Elizabeth Barrett-Browning: Mondd újra

Elizabeth Barrett-Browning

Mondd újra

Mondd újra

s újra mondd

és újra mondd,
hogy szeretsz!

Bár az ismételt szavak
kakukknótához hasonlítanak,
emlékezz rá, hogy se mező, se domb
nincs kakukknóta nélkül,
ha a lombújul tavasszal,
s kizöldül a mag.

Egyszeri szó,

mint szellem hangja,
vaksötétben zeng el,
és kétség borong
nyomában.

Ismételd... szeretsz...

Ki fél,
hogy a rét túl sok virággal veres,
az ég túl sok csillaggal ékszeres?
mint ezüst csengő, újrázva...

Beszélj,
de ne feledd,
hogy némán is szeress...