Nagyon tetszett. A film. A nap is, de még tanulgatom - sürítve, ilyenkor félév végén-szesszió elején, amikor az utolsó határidő utáni nap is lejárt, hogy hol a határ az irgalmasság és a következetesség, a naívság és a jóhiszeműség között.
Legközelebb a diákokkal is szeretném megnézni s utána jó nagyot beszélgetni szegénységről, rétegződésről, önfegyelemről, kitartásról, hősökről, egyszülős családok gyermekeiről és arról, hogy az élet akkor is szép, ha legtöbb időnk a boldogság keresésével telik.
Megnézném az ifiházas csoporttal is, s velük főként arról elmélkednék, hogy milyen is egy igazi apa, s hogy mennyire sok múlik azon, hogy támogató társai vagyunk-e egymásnak.
S muszáj megemlítenem azt is, ami a film közepétől kezdve ott motoszkál a fejemben: ha Will Smith ennyire figyelmes, türelmes, találékony és bölcs apát alakított Chris Gardner szerepében ... hm... vajon milyen lehet igazándiból a mennyei Atya, akiből legtöbbször csak azt látom, hogy kegyetlenül megengedi, hogy fetétlen bizalmam tanujaként elveszítsem a kedvenc játékaim, csak azért, hogy beálljak a sorba 5-re... Nagyon tetszett ez a jelenet. És még sok más is.
Ha a Christopher arcán fel-fel villanó mosolyok, a szemében levő csillogás, a feltétlen bizalom jut eszembe... akkor azt hiszem, hogy nemcsak az eredményhirdetés utáni perc volt a boldogság Chris számára.
Szeretném majd újranézni ezt a filmet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése