Az este kezembe került a Kis Tükör 2007-es, januári száma. Egy érdekes riportot olvastam (22-27. oldal) az idővel való gazdálkodásról. Naná, hogy felcsillan az ember lányának szeme ilyesmire ilyenkor, év elején, amikor annyi régi és új tervünk megvalósításához - többek között- időre van szükségünk! Begépeltem ide a leghasznosabbnak tartott gondolatokat a riportból.
Íme:
Kiss Ulrich atya – a menedzserből lett szerzetes
Soha nem mondd: nem érek rá, mert az szegénységi bizonyítvány!
Az időgazdálkodás olyan tudás, amit érdemes megosztani mindenkivel, hisz mindnyájunk élete könnyebb, ha nem csak magunk vagyunk gyakorlottak ebben, hanem a környezetünk is. Ez a gyakorlás időt igényel, egyfajta beruházás. Önámítás lenne bárkivel elhitetni, hogy elég fél oldalon leírni a titkot, és elolvasni. Mégis, íme a lényeg:
Először is akarni kell. Sok ember elégedett életmódjával, és nem kíván komolyabban változtatni rajta.
Tervezni kell. Nem lehet átengedni az uralmat időnk felett sem a véletlennek, sem a környezetünknek. Szánj heti egy órát arra, hogy az eljövendő hét (sőt hetek) munkatervét, időbeosztását pontosítsd!
Dolgozz takarékidőkkel! Ha nem ezt teszed, egyetlen késő miatt teljes időterved összeomolhat. Minden programpont közé be kell iktatni szüneteket. Ezek egyfelől időtartalékok, másfelől a kiértékelést szolgálják. A legfontosabb: minden találkozás, megbeszélés, telefonbeszélgetés, stb. után azonnal tömör, lényegre törő és hetek múltán is érthető feljegyzést készítek. Partnereimnek mindig küldök egy összefoglalót: mit beszéltünk meg, és milyen kötelezettségeket vállaltunk kölcsönösen.
Minden délben és minden este szánj egy negyed órát arra, hogy visszatekints az előző fél nap történéseire! Majd vond le a következtetéseket! Mi volt a valóban fontos, mi a maradandó? Mi a pozitív? Mi a sajnálatos és jóváteendő? Ez különben Szent Ignác módszere.
Merj nemet mondani a felesleges megbeszélésekre!
Légy mindig negyed órával korábban a helyszínen. Jobb a kapu előtt várni, és másodpercnyi pontossággal becsöngetni, mint valahol egy dugóban rostokolni.
Ne csapd be önmagadat a tervezésben! Azaz: ne azt tervezd, ami az eszményi időbeosztás lenne, hanem ami a realista lesz!
Igazolj vissza írásban minden megígért találkát, és te is kérd ennek a visszaigazolását! Ne menj el olyan rendezvényre, találkára, amelynek nincs világos napirendje! Kérdezd meg mindig, mi az elvárás veled szemben!
Aludj és pihenj (és mozogj) eleget!
Ne írj egy oldalasnál hosszabb feljegyzéseket, és tanítsd meg erre munkatársaidat is. Ha másoktól ennél hosszabb írást kapsz, kérj összefoglalást, vagy te küldj neki egyoldalas összefoglalót!
Határozd meg mindig előre a megbeszélés befejezésének az időpontját is, ne csak a kezdetét!
Üzeneteidben csak egyetlen pontot tárgyalj! Ha több pontod/témád van, írj annyi üzenetet, ahány pontod/témád van!
Magdó Sándor – a Bonus Pastor Alapítvány igazgatója
Úgy gondolom, a jó időbeosztás képessége szorosan összefügg az anyagiakkal való gazdálkodással, illetve a renddel és a fegyelmezettséggel. Hiába egyre őrültebb az életritmusunk, ha nem tanuljuk meg hatékonyan kihasználni az időt. Sokan azt gondolják, hogy az idővel való gazdálkodás fölösleges adminisztráció, és csak mániákusok foglalkoznak vele: a munkát kell végezni, és kész.
Vannak, akiknek könnyebb rendezettnek lenni, és vannak, akiknek nagyon nehéz. De az, hogy valakinek nehezére esik jól beosztani az idejét, még nem mentesíti a feladattól. Hogy egy hasonlattal éljek: vannak hirtelen haragú és nyugodt természetű emberek. Mégsem gondoljuk úgy, hogy a hirtelen haragúaknak joguk lenne üvöltözni másokra, sőt, ők sem gondolják így. Keresztény életünk része, hogy vannak nehezünkre eső dolgok, amelyekkel nap mint nap meg kell küzdenünk. Az erőforrásainkkal való gazdálkodás is ilyen: esetleg nem szeretek foglalkozni vele, de fontos. Megcsonkítom Isten szolgálatát, ha lespórlom az odafigyelést ezekre a dolgokra.
A szervezet hatékonysága egyrészt stratégiai tényezőkön, másrészt a munkatársak hatékonyságán és együttműködésének minőségén múlik. Nem elég egy jó terv, azt jól végre is kell hajtani. A tipikus kelet-eruópai beidegződéseket és rossz hozzááállást csak kitartó és következetes munkával lehet jelentősen háttérbe szorítani, esetleg megszüntetni. Makacsnak kell lenni, magammal és másokkal szemben is, legalább a lényeges dolgokat mindig számon kell kérni. (...)
A másik fontos tényező a bizalom. Ha egy társadalom a bizalomra épül, akkor nem kell időigényes ellenőrző mechanizmusokat kiépíteni. Minden hihetetlenül leegyszerűsödik. Ahol bizalom van, ott biztonságérzet is van, és sokkal kevesebb stressz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése