Október tizenhét

Belelapoztam ma este néhány blogba. Jól esett élet-ízű szavakat olvasni. Köszönöm, Kedvesek, hogy megosztjátok a kenyeret. Jó visszalapozni és morzsákat találni a ködbevesző napokról. Az az (egyik) bajom, hogy ha nem tudok kenyeret adni, morzsát sem adok. De jöjjön most néhány, mégis. Mert kedvet kaptam hozzá. És sok elemózsia gyűlt a tarsolyomba a hetekben. Az elmúlt heti Hitmélyítőn, újra láthattam, hogy a hit egyszerű, ha mély és mély, ha egyszerű. És lehet. És jó. És kell. És érdemes. Ma este pedig amolyan jó, igazi hot african style-ban hallhattam: az Istenben való bizalmat a cselekedeteim mérik le - egyszerű dolog, amit tudok, de mintha remélném, hogy másképp lesz. S közben azon gondolkodtam, hogy mi is az igazán nagy feladatom errefelé. Egyszerű. Ez sem új. S olyasmi, amit szeretek tenni, amúgy. Isten azt tartja legfontosabbnak, hogy szeressek: Őt és az embereket. Slussz. Ennyi.