Ahogy kiléptem ma reggel a tömbházból úgy tűnt, hogy egy ideje tavasz lehet már, mert nyoma sem volt sehol a télnek. Igaz, nem is volt igazi tél az idén, de a levegő valahogy mégiscsak megváltozott reggelre. Tegnap éjfél körül, mikor hazafele sétáltam, sejtettem már, hogy készülődik valami, de a tavasz-illat, amit ma reggel szimatoltam mégis meglepett. Mint egy illat az este a lépcsőfordulóban.
S a napsütés ma egész nap! S a meleg! S a zsongás, ami elkezdődött a levegőben! Csak kapkodtam a fejem, hogy mi minden történik egyszerre!
El is felejtettem, hogy ma tanszéki gyűlés lesz 11-től, de időben beértem s kaptam egy újabb megbizatást, egy újabb ingyenmunkás felelősséget, így 12-től egy másik gyűlésre mentem.
Elküldtem a TDK-s kivonatokat Nyíregyházára. Rengeteget kozmetikáztam őket az este is, ma is míg küldhetőek lettek. Érdekes tapasztalat volt számomra ez az egész akció. Miért nem akar mindenki, aki tudna? Vagy megint én nem motiváltam jól?
Hazafele sétáltam. 21 fok volt. Elteszek minden téli cuccot, s most már nem fogok megijedni, ha netán visszakukucskálna a tél.
A tömbház előtt az egyik fa tele van fehér virágokkal.
Sokminden eszembe jutott séta közben az úton. Szeretnék néha leveleket kapni. Papiron is. És kitavaszodni mindenestől.
Az esti katibogi vendégünk
1 megjegyzés:
Én most megígérem neked, hogy fogsz kapni tőlem egy levelet. Papíron, és a postás fogja vinni. Jóóóóóóó? De előbb majd elkérem a címed, mert elveszítettem.
Megjegyzés küldése