Taníts, Uram, meghajlani,
mint szélben az aranykalász!
Hajoljak meg, ha Szent Lelked,
reám fuvall, s porig aláz.
S dacos szívem ha ellenáll,
midőn a Lélek rám lehel,
Jöjj tűz gyanánt, s a dac, a gőg
Lelked tüzében égjen el!
Mint bősz hullám, mely megtörik,
ha parthoz űzi zúgó szél,
Úgy törjön össze szívem is,
amint Tebenned partot ér!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése