelen. Cât ai zice peşte. Még most sem tudom felfogni ... Hát még a családja! A felesége, gyermekei ...


Nem nyert a CNCSIS-hez beadott doktori ösztöndíjas pályázatom. 89 ponttal 224. voltam. Összesen 76 ösztöndíjat ítéltek oda. Orvostudomány, mérnöki, közgáz szakosoknak. Társadalomtudományra nincs szükség ebben az országban. Nincigasszág, nincigasszág!



Na, de az élet megy tovább. Megyek én is.

I caught the flu ...

... Noémi, from you :)

Kb. ilyen a kiscicánk. Addig is, míg lesz képem róla, rakjátok ki a puzzle-t :) Hasonlít rá, nagyon.
A neve egyelőre Mirci (Márta, ugye nem haragszol?) de még nem szoktunk hozzá és próbálkozunk, keresgélünk... Fernando lett volna vagy Egyiptom vagy Vladimir. De nőstény cicát kaptunk s erre nem készültünk fel... Tippek?

A kis herceg

Innen koppintva.

- Jó napot! - mondta a róka.

- Jó napot! - felelte udvariasan a kis herceg. Megfordult, de nem látott senkit.

- Itt vagyok az almafa alatt - mondta a hang.

- Ki vagy? - kérdezte a kis herceg. - Csinosnak csinos vagy...

- Én vagyok a róka - mondta a róka.

- Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...

- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.

- Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?

- Te nem vagy idevalósi - mondta a róka. - Mit keresel?

- Az embereket keresem - mondta a kis herceg. - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?

- Az embereknek - mondta a róka - puskájuk van, és vadásznak. Mondhatom, nagyon kellemetlen! Azonfölül tyúkot is tenyésztenek. Ez minden érdekességük. Tyúkokat keresel?

- Nem - mondta a kis herceg. - Barátokat keresek. Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?

- Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.

- Kapcsolatokat teremteni?

- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra...

- Kezdem érteni - mondta a kis herceg. - Van egy virág... az, azt hiszem, megszelídített engem...

- Lehet - mondta a róka. - Annyi minden megesik a Földön...

- Ó, ez nem a Földön volt - mondta a kis herceg.

A róka egyszeriben csupa kíváncsiság lett.

- Egy másik bolygón?

- Igen.

- Vannak azon a bolygón vadászok?

- Nincsenek.

- Lám, ez érdekes. Hát tyúkok?

- Nincsenek.

- Semmi sem tökéletes - sóhajtott a róka. De aztán visszatért a gondolatára: - Nekem bizony egyhangú az életem. Én tyúkokra vadászom, az emberek meg énrám vadásznak. Egyik tyúk olyan, mint a másik; és egyik ember is olyan, mint a másik. Így aztán meglehetősen unatkozom. De ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból. Aztán nézd csak! Látod ott azt a búzatáblát? Én nem eszem kenyeret. Nincs a búzára semmi szükségem. Nekem egy búzatábláról nem jut eszembe semmi. Tudod, milyen szomorú ez? De neked olyan szép aranyhajad van. Ha megszelídítesz, milyen nagyszerű lenne! Akkor az aranyos búzáról rád gondolhatnék. És hogy szeretném a búzában a szél susogását...

A róka elhallgatott, és sokáig nézte a kis herceget.

- Légy szíves, szelídíts meg! - mondta.

- Kész örömest - mondta a kis herceg -, de nem nagyon érek rá. Barátokat kell találnom, és annyi mindent meg kell ismernem!

- Az ember csak azt ismeri meg igazán, amit megszelídít - mondta a róka. - Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik. Ha azt akarod, hogy barátod legyen, szelídíts meg engem.

- Jó, jó, de hogyan? - kérdezte a kis herceg.

- Sok-sok türelem kell hozzá - felelte a róka. - Először leülsz szép, tisztes távolba tőlem, úgy, ott a fűben. Én majd a szemem sarkából nézlek, te pedig nem szólsz semmit. A beszéd csak félreértések forrása. De minden áldott nap egy kicsit közelebb ülhetsz...

Másnap visszajött a kis herceg.

- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is.

- Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg.

- Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól. Az én vadászaimnak is megvan például a maguk szertartása. Eszerint minden csütörtökön elmennek táncolni a falubeli lányokkal. Ezért aztán a csütörtök csodálatos nap! Olyankor egészen a szőlőig elsétálok. Ha a vadászok csak úgy akármikor táncolnának, minden nap egyforma lenne, és nekem egyáltalán nem lenne vakációm.

Így aztán a kis herceg megszelídítette a rókát. S amikor közeledett a búcsú órája:

- Ó! - mondta a róka. - Sírnom kell majd.

- Te vagy a hibás - mondta a kis herceg. - Én igazán nem akartam neked semmi rosszat. Te erősködtél, hogy szelídítselek meg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Mégis sírni fogsz! - mondta a kis herceg.

- Igaz, igaz - mondta a róka.

- Akkor semmit sem nyertél az egésszel.

- De nyertem - mondta a róka. - A búza színe miatt. - Majd hozzáfűzte: - Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon. Aztán gyere vissza elbúcsúzni, s akkor majd ajándékul elárulok neked egy titkot.

A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.

- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.

A rózsák csak feszengtek, ő pedig folytatta:

- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

Azzal visszament a rókához.

- Isten veled - mondta.

- Isten veled - mondta a róka. - Tessék, itt a titkom. Nagyon egyszerű: jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.

- Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.

- Az idő, amit a rózsámra vesztegettem... - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

- Az emberek elfelejtették ezt az igazságot - mondta a róka. - Neked azonban nem szabad elfelejtened. Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél. Felelős vagy a rózsádért...

- Felelős vagyok a rózsámért - ismételte a kis herceg, hogy jól az emlékezetébe vésse.

C. S. Lewis - Qoutes

Márta, köszönöm, hogy eszembe juttattad ma C. S. Lewis-t!


Friendship is unnecessary, like philosophy, like art... It has no survival value; rather it is one of those things that give value to survival.

Eros will have naked bodies; Friendship naked personalities.

To love at all is to be vulnerable. Love anything, and your heart will certainly be wrung and possibly broken. If you want to make sure of keeping it intact, you must give your heart to no one, not even to an animal. Wrap it carefully round with hobbies and little luxuries; avoid all entanglements; lock it up safe in the casket or coffin of your selfishness. But in that casket- safe, dark, motionless, airless-it will change. It will not be broken; it will become unbreakable, impenetrable, irredeemable.

Nothing that you have not given away will ever be really yours.

You are never too old to set another goal or to dream a new dream.

God cannot give us a happiness and peace apart from Himself, because it is not there. There is no such thing.

Kokoon, Kokoon, Kokoon

Még mindig jó hely.

Finom a kávé, szép a terasz és jókat lehet ott beszélgetni.

Kokoon. Egy újabb törzshely Váradon. Egy újabb itthon vagyok tőle hely.

Just in Time

azon gondolkodom mostanság, hogy ha röviden kellene jellemeznem az életem, akkor azt mondhatnám, hogy talán a jókor, jó helyen volna a legtalálóbb.

Gyakran kérdezem (magamtól, mástól), hogy mi dolgom a világon? Miért vagyok?
Mire vagyok jó? És kinek? És mitől? S mikor? S meddig?
S ilyenek.

De néha, amikor egy-egy puzzle darabka a helyére kerül, amikor megélem, hogy szükség van rám, hogy adni tudok vagy elfogadni, akkor a kérdés válaszra talál.

Ott lenni. Nem lenni ott.
Mondani. Hallgatni.
Adni. Megtagadni. Elfogadni.
Megfogni. Elengedni.
Ölelni. Kirekeszteni.


Az élet kusza szálak halmaza. Bogozni kell néha. Máskor magától bogozódik s magától simul is ki.
Néha sima. Néha fordított.
A végén látszik a minta.

Jókor születtem. Jó helyen.
Asszem.

Bukarest

város. főváros. szemét. romok. doktori iskola. egyetem. szociológia. Rostás Zoltán. Dumitru Sandu. Nottara. Casa de oaspeţi Academica. tanti Jeni. vízum. New York. Cărtureşti. tea. könyv. Ghidul leneşului. casa poporului. Bld. Regina Elisabeta. Bld. M. Kogălniceanu. Magheru. Izvor. Eroilor. Bulandra. nyelvvizsga. felvételi. yournetcafé. Springtime. Gara de Nord. cuşetă. Kati. Cişmigiu. levegő. kávé. vargabéles. este. séta. lehetőség. doktorandusz. Schitu Măgureanu. konferencia. kolléga. utazás. vers. könyvtár. American Journal of Sociology.

fülledt. friss

élet.
zsúfolt.
él.
van.
csúnya.
szép.


”Cand moare dragostea? Intrebarea e daca ea ne paraseste sau noi o parasim pe ea. Cine stie? Daca dispare, dispare. E pentru ca nu suntem noi destul de fascinanti? Pentru ca nu suntem destul de deschisi ? Pentru ca imaginatia moare? Nu stiu exact cand dragostea moare, daca moare dintr-o moarte naturala sau trebuie de fiecare data s-o omoram intr-un mod violent si stupid. Nu stiu. ” (Peca Stefan - O statie)


to be continued ...

Just Checking

I often check with One Stat who visited my blog lately. And I confess that sometimes I feel pathetic because of this. It's a deep need in me for feed-back. Of any kind.

All I find out are some statistics about those who have reached my blog, such as the number of their visits, the duration spent on my blog, eventually the city they live in or the browser they are using.
All these are something, though!
But nothing about the Person and the ideas my words has risen.
No reflection.
No mirror.
No sign.
No comment.

However, whoever reads me and has something to say, will say it.
Those who do not say anything, anyway can not be put to bring out.

The words are finding their ways for themselves when someone has something to say.
The words are powerful.

We should not misuse them.

Silence is an alternative way of speaking.

Is just wonder how/if I speak/understand it.

Ákos: Gyermekember

boomp3.com

Ó, az erő és az ész,
hogy majd ügyes és bölcs legyél,
tiéd lehet, elég néhány év!
De az úton, melyen lépdelsz,
ezer kérdés mélye vár,
és csak akkor érhetsz csúcsra,
ha egy hegy elédbe áll!

Refr.:
Gyermekember az égre néz,
a lelke már a jóra kész.
Büszkeség és józan ész,
gyermekember, férfikorba lépsz!

Hidd el nem segíthet senki,
és senki nem vezet!
Mégis férfivá kell érned,
Hited nehogy elfeledd!

Refr.
Csak tanulj és taníts,
hogy majd tanítva megtanuld:
a helyed ott van, ahol szeretnek!
Ó az álmok és a képek,
s a világ egyre szebb!
Érzed, mindjárt itt az óra,
hogy a birtokodba vedd!

Tell me who I am

Köszönöm, Tücc, az ötletet!

A hangerőt (szinte) maximumra tekertem, felhúztam jól az összes ablakot és teli tüdőből énekeltem a húemáj dallamát. Túl hamar hazaértem. Legszívesebben köröztem volna még néhányat.

Hogy is ne énekeltem volna az autóban? Ott született a dal :).
Hallgassátok meg!

boomp3.com

Itt a dal szövege meg egy jó kis pantomim (?) is hozzá a jútyúbról.
A dal történeteről pedig szerzők mesélnek itt.

Casting Crowns: Who Am I

Who am I?
That the Lord of all the earth,
Would care to know my name,
Would care to feel my hurt.
Who am I?
That the bright and morning star,
Would choose to light the way,
For my ever wandering heart.

Bridge:
Not because of who I am,
But because of what you've done.
Not because of what I've done,
But because of who you are.

Chorus:
I am a flower quickly fading,
Here today and gone tomorrow,
A wave tossed in the ocean,
A vapor in the wind.
Still you hear me when I'm calling,
Lord, you catch me when I'm falling,
And you've told me who I am.
I am yours.
I am yours.

Who am I?
That the eyes that see my sin
Would look on me with love
And watch me rise again.
Who am I?
That the voice that calmed the sea,
Would call out through the rain,
And calm the storm in me.

Not because of who I am,
But because of what you've done.
Not because of what I've done,
But because of who you are.


I am a flower quickly fading,
Here today and gone tomorrow,
A wave tossed in the ocean,
A vapor in the wind.
Still you hear me when I'm calling,
Lord, you catch me when I'm falling,
And you've told me who I am.
I am yours.

Not because of who I am,
But because of what you've done.
Not because of what I've done,
But because of who you are.


I am a flower quickly fading,
Here today and gone tomorrow,
A wave tossed in the ocean,
A vapor in the wind.
Still you hear me when I'm calling,
Lord, you catch me when I'm falling,
And you've told me who I am.
I am yours.
I am yours.

I am yours.

Whom shall I fear?
Whom shall I fear?
'Cause I am yours.
I am yours.

Ákos(sal együtt): Keresem az utam

Zene, zene, dallamok

Ma este újra dallamokkal pácolgattam a szívem.

A Filharmóniában Gergely Erna zongorakiséretes szólóestje volt (meg előtte egy zongorakoncert egy ifjú művész előadásában), az egyetemen pedig a zene szak PTDK-s zárókoncertje, utána.

Beleszerelmesedtem a hangokba. A koncertélménybe.
Abba, ahogyan egy dal valamelyik szegletébe kapaszkodva el lehet szállni messzire, messzire, épp oda, ahol épp vagyok vagy lenni szeretnék.

Gyönyörűséges!

Szép napom volt ma.
Ha fél szemmel nézem: ügyes, kellemes hangvételű TDK, 2 nyertes dolgozat, szép délután, jó koncertek, zeneélmény, kedves beszélgetések, találkozások, állófogadás és még annyi minden!

A bút nem engedem közel a szívemhez most.

Épp ideje volna aludni.
Volna, ha volna.

Hattyúk tava - Csajkovszkij

Ma este újra elvarázsolt az élő klasszikus zene: balettzene. A Spanyol szimfónia (E. Lalo) is csodálatos hegedűelőadásban hangzott el, de ma este a Hattyúk tava tette fel az i-re a pontot nálam. Majd elszálltam egy-egy dallamszárnyon! Hihetetlen erővel éltem át a szélsőséges hangerőt. Legszívesebben én is ott cintányéroztam volna a zenekarban vagy teljes tüdőből fújtam volna a harsonát. A hárfajáték is gyönyörűséges volt.

Nincsenek is szavaim az élményhez.

Ott kell lenni. Hallani kell!

Hazajőve megkerestem neten, hogy még egyszer halljam. Pár dallam után leállítottam.
Szentségtörés volna összekeverni az élményeket.

Ott kell lenni.
Hallani kell.
Látni kell.
Érezni kell.

Elég!

Néha nagyot kiáltanék. Elég!
Jó hangosan, hogy én is meghalljam.

De legtöbbször nem értem ezt a szót. Nem érzem a dolgok mértékét, súlyát, méreteit.
A kevésről azt gondolom, hogy sok, a sokról, hogy kevés.

S néha, amikor azt mondanám, hogy elég azt kellene inkább, hogy kevés.

Ki ért engem?!


Utóhang:
Fáradt vagyok. Lelassultam. Keresem a régi tempót, a munka ízét, örömét.

Az út - No Comment

Függőleges 7vége képekben