Nem is írtam....

hogy a nyáron voltam Afrikában. Dél-Afrikában, Durban-ben. Mára halványodott picit az ottlétem emléke, de időnként - főleg, ha a képeket újranézem - felbizsereg bennem a Zulu Kingdom tájainak varázsa. Gyönyörű Afrikát láttam. Azóta Zsuzsa is volt Malawiban, ő látta a földrész igazi arcát, azt, amelyikről a dokumentumfilmek szólnak meg amilyenről a legújabb Plass könyvben olvastam.
Sok érdekes élményt gyűjtöttem az utazás előtt, közben és után. Bánom, hogy a nyáron nem írtam erről bővebben: mostanra a letisztult képek maradtak meg. Benita és Mircea, a Johannesburg-i barátok, akik otthonossá tették számomra a megérkezést és a távozást s akik tovább szövik a szálakat a két kontinens közt. Nazanin, aki a konferencia ideje alatt került közel a szívemhez s akivel azóta is jókat beszélegetek attól függetlenül, hogy épp Törökországból vagy Iránból vagy Amerikából ír.
S persze, a többiek, akiknek az arca kivált a 3200 fős tömegből: Nelissa, Nilay, Christian, Laye, Devan, Ela, Christoph, Christian Parker .... s még sokan mások, akik a 10 nap alatt ráébresztettek arra, hogy a szociológia nem a fellegvárakban születik, hanem emberközeli kapcsolatokban.
Sok "első" élményem lett az utazás és az ottlét alatt:

• első repülés
• első 8 órát tartó repülés
• első út egy másik kontinensre
• első angol nyelvű bemutatásom konferencián
• első afrikai ismerősök
• első világkonferenciás részvétel
• első lábmosás egy óceánban (az Indiai-ban)
• első fagyizás egy óceánban
• első 3 órát tartó tánc
• első alkalommal álltam fél méteres távolságra krokodiltól
• első alkalommal voltam 10 napnál is többet angolul beszélő környezetben (egyetlen magyar szociomókussal találkoztam: Tardos Róbert professzor úrral, akivel életemben először beszélgettem 10 percnél többet)
  

Nem mementózom tovább, mert kezdek nyálasakat írni.
Inkább beteszek néhány képet. S ha majd kérdez valaki, akkor, talán többet is mesélek.