Ha a főszereplő szemszögéből nézem, a film arról szól, hogy csak akkor tudunk szabadulni a saját (vagy a mások által ránkrakott) béklyóktól, ha kibékülünk magunkkal. Ha elfogadjuk magunkat. Ha nem akarunk mások lenni, bármi áron.
Érdekes számomra ez a megközelítés. Mert igen, ezt is elhiszem. Meg azt is, amit az Ige tanít arról a nagy változásról, ami végbemegy rajtunk és bennünk miközben Krisztus képére formálódunk.
Bennem mostanában összebírkóztak ezek az álláspontok s még nem találom a járható hidat közöttük.
Ha az anya szemszögéből nézem, akkor újra megijedek látva azt, hogy csupa jót akarva mennyire tönkre lehet tenni valakit. A biztonságos, őrző-védő karokkal, a nyomonkövető tekintettel, a figyelmeztető, óvó, oktató szavakkal és mondatokkal olyan észrevétlen köteleket lehet tekerni valaki köré, hogy csak na! Csupa jót akarva...
Ha az apa szemszögéből nézem, akkor csodálom a kitartását, mellyel kiállt a családja mellett évekig, de ugyanakkor haragszom is rá, hogy nem talált ki egy jobb megoldást arra, hogy a 25 év ne csak lemondásokról és csalódásokról szóljon.
Ha pedig Max avagy Johnny szemszögéből, akkor azt látom ebben a filmben újra, hogy a szeretet képes megváltoztatni, jó irányt adni az életnek és felemelni -kiemelni.
A többi szereplőt most még ilyen röviden sem elemzem. Talán a Vespás barátnőt volna még érdemes 1-2 mondatban méltatni, de azt tegyétek meg Ti, ha megnézitek a filmet.
Kicsit Shrek-szerű, kicsit mesés.
Egy fél estét megér. Főleg, amikor az ember lányának ezer más dolga volna...
Érdekes számomra ez a megközelítés. Mert igen, ezt is elhiszem. Meg azt is, amit az Ige tanít arról a nagy változásról, ami végbemegy rajtunk és bennünk miközben Krisztus képére formálódunk.
Bennem mostanában összebírkóztak ezek az álláspontok s még nem találom a járható hidat közöttük.
Ha az anya szemszögéből nézem, akkor újra megijedek látva azt, hogy csupa jót akarva mennyire tönkre lehet tenni valakit. A biztonságos, őrző-védő karokkal, a nyomonkövető tekintettel, a figyelmeztető, óvó, oktató szavakkal és mondatokkal olyan észrevétlen köteleket lehet tekerni valaki köré, hogy csak na! Csupa jót akarva...
Ha az apa szemszögéből nézem, akkor csodálom a kitartását, mellyel kiállt a családja mellett évekig, de ugyanakkor haragszom is rá, hogy nem talált ki egy jobb megoldást arra, hogy a 25 év ne csak lemondásokról és csalódásokról szóljon.
Ha pedig Max avagy Johnny szemszögéből, akkor azt látom ebben a filmben újra, hogy a szeretet képes megváltoztatni, jó irányt adni az életnek és felemelni -kiemelni.
A többi szereplőt most még ilyen röviden sem elemzem. Talán a Vespás barátnőt volna még érdemes 1-2 mondatban méltatni, de azt tegyétek meg Ti, ha megnézitek a filmet.
Kicsit Shrek-szerű, kicsit mesés.
Egy fél estét megér. Főleg, amikor az ember lányának ezer más dolga volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése