Kapkodom a fejem: hihetetlen, hogy vége a novemberi hónapnak is! Igaz, sokminden volt benne: ünnepek, látogatások, jövés-menés, de furcsa, hogy új cica kerül a naptárba.
Debrecenben egész jó volt a konferencia, életre szóló tanulságokkal.
Anyósom, Ica, Robi, Ráhel... ők is novemberi ünnepeltek, úh, ebben a hónapban szinte minden nap volt kit köszönteni. Róluk most nincs kép.
Régi barátságok ápolására is jutott idő: meglátogatott Hajmica, az enyedi idők barátosnője. Épp szülinapja volt, mikor megérkezett.
Ugyanazon a 7végén kétszer is szülinapoztunk: Bálint, a Kedvesem váltott kódszámot. Kész város-körút volt a meglepik beszerzése. Remélem sikerült örömet szerezni.
Én is letapostam életem első negyed évszázadát: az esemény fontosságához méltóan több felvonásban is megünnepeltük ezt:
Az egyetem is ünnepelt: 15 éves lett, ezzel telt az elmúlt hétvége.
Soroljam még? Ma az egész ország ünnepel. Ezért itthon vagyunk mindketten és próbálom érdekesen tölteni a napot... Este utazom és lehet, hogy ezek az utak majd nagyon sokat jelentenek nekem valamikor. Vagy ki tudja?
Most ennyi. Hogy mégis legyen folytatás, de az igazán nagy élmények szavai bennmaradtak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése