Füle Lajos: Voltam-vagyok

Füle Lajos

VOLTAM – VAGYOK

Voltam Tamás – kételkedõ,
Simon Péter – hûtlenkedõ.
Heródes is – véres kezû,
Pilátus is – ítélkezõ,
Barabbás is – halál fia…
Értem kellett meghalnia!
– S vagyok, vagyok – ISTEN fia.

M.W. Smith: Grace

M.W. Smith: Grace

I was lost when ya found me here
You pulled me close and held me near
And I'm a fool but still you love
I'll be your fool for the king of love

He gave me wings so I could fly
And gave me a song to color the sky
And all I have is all from you
And all I want is all of you

It's grace, grace
I'm nothing without you
Grace, your grace
Shines on me

And there've been days when I've walked away
Too much to carry
Nothing left to say
Forgive me Lord when I'm weak and lost
You traded heaven for a wooden cross

And all these years you've carried me
You've been my eyes when I could not see
And beauty grows in the driving rain
Your ode of gladness in the times of pain

It's grace, your grace
I'm nothing without you
Grace, your grace
Your grace, your grace
I'm nothing without you
Grace, your grace
Shines on me oh yeah
Shines on me
Shines on me
I'm everything with you
Shines on me
Shines on me
It's your grace
Shines on me
Your grace
Oh

M.W. Smith: How to say Goodbye

M.W. Smith: How to say Goodbye

Tell me when the time we had slipped away
Tomorrow turned to yesterday
And I don't know how
Tell me what can stop this river of tears
It's been building up for years

For this moment now
Here I stand
Arms open wide
I've held ya close
Kept ya safe
Till you could fly

Tell me where the road ahead is gonna bend
And how to harness up the wind
And how to say goodbye
Tell me why
Why does following your dreams
Take you far away from me
And I knew that it would
Tell me how to feel the space you left behind
And how to laugh instead of cry
And how to say goodbye

Here I stand
Arms open wide
I've held ya close
Kept ya safe
Till you could fly

Tell me where the road ahead is gonna bend
And how to harness up the wind
And how to say goodbye

M.W. Smith: Come See

M.W. Smith: Come See


Come see
Come see with spirit eyes
Come see
The door is open
Come near
Come weary and ashamed
Come near
His arms are open
His arms are open


Come live
Come live in freedom here
Come live
The chains are broken
Come rest
Come take his gift of grace
Come rest
The word is spoken
The word is spoken

Come see
Come see with spirit eyes
Come see
The door is open
Come home
Come lay your burdens down

Come home
His arms are open
His arms are open
His arms are open


[Choir]

His arms are open
His arms are open
His arms
Are open


[M.W.S.]

His arms are open
His arms are open

[With choir]

His arms his arms his arms
Are open
His arms are open
His arms
Are open
His arms are open

His arms
Are open
His arms are open
His arms
Are open


The chains are broken
The chains are broken
His arms are open
His arms are open

Yeah!

Oh!

Barát

Múlt szombaton -mint írtam már röviden - a Barátok templomában hallgattam misét. S amilyen szokatlan ez a "gesztus" részemről, annyira szokatlan az is, hogy azon gondolkodjam, mire/mitől/mikor/kinek/miért is jó egy barátság... s az ehhez tapadó sok-sok barkóbányi szálon.

Mert természetes, hogy az embernek vannak barátai. Így gondoltam. Vagyis, mivel nem sokszor gondolkodtam rajta, természetesnek tűnt.

De most le kell tisztuljon bennem ez a fogalom.

Barát.

Ízlelgetem a hajnali villamosdöcögéses aláfestássel ébredezve ezt a szót.

Mire kell egy barát?
Mitől válik baráttá egy ember?
Barát (-ságos, -kozó, -nő, -ságtalan) vagyok-e?

Tudok-e figyelni s meghallani?
Meghallgatni.

Az esti néhány soromat visszagondolva s visszaolvasva azt látom, hogy igaz volt a "vád".

Mert:

Az Empátia az embernek az a képessége, hogy egy másik ember szempontját felfogni és megérteni képes.

Az empátia érzése például akkor jelenik meg, ha valaki egy másik bánatát hallgatva úgy nyilvánul meg, hogy az adott helyezetet elképzelve saját élményként ő is úgy (azonosan) érez vagy gondolkodik, következésképpen hasonlóan cselekszik is.

De:

Ettől különbözik a szimpátia, a rokonszenv vagy együttérzés, amelynek lényege, hogy az ember pl. egy panaszkodó beszámolóját elfogadja vagy amiatt megsajnálja, és esetleg emiatt segít rajta.

Az empátia képessége nélkül az ember nem számít lelkileg teljesen kifejlett, egészséges személyiségnek.

A wikipédiás meghatározás szerint én azt hiszem, hogy csak szimpatizáltam, pl. az este is. A kérdéseim s a zökkenő válaszaim fényévekre vittek attól, hogy megértsek, beleérezzek, hallgassak.
Meghallgassak.
Jelen legyek.

Mert megoldani akartam, gyorsan, két mozdulatból... mert kínos nekem, ha nem teszem. Gyengének, hatástalannak, eredménytelennek érzem magam ilyenkor, ha jól belegondolok. Nem bírom ki, hogy egy látott-hallott-vélt segélykiáltás nyomán ne mozduljak. Pedig - most (is) azt tanultam, hogy néha jobb csendben maradni.
Jobb csendben maradni.
Ott lenni és csak hallgatni.

Mint Mária, az este is hallott történetben. Nem úgy törődni, hogy az látsszék, hanem úgy lenni ott, hogy látsszék, ha nem vagyok. Vagy ilyesmi.

Nem is tudom ezt most leírni úgy, ahogy gondolom. De azt látom világos(abb)an, hogy a Mártás sürgés-forgásomban az a csoda, hogy egyáltalan vannak barátaim.

Bocsássatok meg, hogy nem figyeltem Rátok.
Segítsetek megtanulnom leülni és meghallgatni titeket!

Ana Blandiana: Condiţie

Míg okosabbat tudok írni, íme egy vers:

Ana Blandiana:

Condiţie

Sunt

asemenea nisipului

clepsidrei

care

poate fi timp

numai în cădere.

Néhány kedvenc kép

Küldtem Judithnak néhány Eni-tesós képet és kedvem támadt pósztolni ide is belőle, mert elfogott a tesó-vágy. Íme:

Szilveszterkor

Az igazság órája

Keretben

Létra

Eni-tesó

Csak természetesen

Erdőn innen, ágakon túl

Alexandru Macedonski: Rondelul rozelor de august

Kevés versre emlékszem az iskolai tantervből. De van egy, amit az akkori román tanárom (az emlékezetes Lodoba) meglepetésére el tudtam szavalni következő évben is. Azóta is emlékszem rá. S most eszembe jutott, hogy betegyem ide. Úgyis olyan lírai hangulatban vagyok...

Szóval: Macedonski

Rondelul rozelor de august

Mai sunt încă roze - mai sunt,
Şi tot parfumate şi ele
Aşa cum au fost şi acele
Când ceru-l credeam pe pământ.
Pe-atunci eram falnic avânt...
Priveam, dintre oameni, spre stele; -
Mai sunt încă roze - mai sunt,
Şi tot parfumate şi ele.
Zadarnic al vieţei cuvânt
A stins bucuriile mele,
Mereu când zâmbesc uit, şi cânt,
În ciuda cercărilor grele,
Mai sunt încă roze, - mai sunt.

Zorán : Vihar

Zorán : Vihar

A párna még meleg, csak ketten tudjuk

Mért, mért olyan kacér a csend

A zuhanyból új nap zúdul rám

S máris megégetett

Egyetlen szó, s egy ügyetlen válasz

S ez már nem, nem is az a pár

Nem tudom, miért felejtem el

A szeretet nem kiabál

Az ember sohasem várja

De eléri oly hamar

Rezzen egy lepke szárnya

S támad egy új vihar

Egész nap nem hívsz, ahogyan én sem

Pörög, csattog a mókuskerék

Igaz, a többi nem érdekel

Csak egy hang, csak a tiéd

A vacsora felett még lebeg az illat

Finomabb még sohasem volt

És némán nézzük, mit mond a tévé

Egy várost a víz elsodort

Az ember sohasem várja

De ideér oly hamar

Rezzen egy lepke szárnya

S támad egy új vihar

Naponta legyőz, naponta pusztít

Az idő, az élet, vagy nem tudom mi

A kenyérből törve, szemedbe nézve

Mért nehéz kimondani

A szerelmed nélkül, a szerelmem nélkül

A Föld nevű bazár nem érdekel

Bocsáss meg újra, ölelj meg újra

Ha te is csak bennünk hiszel

Az ember sohasem várja

De ideér oly hamar

Rezzen egy lepke szárnya

S támad egy új vihar

József Attila: Kopogtatás nélkül

József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethesz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul,
amikor akad mást is, hanem akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

Ady Endre: Imádság háború után

Háborús napjaimra, vigasztalóul magamnak:

Ady Endre
Imádság háború után

Uram, háboruból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

Nézd: tüzes daganat a szivem
S nincs, mi nyugtot adjon.
Csókolj egy csókot a szivemre,
Hogy egy kicsit lohadjon.

Lecsukódtak bús, nagy szemeim
Számára a világnak,
Nincs már nekik látnivalójuk,
Csak Téged, Téged látnak.

Két rohanó lábam egykoron
Térdig gázolt a vérben
S most nézd Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térdem.

Nem harcolok és nem csókolok,
Elszáradt már az ajkam
S száraz karó a két karom már,
Uram, nézz végig rajtam.

Uram, láss meg Te is engemet,
Mindennek vége, vége.
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

S egy dal a filmből

You don't have to move that mountain

Yearwood Trisha

You don't have to move that mountain

Just help me Lord to climb it

You don't have to move that stumblin' block

Just show me the way around it.

We must climb a great high mountain

To reach God's gracious kingdom

In His words you'll find the strength

If you will just believe them.

You don't have to move that mountain

Just help me Lord to climb it

You don't have to move that stumblin' block

Just show me the way around it.

Well, the way is filled with pitfalls

And sometimes we may falter

You can have His grace, my friend

On your knees down at the altar.

You don't have to move that mountain

Just help me Lord to climb it

You don't have to move that stumblin' block

Just show me the way around it

The Pursuit of Happyness

Ezt a filmet néztük meg a Kedvessel az este, miután hazaértem egy zsufi melós és érdekes beszélgetős nap végén.
Nagyon tetszett. A film. A nap is, de még tanulgatom - sürítve, ilyenkor félév végén-szesszió elején, amikor az utolsó határidő utáni nap is lejárt, hogy hol a határ az irgalmasság és a következetesség, a naívság és a jóhiszeműség között.


Legközelebb a diákokkal is szeretném megnézni s utána jó nagyot beszélgetni szegénységről, rétegződésről, önfegyelemről, kitartásról, hősökről, egyszülős családok gyermekeiről és arról, hogy az élet akkor is szép, ha legtöbb időnk a boldogság keresésével telik.
Megnézném az ifiházas csoporttal is, s velük főként arról elmélkednék, hogy milyen is egy igazi apa, s hogy mennyire sok múlik azon, hogy támogató társai vagyunk-e egymásnak.
S muszáj megemlítenem azt is, ami a film közepétől kezdve ott motoszkál a fejemben: ha Will Smith ennyire figyelmes, türelmes, találékony és bölcs apát alakított Chris Gardner szerepében ... hm... vajon milyen lehet igazándiból a mennyei Atya, akiből legtöbbször csak azt látom, hogy kegyetlenül megengedi, hogy fetétlen bizalmam tanujaként elveszítsem a kedvenc játékaim, csak azért, hogy beálljak a sorba 5-re... Nagyon tetszett ez a jelenet. És még sok más is.
Ha a Christopher arcán fel-fel villanó mosolyok, a szemében levő csillogás, a feltétlen bizalom jut eszembe... akkor azt hiszem, hogy nemcsak az eredményhirdetés utáni perc volt a boldogság Chris számára.
Szeretném majd újranézni ezt a filmet.

Példabeszédek könyve

3. rész

Fiam, ne felejtsd el tanításomat,
és parancsaimat őrizze meg szíved,
mert hosszú életet, magas életkort
és jólétet szereznek azok neked!
A szeretet és hűség ne hagyjon el téged:
kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára!
Így találsz kedvességre és jóindulatra
Istennél és embereknél.
Bízzál az ÚRban teljes szívből,
és ne a magad eszére támaszkodj!
Minden utadon gondolj rá,
és ő egyengetni fogja ösvényeidet.
Ne tartsd bölcsnek önmagadat,
féljed az URat, és kerüld a rosszat!
Gyógyulás lesz ez testednek, és felüdülés csontjaidnak.
Tiszteld az URat vagyonodból és egész jövedelmed legjavából,
akkor bőségesen megtelnek csűreid,
és must árad sajtóidból.
Az ÚR intését meg ne vesd, fiam,
és dorgálását meg ne utáld!
Mert akit szeret az ÚR, azt megdorgálja,
de mint apa a fiát, akit kedvel.
Boldog az az ember, aki megtalálta a bölcsességet,
és az az ember, aki értelmet kap.
Mert több haszna van ennek, mint az ezüstnek,
és nagyobb jövedelme, mint a színaranynak.
Drágább ez a gyöngynél, és semmi sem fogható hozzá,
amiben kedved leled.
Hosszú élet van a jobbjában,
baljában pedig gazdagság és dicsőség.
Útjai kedves utak, és minden ösvénye békesség.
Élet fája ez azoknak, akik megragadják,
és akik rá támaszkodnak, boldogok.
Az ÚR bölcsességgel vetette meg a föld alapját,
értelemmel erősítette meg az eget.
Az ő tudása által váltak ketté a mélységes vizek,
és harmatoznak a magas fellegek.
Fiam, ne téveszd ezt szem elől,
vigyázz arra, hogy okos és megfontolt légy!
Ez élteti lelkedet, és ékesíti nyakadat.
Utadon biztonságban jársz,
és lábadat nem ütöd meg.
Ha lefekszel, nem rettensz fel,
hanem fekszel, és édesen alszol.
Nem kell félned a hirtelen fölrettenéstől,
sem attól, hogy viharként rád törnek a bűnösök.
Mert az ÚRban bizakodhatsz,
és ő megőrzi lábad a csapdától.
Ne késs jót tenni a rászorulóval,
ha módodban van, hogy megtedd!
Ha van mit adnod, ne mondd embertársadnak:
Menj el, jöjj holnap, majd akkor adok!
Ne koholj rosszat embertársad ellen,
aki gyanútlanul lakik melletted!
Ne pörölj ok nélkül olyan emberrel,
aki nem bánt rosszul veled!
Ne irigykedj az erőszakos emberre,
és egyik útját se válaszd!
Mert a rossz úton járókat utálja az ÚR,
de a becsületesekkel közösségben van.
Az ÚR átka van a bűnösök házán,
de az igazak lakóhelyét megáldja.
A csúfolódókat ő megcsúfolja,
az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
Dicsőséget örökölnek a bölcsek,
az ostobáknak pedig nő a gyalázatuk.

(még) néhány 2006-os kép

Év végére megesik az ilyen....

Self made in Prague

Magaslatokon - a Kedves Prágában

Prága, 2006. november - majdnem elkaptak ;)

Sapkát kaptam - Júliával Prágában :)

A Kedves és Evódia


A Kedves - Hozsi látogatásakor

Memento for South Afrika: Nazanin&I - Paris, Charles de Gaulle Aiport
with Mircea&Benita - Montecasino, South Afrika

at Mircea&Benita's place: Edenvale - South Afrika

My Boy - Valley of Thousand Hills, South Afrika

ICC Congress Venue - Durban, South Afrika

Ki korán kel....

1. ... aranyat lel.
2. ... egész nap álmos.
3. ... blogot olvas.
4. ... blogot ír.

Helyes válaszok mára: a 3-as és a 4-es. De lehet a 2-es is. Kiderül.

A lényeg az, hogy ma 5-kor keltem, hogy dolgozzam: egy hete már írnom kellene a Bolyai-ügyről (ld. pl. itt vagy itt vagy itt) és a gyermekszegénységről (ld. pl. itt vagy itt vagy itt vagy itt) s mivel szesszió van teszteket javítok naphosszakat, jegyeket adok és kritikákat "fogadok" felhábordott és elégedetlen hallgatóktól.
No, meg hogy még véletlenül se legyen túl unalmas az életem izgalommal követem a bukaresti doktori iskola adminisztrációs bravúrjait s naponta újakat tudok meg arról, hogy mikor kell és hányféléből vizsgáznom, úgy, hogy közben még azt sem tudom pontosan hány tantárgy volt ebben a félévben. Tegnap viszont nagy fény derült az igazságra és hurok a nyakam köré, mert kiderült, hogy most már ideje lenne leülni és tanulni. Vagy állhatok is, a fejemre, pl. közben, hátha akkor egyenesbe jövök.
Csíkszereda is ott van még, jó lenne február 2-án vizsgázni végre...

Tehár unalomra nincs ok, elvileg. Gyakorlatilag sem, mert napocskáim nagy részében várom emailben, telefonon és messengeren, hogy újabb fejlemények legyenek a fentiekkel kapcsolatosan, tehát nagyot nem haladok a munkámban. Emellett újrakezdtem a Cătă-s aerobikozást és még ezt is sokkal kitartóbban végzem, mint bármi mást (- az emailcsekkoláson és a teázáson kívül, mert ezeknél rendszeresebb dolog nincs egyelőre az életemben).

Mintha fát vágnának rajtam, mikor tanulmányt kell írnom! Lehet jobb lenne, ha én kezdeném el vágni valahol és hagyni a csudába ezt az egész létramászós kaszkadőrözést vagy vágni végre azt, hogy hiába nyavalygok (még itt is!) ebből nem lesz tanulmány. S az pedig kell, irgum-burgum. Úgyhogy megyek keresni az aranyat.

Példabeszédek 1-ből

Fiam, ha megfogadod mondásaimat,
és parancsaimat magadba zárod,
ha figyelmesen hallgatsz a bölcsességre,
és szívből törekszel értelemre,
bizony, ha bölcsességért kiáltasz,
és hangosan kéred az értelmet,
ha úgy keresed azt, mint az ezüstöt,
és úgy kutatod, mint az elrejtett kincseket,
akkor megérted, mi az ÚR félelme,
és rájössz, mi az istenismeret.

Csak az ÚR ad bölcsességet,
szájából ismeret és értelem származik.
A becsületeseknek jutalmat tartogat,
pajzsot a feddhetetlenül élőknek.
Vigyáz a törvény ösvényeire,
és híveinek útját megőrzi.
Majd megérted, mi az igazság és a törvény,
a becsületesség és az igazán jó út.
Bölcsesség költözik szívedbe,
és az ismeret gyönyörködteti lelked.
Megfontolás őrködik feletted,
értelem oltalmaz téged.
Megment a helytelen úttól,
és az álnokul beszélő embertől;
azoktól, akik elhagyják az egyenes ösvényeket,
és sötét utakon járnak.
(....)

Nem is írtam....

hogy a nyáron voltam Afrikában. Dél-Afrikában, Durban-ben. Mára halványodott picit az ottlétem emléke, de időnként - főleg, ha a képeket újranézem - felbizsereg bennem a Zulu Kingdom tájainak varázsa. Gyönyörű Afrikát láttam. Azóta Zsuzsa is volt Malawiban, ő látta a földrész igazi arcát, azt, amelyikről a dokumentumfilmek szólnak meg amilyenről a legújabb Plass könyvben olvastam.
Sok érdekes élményt gyűjtöttem az utazás előtt, közben és után. Bánom, hogy a nyáron nem írtam erről bővebben: mostanra a letisztult képek maradtak meg. Benita és Mircea, a Johannesburg-i barátok, akik otthonossá tették számomra a megérkezést és a távozást s akik tovább szövik a szálakat a két kontinens közt. Nazanin, aki a konferencia ideje alatt került közel a szívemhez s akivel azóta is jókat beszélegetek attól függetlenül, hogy épp Törökországból vagy Iránból vagy Amerikából ír.
S persze, a többiek, akiknek az arca kivált a 3200 fős tömegből: Nelissa, Nilay, Christian, Laye, Devan, Ela, Christoph, Christian Parker .... s még sokan mások, akik a 10 nap alatt ráébresztettek arra, hogy a szociológia nem a fellegvárakban születik, hanem emberközeli kapcsolatokban.
Sok "első" élményem lett az utazás és az ottlét alatt:

• első repülés
• első 8 órát tartó repülés
• első út egy másik kontinensre
• első angol nyelvű bemutatásom konferencián
• első afrikai ismerősök
• első világkonferenciás részvétel
• első lábmosás egy óceánban (az Indiai-ban)
• első fagyizás egy óceánban
• első 3 órát tartó tánc
• első alkalommal álltam fél méteres távolságra krokodiltól
• első alkalommal voltam 10 napnál is többet angolul beszélő környezetben (egyetlen magyar szociomókussal találkoztam: Tardos Róbert professzor úrral, akivel életemben először beszélgettem 10 percnél többet)
  

Nem mementózom tovább, mert kezdek nyálasakat írni.
Inkább beteszek néhány képet. S ha majd kérdez valaki, akkor, talán többet is mesélek.

TABU

Egy új társasjátékot tanultam meg ma este: a TABU-t. Barkóba-féleség, szavakat kell kitalálni, de az alapszóval kapcsolatos néhány fogalom is tiltott körülíráskor. Érdekes, jól megforgattatja az ember lányának agytekervényeit. És rájövök újra, hogy mennyi mindent nem tudok! Ijesztő.
A játék előtt katolikus mise volt, a Barátok templomában. Hajni hívott mindkettőre. Idegen mozdulatok, gesztusok, idegen arcok, de volt mégis az egészben valami otthonos, még akkor is, ha az az Isten, akit én ismerek közvetlenebbül szólít meg, mikor "otthon" vagyok. Kiváncsi vagyok milyen lesz a mennyben, mikor annyiféle háttérből jövő ember közvetlenül áll az Atya előtt: idegen lesz akkor is, ha mások másként fordulnak Hozzá?

MercyMe: I Can Only Imagine

I can only imagine what it will be like
When I walk by your side
I can only imagine what my eyes will see
When your face is before me
I can only imagine
I can only imagine

Surrounded by your glory
What will my heart feel?
Will I dance for you Jesus,
Or in awe of you be still?
Will I stand in your presence,
Or to my knees will I fall?
Will I sing Halelluja,
Will I be able to speak at all?
I can only imagine
I can only imagine

I can only imagine when that day comes
And I find myself standing in the
Son I can only imagine when all I will do
Is forever, forever worship you
I can only imagine
I can only imagine
Surrounded by your glory,
What will my heart feel?
Will I dance for you Jesus,
Or in awe of you be still?
Will I stand in your presence,
Or to my knees will I fall?
Will I sing Halelluja,
Will I be able to speak at all?
I can only imagine, yeah I can only imagine
I can only imagine, yeah, yeah, yeah
Surrounded by your glory,
What will my heart feel?
Will I dance for you Jesus,
Or in awe of you be still?
Will I stand in your presence,
Or to my knees will I fall?
Will I sing Halelluja,
Will I be able to speak at all?
I can only imagine, yeah
I can only imagine, yeah, yeah
I can only imagine,
Yeah I can only imagine
I can only imagine,
Ohh yeah
I can only imagine
I can only imagine when all I will do is forever,
Forever worship you
I can only imagine

Időbarát év

Az este kezembe került a Kis Tükör 2007-es, januári száma. Egy érdekes riportot olvastam (22-27. oldal) az idővel való gazdálkodásról. Naná, hogy felcsillan az ember lányának szeme ilyesmire ilyenkor, év elején, amikor annyi régi és új tervünk megvalósításához - többek között- időre van szükségünk! Begépeltem ide a leghasznosabbnak tartott gondolatokat a riportból.

Íme:

Kiss Ulrich atya – a menedzserből lett szerzetes

Soha nem mondd: nem érek rá, mert az szegénységi bizonyítvány!

Az időgazdálkodás olyan tudás, amit érdemes megosztani mindenkivel, hisz mindnyájunk élete könnyebb, ha nem csak magunk vagyunk gyakorlottak ebben, hanem a környezetünk is. Ez a gyakorlás időt igényel, egyfajta beruházás. Önámítás lenne bárkivel elhitetni, hogy elég fél oldalon leírni a titkot, és elolvasni. Mégis, íme a lényeg:

Először is akarni kell. Sok ember elégedett életmódjával, és nem kíván komolyabban változtatni rajta.

Tervezni kell. Nem lehet átengedni az uralmat időnk felett sem a véletlennek, sem a környezetünknek. Szánj heti egy órát arra, hogy az eljövendő hét (sőt hetek) munkatervét, időbeosztását pontosítsd!

Dolgozz takarékidőkkel! Ha nem ezt teszed, egyetlen késő miatt teljes időterved összeomolhat. Minden programpont közé be kell iktatni szüneteket. Ezek egyfelől időtartalékok, másfelől a kiértékelést szolgálják. A legfontosabb: minden találkozás, megbeszélés, telefonbeszélgetés, stb. után azonnal tömör, lényegre törő és hetek múltán is érthető feljegyzést készítek. Partnereimnek mindig küldök egy összefoglalót: mit beszéltünk meg, és milyen kötelezettségeket vállaltunk kölcsönösen.

Minden délben és minden este szánj egy negyed órát arra, hogy visszatekints az előző fél nap történéseire! Majd vond le a következtetéseket! Mi volt a valóban fontos, mi a maradandó? Mi a pozitív? Mi a sajnálatos és jóváteendő? Ez különben Szent Ignác módszere.

Merj nemet mondani a felesleges megbeszélésekre!

Légy mindig negyed órával korábban a helyszínen. Jobb a kapu előtt várni, és másodpercnyi pontossággal becsöngetni, mint valahol egy dugóban rostokolni.

Ne csapd be önmagadat a tervezésben! Azaz: ne azt tervezd, ami az eszményi időbeosztás lenne, hanem ami a realista lesz!

Igazolj vissza írásban minden megígért találkát, és te is kérd ennek a visszaigazolását! Ne menj el olyan rendezvényre, találkára, amelynek nincs világos napirendje! Kérdezd meg mindig, mi az elvárás veled szemben!

Aludj és pihenj (és mozogj) eleget!

Ne írj egy oldalasnál hosszabb feljegyzéseket, és tanítsd meg erre munkatársaidat is. Ha másoktól ennél hosszabb írást kapsz, kérj összefoglalást, vagy te küldj neki egyoldalas összefoglalót!

Határozd meg mindig előre a megbeszélés befejezésének az időpontját is, ne csak a kezdetét!

Üzeneteidben csak egyetlen pontot tárgyalj! Ha több pontod/témád van, írj annyi üzenetet, ahány pontod/témád van!

Magdó Sándor – a Bonus Pastor Alapítvány igazgatója

Úgy gondolom, a jó időbeosztás képessége szorosan összefügg az anyagiakkal való gazdálkodással, illetve a renddel és a fegyelmezettséggel. Hiába egyre őrültebb az életritmusunk, ha nem tanuljuk meg hatékonyan kihasználni az időt. Sokan azt gondolják, hogy az idővel való gazdálkodás fölösleges adminisztráció, és csak mániákusok foglalkoznak vele: a munkát kell végezni, és kész.
Vannak, akiknek könnyebb rendezettnek lenni, és vannak, akiknek nagyon nehéz. De az, hogy valakinek nehezére esik jól beosztani az idejét, még nem mentesíti a feladattól. Hogy egy hasonlattal éljek: vannak hirtelen haragú és nyugodt természetű emberek. Mégsem gondoljuk úgy, hogy a hirtelen haragúaknak joguk lenne üvöltözni másokra, sőt, ők sem gondolják így. Keresztény életünk része, hogy vannak nehezünkre eső dolgok, amelyekkel nap mint nap meg kell küzdenünk. Az erőforrásainkkal való gazdálkodás is ilyen: esetleg nem szeretek foglalkozni vele, de fontos. Megcsonkítom Isten szolgálatát, ha lespórlom az odafigyelést ezekre a dolgokra.
A szervezet hatékonysága egyrészt stratégiai tényezőkön, másrészt a munkatársak hatékonyságán és együttműködésének minőségén múlik. Nem elég egy jó terv, azt jól végre is kell hajtani. A tipikus kelet-eruópai beidegződéseket és rossz hozzááállást csak kitartó és következetes munkával lehet jelentősen háttérbe szorítani, esetleg megszüntetni. Makacsnak kell lenni, magammal és másokkal szemben is, legalább a lényeges dolgokat mindig számon kell kérni. (...)
A másik fontos tényező a bizalom. Ha egy társadalom a bizalomra épül, akkor nem kell időigényes ellenőrző mechanizmusokat kiépíteni. Minden hihetetlenül leegyszerűsödik. Ahol bizalom van, ott biztonságérzet is van, és sokkal kevesebb stressz.

Back to home

Back again. Sok ilyen volt tavaly. Sok visszatérés. Sok hazatérés. És sok utazás. Nagy utazások földön és égen.

Most éppen Németországból tértünk vissza, egy gyönyörűszép nagycsaládos-ünnepes vakációról. Úgy érzem, hogy ilyenkor a gyökereim kezdenek humuszra találni, s hogy a fél életes kitérő után jó most újra családban élni: testvérekkel, szülőkkel, unokákkal, akiknek arcuk van, mosolyuk és vágyaik és akikről kezdem tudni, hogy minek örülnek és mitől sírnak.

Kincs ez nekem.

Az Ősök: Apa és Anya

Robi és nagynénje :)

Rebeka

Hangos-csendes Karácsonyunk volt: Bálintom néha így védekezett

Evelyn és Ráhel - a két legkisebb unokahúgom

Ráhel és Ruth

Házigazdáink: Eni-tesóm és Alex-sógor

Stefi-tesóm és Ica, a sógornőm

Meli, a karmos cirmos

Purcell, aki jobban tűrte a simogatást és sírva keresett, miután eljöttünk

A sziget-ház, ahol olyan jó volt együtt lenni

nemszeretem napok

Nem tudok szeretni. Nem tudok bársonyosan odasimulni és bársonyos szavakat édesgetni a homlokomra. Nem tudok meleget csiholni és elolvadni a viszonzott szeretet lángjaiban. Nem tudok mosolyogni és mosolyt deríteni az arcokra, hogy aztán önfeledté váljék a nevetésem. Nem tudok simogatni és belesimulni a szerető karokba. Nem tudok lelkesedni s lelkesíteni lelkesen.

Megfeszűlt bennem a kegyelem s helyette kihűlt a talányok varázsa, megkopott a csillámló remény és kifakult a lágyság a vonásaimból.

Csak azt látom, hogy mi minden nincs, mi minden fáj és nem merek abban hinni, hogy jobb is lehetne még.

Csak azt tudom, hogy szeretnék újra hinni és bízni és nevetni és szeretni. Bugyorog bennem a nem-vagyok-jó-semmire és a nem-akarok-már-jó-lenni-senkinek.

A könnyeim is elárulnak és nem okoznak enyhülést.

Itt a világvége.

Fel akarom adni.

TEDD, HOGY SZERESSEM

Tedd, hogy szeressem magamat.

Tedd, hogy az agyam, hogy a testem

Ne csupán percekig szeressen, mint eddig.

Mert csak így lehet Téged is, jaj szeretnem, Szívem,

Ne szélsőségesen, de híven.

Ne ily szeszélyesen, de hűn.

Én csúnyácskám, én gyönyörűm,

Én ósdi-keserédesem,

Kencétlenül is ékesen,

Hogy a világ minden éke sem ér föl vele.

Tedd, hogy a tested gyönyörködvén magad szeresse,

Tedd értem, magadért,

Te tedd kibírhatóvá ezt az életet.

Szilágyi Domokos

Hétfő reggel

Hát nem humoros? Most, amikor egy mosolynyi jókedvem sincs Isten arra bátorít, hogy ujjongjak! Most, amikor úgy érzem, hogy nagy szükségem van szeretetre, azt mondja, hogy szeretnem kell a felebarátom.
Amikor úgy érzem, hogy senki másnak nem lenne jobban szüksége törődésre, azt mondja, hogy törődj a felebarátoddal.
Mikor megbántanak, összezavarnak, minden bátorságom el akarják venni, azt mondja, hogy legyek ott mások számára, bátorítsak és vigasztaljak.

Vicces vagy, nagyon.

Olyan ez, mint mikor Péternek mondtad egy sikertelen éjszakai halászás után, hogy vesse ki a jobb oldalra a hálót.
S most én is, mint Péter hitetlenül hiszek és a Te szavadra kivetem a hálót. Mert Te adod a halakat, úgyis tudom. S tudsz adni, ha akarsz vidámságot az arcom gödröcskéibe, csillogást a szemembe és erőt a karjaimba. Meg mindent ahhoz, amit parancsolsz.

Légy kegyelmes hozzám. Mercy me.


UI. Megjegyzem, hogy a fenti kép Bálint fotója - a szerzői jogok miatti perek elkerülése végett.

Mondjam, nem mondjam...?

Tegnap ujra nagyot huppantam.
Belém akarták égetni újra azt, hogy csak akkor vagyok jó, ha azt teszem és úgy, ahogy ők gondolják. Hangsúlyozom: gondolják. Mert a jelzések, amiket időnként -és ilyen helyzetekben küldenek felém nem elég egyértelműek ahhoz, hogy kiderítsem mit is szeretnének igazán. Így marad az, hogy időnként letolnak olyan dolgokért, amiket nem is tudtam hogy másként kellett volna tenni. Persze, nem vagyok én ilyen ártatlan, mert sokmindent elszúrtam, tudom.

A vád: kioktató és agresszív vagyok.
Rejtettebben még az is, hogy nem teszek eleget azért, hogy jó kapcsolat legyen a kollegák között. És még az is, hogy nem vagyok eléggé aktív a tanszéki ügyekben vagy ha igen, akkor túl sokat teszek vagy nem úgy, ahogy ők elvárják.
A lényeg: nem vagyok elég hálás, nem vagyok kooperatív.

Nem első eset, hogy ilyennekkel "felszerelve" jövök haza. Úgy gondoltam, hogy kezdek megedződni, immunissá válni és még azt is megtanultam -azt hittem- hogy tudom, mikor kell hallgatni és hogyan kell beszélni.
De a tegnapi fejmosás nem ezt bizonyítja.

Sok igazságtalan vád mellett mégiscsak lehet valami a dologban.
Az biztos, hogy meg kell tanulnom hallgatni. Befogni a szám.

"Ne szólj szám, nem fáj fejem."

És hálásabb is lehetnék. Megtanulhatnám jobban kifejezni a köszönetemet.

És Isten arra tanít, hogy ilyen körülmények között is törekednem kell a békességre.

De hogyan? Hogy kell jól csinálni?

Szabadság van. Éljen a demokrácia!

Things

Most nagyon oda és vissza vagyok, mert találtam egy profi segédeszközt, amivel szuper SPSS órákat tarthatok majd.
Különben csend van.
Ma a Reformáció ünnepe miatt nem volt tanítás, itthon rendszerezgettem a dolgaimat, gyártottam a leveleket, hírdetéseket, elkezdtem készülni a csütörtöki óráimra. Így jutottam el ehhez a nagy kincshez. SPSS-tanításban legalábbis ez lesz a jobbkezem.
Most töltöm le a programocskát és ki is próbálom, lássam tudom-e vele azt, amit tud.
Közben a 7végén sokmindent megfogalmaztam magamban, de ide nem került semmi, persze. Szombaton sétáltunk egy nagyot az őszben, vasárnapra pedig olyan hideg lett, hogy muszáj volt elhinnem, hogy ősz van. Ma -5 fokot csípett az orromra bizonyítékul.
Ha nem győzött volna meg eddig a sok hulló aranylevél.

Vasárnap

Egyedül vagyok itthon. Most jól esik. Csendben lenni, rádiót hallgatni.... Tegnap nagyot takarítottam fiókokban, a lakást és újradekoráltam a konyhát. Jó most itthon lenni, csendben, egyedül.

Október tizenhét

Belelapoztam ma este néhány blogba. Jól esett élet-ízű szavakat olvasni. Köszönöm, Kedvesek, hogy megosztjátok a kenyeret. Jó visszalapozni és morzsákat találni a ködbevesző napokról. Az az (egyik) bajom, hogy ha nem tudok kenyeret adni, morzsát sem adok. De jöjjön most néhány, mégis. Mert kedvet kaptam hozzá. És sok elemózsia gyűlt a tarsolyomba a hetekben. Az elmúlt heti Hitmélyítőn, újra láthattam, hogy a hit egyszerű, ha mély és mély, ha egyszerű. És lehet. És jó. És kell. És érdemes. Ma este pedig amolyan jó, igazi hot african style-ban hallhattam: az Istenben való bizalmat a cselekedeteim mérik le - egyszerű dolog, amit tudok, de mintha remélném, hogy másképp lesz. S közben azon gondolkodtam, hogy mi is az igazán nagy feladatom errefelé. Egyszerű. Ez sem új. S olyasmi, amit szeretek tenni, amúgy. Isten azt tartja legfontosabbnak, hogy szeressek: Őt és az embereket. Slussz. Ennyi.

Szétfeszülve

Kell az Isten! Mert tudom, hogy az Élet Nála van, Benne, Általa. És mégis az aprópénzre váltott örömök csillogása oly vonzó most, hogy gyakran azon kapom magam, hogy táncolok a meddig-mehetek-el-nélküled úgy, hogy Velem maradj mezsgyéjén, erősen kapaszkodva a megtartó Kézbe, s közben fél szemmel és vágyaimmal elcsábulva.

Tudom, hogy jó nekem a kegyelemben, hogy ott van életem teljessége, örök életem titka, boldogságom, győzelmem... Miért vonzó mégis a cukormázzal bevont méreg?

Miért...?

Könyörülj rajtam, Isten!

Most úgy vagyok...

Most úgy vagyok, ahogy gyakran az elmúlt években: lázasan feszülök a jó(l)akaroklenni és a nemvagyokjósemmire között.
A kettő között pedig ott vannak a cselekvések, a találkozások, és a tenniakarások, de a köztük levő híd pilléreit elmosta a kuszaság mohája. Mert sokszor nem tudom, hogy éppen minek van itt az ideje.
Időnként elszívja minden erőm a felszín éle, s ha nem tudok mélyebbre vagy magasabbra nézni, akkor kapaszkodókat keresek a megfoghatatlanhoz.
Épp most szakadt el újra az egyik.

S épp most kell újra elhinnem, hogy a békesség - mely az én értelmetlenségeim/értetlenkedéseimet is meghaladja- meg tudja őrizni a szívem és a gondolataim. Ez meghalad. De ha túl- és keresztülmegy rajtam, és marad is egy kis szikrányi belőle bennem, akkor túlélem a mai napot.

(Barát)Nőknek, Feleségeknek, Anyáknak

Kedves Hölgyek!

Szeretettel köszöntelek Nők napja alkalmából az alábbi Biblia-részlettel, és kívánom magunknak, hogy áldottak legyünk Nőkként, Feleségekként, Anyákként. Leljük örömünket ezekben a szerepeinkben!


Derék asszonyt kicsoda találhat?
Mert ennek ára sokkal felülhaladja az igazgyöngyöket.
Bízik ahhoz az õ férjének lelke, és annak marhája el nem fogy.
Jóval illeti õt és nem gonosszal, az õ életének minden napjaiban.
Keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel.
Hasonló a kereskedõ hajókhoz, nagy messzirõl behozza az õ eledelét.
Felkel még éjjel, eledelt ád az õ házának, és rendel ételt az õ szolgálóleányinak.
Gondolkodik mezõ felõl, és megveszi azt; az õ kezeinek munkájából szõlõt plántál.
Az õ derekát felövezi erõvel, és megerõsíti karjait.
Látja, hogy hasznos az õ munkálkodása; éjjel sem alszik el az õ világa.
Kezeit veti a fonókerékre, és kezeivel fogja az orsót.
Markát megnyitja a szegénynek, és kezeit nyújtja a szûkölködõnek.
Nem félti az õ házanépét a hótól; mert egész házanépe karmazsinba öltözött.
Szõnyegeket csinál magának; patyolat és bíbor az õ öltözete.
Ismerik az õ férjét a kapukban, mikor ül a tartománynak véneivel.
Gyolcsot szõ, és eladja; és övet, melyet ád a kereskedõnek.
Erõ és ékesség az õ ruhája; és nevet a következõ napnak.
Az õ száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.
Vigyáz a házanépe dolgára, és restségnek étkét nem eszi.
Felkelnek az õ fiai, és boldognak mondják õt; az õ férje, és dicséri õt:
Sok leány munkálkodott serénységgel; de te meghaladod mindazokat!
Csalárd a kedvesség, és hiábavaló a szépség; a mely asszony féli az Urat, az szerez dicséretet magának!
Adjatok ennek az õ keze munkájának gyümölcsébõl, és dicsérjék õt a kapukban az õ cselekedetei!

Példabeszédek könyve 31. rész

Mikor a fonal végére érek...

Mindenhonnan az megy, hogy Karácsony, Ünnep közeledik. Jövögetnek az sms-ek, képeslapok, köszöntések jönnek-mennek s vásárolgatom és csomagolom jókedvűen az ajándékokat,igazán örülve annak, hogy szeretteimnek találtam szép meglepiket... Kitakarítottam a lakást, kijavítottam az elmaradt teszteket, olvastam is a héten...S úgy tűnne, hogy ezek együtt azt jelentenék, hogy jól vagyok, alig várom a családi együttlétet, csupa tejföl és fahéj az élet, de az igazság az, hogy egyre inkább elfoszlik a madzag az ujjaim között és míg volt úgy, hogy görcsösen ragaszkodtam az élethez, a holnaphoz, meg mindenhez, ma úgy vagyok, hogy nem találok elég erőt ahhoz, hogy rámosolyogjak arra, akiről úgy tudtam, hogy szeretem, s ha mégis néha sikerül, ott vibrál ezer oldalról, hogy minek? hogy már próbáltam és fájt és különben is soha nem tudok semmivel örömet okozni, hogy mindent csak elrontok, hogy úgy sem értenek meg, hogy kár beszélni, mert ez úgysem visszhangoz majd szavakat, hogy nem érek annyit, hogy valaki kezébe vegyen egy könyvet miattunk, és inkább maradunk a kényelmes némaságban minthogy átciffezzük a berozsdásodott kapcsolatot, közben szétmarnak a bennemrekedt szavak. S ezzel együtt eszembe jut életem minden keserűsége és ez már tényleg leteper és így, meggörnyedten csak egyre mélyebbre zuhanok s bár tudom, hogy valaki fent szeret engem és minden pillanatban ugrásra készen, hogy segítsen összegabalyodott gyermekén, nem tudom hogyan szólítsam meg Őt egyedül, mert ez nemcsak rólam szól, és nem akarok egyedül vigasztalódni, ha utána újra itt kötök ki. S eközben tudom azt is, hogy ezekkel a kitérőkkel szépen leomlik mindaz, ami épülgetett ...
Szóval Karácsony jön. Szeretet, narancs, fahéj és hópehely.
Tanítson meg valaki Élni!

Az ünnepek hava: November

Kapkodom a fejem: hihetetlen, hogy vége a novemberi hónapnak is! Igaz, sokminden volt benne: ünnepek, látogatások, jövés-menés, de furcsa, hogy új cica kerül a naptárba.

Debrecenben egész jó volt a konferencia, életre szóló tanulságokkal.

Anyósom, Ica, Robi, Ráhel... ők is novemberi ünnepeltek, úh, ebben a hónapban szinte minden nap volt kit köszönteni. Róluk most nincs kép.

Régi barátságok ápolására is jutott idő: meglátogatott Hajmica, az enyedi idők barátosnője. Épp szülinapja volt, mikor megérkezett.

Ugyanazon a 7végén kétszer is szülinapoztunk: Bálint, a Kedvesem váltott kódszámot. Kész város-körút volt a meglepik beszerzése. Remélem sikerült örömet szerezni.

Én is letapostam életem első negyed évszázadát: az esemény fontosságához méltóan több felvonásban is megünnepeltük ezt:


Az egyetem is ünnepelt: 15 éves lett, ezzel telt az elmúlt hétvége.
Soroljam még? Ma az egész ország ünnepel. Ezért itthon vagyunk mindketten és próbálom érdekesen tölteni a napot... Este utazom és lehet, hogy ezek az utak majd nagyon sokat jelentenek nekem valamikor. Vagy ki tudja?
Most ennyi. Hogy mégis legyen folytatás, de az igazán nagy élmények szavai bennmaradtak...

Ingovány

Az előbb még teljes jókedvvel jöttem-mentem, intézgettem olyan dolgokat, amik (már megint!) nem az én feladataim lennének abban a reményben, hogy jót teszek és az sem borított ki, hogy potyára dolgoztam másfél hónapig, de ez a még néhány ilyen posványos dolog már túl sok a gyomromnak.
Mikor lesz már itt rend?
Hogy lehet ezt bírni?

Akkor megy a legjobban...

Naplóba is, meg ide is akkor megy leginkább az írás, ha szomorú vagyok. És mivel az este újra összejött egy adag, most, mielőtt munkához látnék írok róla meg másról is, talán.
Igazi kikapcsolódás volt ez a hétvége: mostanában, a nagy rohanásban egyre csak a követekező percek és napok feladatai hajszolnak s pörgetik a homokszemcséket a homókórámból, de péntek délutántól el is felejtettem azokat a gondokat. Néhány napra papást-mamást játszodtunk, élesben, Bettikével.

Ő Bettike

A huncutka:) Kukucs ...

Néha durci... Mit kell tenni ilyenkor?

A vigasztaló ujjacska

Ha azt mondanám, hogy érdekes volt talán semmit sem mondanék. De azzal sem, ha azt mondom, hogy szép volt vagy nehéz vagy kimerítő vagy nagy kihívás. Mert mindez egyszerre benne volt a pakliban, de mégis csodamódra Valaki nagy-nagy türelmet és leleményességet, szeretetet varázsolt bele a csomagba, így tegnap délután, amikor kisértem az igazi pótszülőkhöz a pöttömkét, csak úgy facsarodott a szívem... Hiányzott. Kérdései, bohóckodásai, magyarázatai, kezecskéje, amint keresi asztali imádságkor Bálint kezét is... Nagyon odafészkelte magát a szívembe ez a gyerek.
Persze, sok kérdés is akad ilyenkor. Ki tudja megmondani, hogy igazán jó-e, hogy három napig szeretettel vettük körül, hogy aztán visszatérve a megszokott környezetébe csak nagyobb legyen a hiány s a vágy ezek után?! Abban a reményben tettük ezt, hogy jót teszünk, s csak reménykedem abban, hogy nem ártunk vele, s nem szántjuk mélyebbre a sebeket. Megijesztett, amikor hallottam, hogy számára mi vagyunk azok, akik az ő kis fejecskéjében a szülőket jelentjük...
Sokféle ok miatt, szinte egy év is eltelt, mióta utoljára láttuk... S még rosszabb tudni, hogy mi minden kimarad napjaiból, s hogy ezeknek milyen következményei lesznek később ... s már látszik is a hiányból sokminden viselkedésében.
Csak az marad, hogy amennyire időnk, energiánk és a körülmények engedik, szeretettel vegyük körül. Talán ránk is bizatott ő, ha már így alakult... De mindenek előtt az Atya gondjaira bízhatom őt, abban a reményben, hogy ha nekünk kell tennünk bármit is vele kapcsolatban, akkor Ő majd értheően figyelmeztet erre.

Szomorú mégsem Bettike miatt vagyok igazán, hanem amiatt, hogy már megint elszúrom a dolgokat a haragommal, sértődésemmel. Mikor már úgy érzem, hogy rendben vannak ezek, akkor nyakamba zúdul egy adag. Fáj, ha megsértenek, fáj, ha szótlanul telnek el a percek, fáj a monotonság, s ha ezek együtt fájnak, akkor kegyetlenül elhallgatok és begubózom én is. Tudom, hogy újra kell kezdeni, meg kell bocsátani, el kell felejteni és újra kell kezdeni, bizakodva mindent. De ez kegyetlenül nehéz.

Kicsit izgulok....

Hétfőn kezdődik az új egyetemi év. 9-kor találkozom az első évesekkel, akiket gondjaimra bíztak. Tehát lesz csoportom, lesznek diákjaim, akikért talán kicsit nagyobb felelősség vár majd rám.
Nem tudom mit kell mondani, tenni.

Heeeeeeeeeeeeeeeeeelp.

Ilyen egyszerű

15. Zsoltár

Dávid Zsoltára.

URam, ki lehet sátradnak vendége,
ki tartózkodhat szent hegyeden?
Az, aki feddhetetlenül él,
törekszik az igazságra,
és szíve szerint igazat szól;
nyelvével nem rágalmaz,
nem tesz rosszat felebarátjával,
és nem hoz gyalázatot rokonára.
Megvetéssel néz az alávalókra,
de tiszteli azokat, akik az URat félik.
Esküjét nem vonja vissza, ha kárt vall is.
Nem adja pénzét uzsorára,
és nem hagyja magát megvesztegetni az ártatlan rovására.

Aki ezeket teszi, nem tántorodik meg soha.

Újra itt

A napok óta kitartóan szitáló eső jelzi, hogy bizony eltelt az idei nyár is. Sok-sok emlék gyűlt össze benne. Ez volt "munkás"-éveim első nyara, mégsem éreztem sokkal különösebbnek az eddigieknél. Vakációztam idén is. Mégiscsak jó dolog tanügyben dolgozni! Legalábbis nyáron az. Most, hogy hideg is lett, egészen komolyan rá kellene már végre jönnöm, hogy itt az ideje a komoly munkának.
És asszem t'onképpen ekörül kereshetem bajaim gyökerét, és ez az, amiért most írni fogok. Ugyanis egy hete csücsülök egy megírandó tanulmányon, hol szánva, hol szídva magam. Ma jár le a határidő, és úgy érzem, hogy semmi épet nem sikerült produkálnom. Pedig csak arról lenne szó, hogy egy megírt szakdolgozat-részletet gondolok tovább... Nem tudom mások hogy vannak ezzel. De nekem ez a műfaj nem megy. S ez nagy baj, ugyanis mesterségem babérjait ilyesmivel lehetne learatni... Az aratás viszont ebben a helyzetben teljsen kilátástalan eseménynek tűnik, ugyanis szakmai szinten padlót fogtam az idén. Bár sikeresen végigjártam a mesterképzést, és valahogy meglett a disszertációm is, mindkét budapesti felvételim kudarccal végződött. Úgyhogy a Csodás bejegyzést ma biztosan másképp fogalmaznám meg, attól függetlenül, hogy az az esemény valóban nagyon különös és csodaszámba menő volt. De a folytatást nem értem. Nem tudom összerakni a szétágazó, összegabalyodott szálakat. Bár úgy gondoltam, hogy sikerült, nemrég nagyon is összekuszált újra mindent bennem, és értetlenkedésemben másokat is fájdalmasan összekuszáltam.
Ezen túl viszont ez a nyár barátságokat is érlelt: viszonylag gyakran találkoztam régi és új barátnőimmel. Látogatások, Grátzia-partyk, strandolás, reggelig is eltartó beszélgetés, Budapest-túra, Grátzia-menyegző elő- és utóalkalmaival együtt.... S persze, az egészen friss göröghonos emlékek, első tengeri élményeimmel, s a sok szépséggel, amiket próbálok megőrizni legszebb emlékeim között.
Közben négy évesek lettünk, és kipróbáltuk a dackorszak legviharosabb makacskodásait, de a ragaszkodás és az egymáshoz tartozás biztonságot árasztó bizonyosságát is.
Szép volt ez a nyár. Munka lesz bőven, és csak reménykedem abban, hogy félelmeim dacára erőt és bölcsességet is kapok ajándékba a feladatok mellé. Bár, néha elbújnék, mert kitartásból és szorgalomból megbuktam sokszor ezen a nyáron...