- ... aranyat lel.
- ... egész nap álmos.
- ... blogot olvas.
- ... blogot ír.
A lényeg az, hogy ma 5-kor keltem, hogy dolgozzam: egy hete már írnom kellene a Bolyai-ügyről (ld. pl. itt vagy itt vagy itt) és a gyermekszegénységről (ld. pl. itt vagy itt vagy itt vagy itt) s mivel szesszió van teszteket javítok naphosszakat, jegyeket adok és kritikákat "fogadok" felhábordott és elégedetlen hallgatóktól.
No, meg hogy még véletlenül se legyen túl unalmas az életem izgalommal követem a bukaresti doktori iskola adminisztrációs bravúrjait s naponta újakat tudok meg arról, hogy mikor kell és hányféléből vizsgáznom, úgy, hogy közben még azt sem tudom pontosan hány tantárgy volt ebben a félévben. Tegnap viszont nagy fény derült az igazságra és hurok a nyakam köré, mert kiderült, hogy most már ideje lenne leülni és tanulni. Vagy állhatok is, a fejemre, pl. közben, hátha akkor egyenesbe jövök.
Csíkszereda is ott van még, jó lenne február 2-án vizsgázni végre...
Tehár unalomra nincs ok, elvileg. Gyakorlatilag sem, mert napocskáim nagy részében várom emailben, telefonon és messengeren, hogy újabb fejlemények legyenek a fentiekkel kapcsolatosan, tehát nagyot nem haladok a munkámban. Emellett újrakezdtem a Cătă-s aerobikozást és még ezt is sokkal kitartóbban végzem, mint bármi mást (- az emailcsekkoláson és a teázáson kívül, mert ezeknél rendszeresebb dolog nincs egyelőre az életemben).
Mintha fát vágnának rajtam, mikor tanulmányt kell írnom! Lehet jobb lenne, ha én kezdeném el vágni valahol és hagyni a csudába ezt az egész létramászós kaszkadőrözést vagy vágni végre azt, hogy hiába nyavalygok (még itt is!) ebből nem lesz tanulmány. S az pedig kell, irgum-burgum. Úgyhogy megyek keresni az aranyat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése