szombat, január 31, 2009
kedd, január 27, 2009
Ma két hete.
Gyűl a mesélnivaló.
Mondanék, kérdezném, hallgatnám.
Ritkán fordult elő, hogy ennyi ideig ne beszéljünk.
Mondanék, kérdezném, hallgatnám.
Ritkán fordult elő, hogy ennyi ideig ne beszéljünk.
Kettő.
hétfő, január 26, 2009
Helyzetjelentés
Most beszéltem telefonon Mámival: csupa derű, jókedv és csilingelés van a hangjában. Sokan látogatják, hívják telefonon, nincs is ideje unatkozni vagy búslakodni.
Tervezget, keresi a fogódzókat az új helyzethez.
Épülget a beavatkozás után, azt mondja, hogy sokkal jobban tud lélegezni és nem fárad annyira.
Csupa jó hírek!
Kincsekkel felér biztonságban, biztos kezekben tudni őt!
Tervezget, keresi a fogódzókat az új helyzethez.
Épülget a beavatkozás után, azt mondja, hogy sokkal jobban tud lélegezni és nem fárad annyira.
Csupa jó hírek!
Kincsekkel felér biztonságban, biztos kezekben tudni őt!
Vágyom,
vágynék néhány csendes, feladat nélküli napra, hétre.
Most nagyon örülök, hogy szesszió van. Félig teljesülnek is a vágyaim.
A lavinában nehéz megélni a jelent.
Ásítós, nyújtózós, olvasgatós, pihenős, kötögetős, sétálgatós, festegetős időkre.
Békés napokra.Most nagyon örülök, hogy szesszió van. Félig teljesülnek is a vágyaim.
A lavinában nehéz megélni a jelent.
szombat, január 24, 2009
FekEtE
Az az igazság, hogy jól esik feketébe öltözni.
Jól esik, ha jelzi valami helyettem, hogy nem baj, ha most nem zaklatnak feleslegesen.
Külön kis világot teremt ez a szín. A csend világát.
A szívem megbékélt, gyógyulgat. Most inkább zsibbadt.
Időnként felhívnám Apát hogy elújságoljak neki eseményeket.
Pl. írtam volna neki is tegnap sms-t, amikor Mámit vitték a műtőbe. S aztán hívtam volna, hogy minden rendben.
De eszembe jutott, hogy nem venné fel a telefont.
Nem toporzékolok a megfosztottság miatt. Csak újra és újra rádöbbenek a hiányra.
Tanulom, hogy nincs köztünk.
Jól esik, ha jelzi valami helyettem, hogy nem baj, ha most nem zaklatnak feleslegesen.
Külön kis világot teremt ez a szín. A csend világát.
A szívem megbékélt, gyógyulgat. Most inkább zsibbadt.
Időnként felhívnám Apát hogy elújságoljak neki eseményeket.
Pl. írtam volna neki is tegnap sms-t, amikor Mámit vitték a műtőbe. S aztán hívtam volna, hogy minden rendben.
De eszembe jutott, hogy nem venné fel a telefont.
Nem toporzékolok a megfosztottság miatt. Csak újra és újra rádöbbenek a hiányra.
Tanulom, hogy nincs köztünk.
(Temes)Város - (Szív) Ritmus
Temesváros olyan város ... zajos, nyűgös és sáros, de olyan, de olyan kedvesnépes is, hogy az előbbiek mellékesekké válnak.
Nem tudom megállni, hogy először a kellemetlenebb élményekről írjak. Mert annyira felháborító, hogy keresnem kell a módját a megszólalásnak.
A kórházról a korrupció, a zaj, a tömény zsibaj és a kiszolgáltatottság a legelevenebb és a legáthatóbb élményem. A személyzet nyíltan vár "kenegetésre", ahhoz, hogy bármilyen műveletet hajlandó legyen elvégezni. Ha megkented a gépezet minden alkatrészét, nem nyikorog, sőt mosolyra és jótanácsra is telik - ha nem, nyikoroghatsz, számba se vesznek.
Nem tudom miként, de ott nem is volt kérdés, hogy be akarok-e szállni ebbe a játékba, mert az élet(em) múlik ezen. Szeretteim élete. Úgyhogy gondolkodás nékül, mintha már évek óta ezt tenném, rutinosan előkészítem a megfelelő összegeket tartalmazó borítékokat és profi mozdulatokkal nyújtom át őket hol az orvosnak, hol a segédjének, hol a nővérnek, hol a takarítónak. Nem tiltakoznak. A szemük villanásából megértem, hogy elég-e vagy még várnak valamit. De nyíltan ki is mondják, hogy igen, elégedettek, vagy hogy inkább várjunk még, míg megérkezik egy másik családtag - nyilván felszereltebben... (Ez utóbbit nem nekünk, hanem a szobatársnak).
Nem babra megy a játék. Nem babért dolgoznak.
Szervezetlenség magasfokon... Óránként 6-7 személy vagy csoport állít be a szobába. Semmi odafigyelés, semmi személyreszóló gesztus. A folyosón zaj van, nyüzsgés ... éjszaka pedig rá sem néznek a betegekre.
No, de a kellemesebb fele az, hogy minden rendben ment a beavatkozás (aminek a neve, mint kiderült transzkatéteres rádiófrekvenciás abláció - coronarografia) során. Mámi jól van, jókedvű. Kicsit fájt a seb, amit a főeren vágtak neki, és időbe telik, míg kipiheni a beavatkozást, de gyógyulgat és holnap már haza is engedik. A gyógyszeres kezelést módosították, 1, 3, 6 és 12 hónap múlva kell újra kivizsgálásra mennie.
Jó volt ott lenni mellette. Bekisérni a műtőbe, várni, amikor kijön és lesni szíve vágyát, itatni, etetni :) míg mozdulatlanul kellett feküdnie 12 órát.
Fantasztikus Anyukám van! Abban is ezt látom, ahogy megélte ezeket az eseményeket, ahogy viselkedett a kórházi személyzettel, ahogy tudott örülni a törődésnek, ahogy reménykedik és ahogy bizakodással tekint a jövő felé. Szövögeti a terveket és nem keseredett meg, nem bánkódik, nem búslakodik felettébb. Csillog a szeme és mosolyog.
Megtanult sms-t írni :)
És a Barátság erejéről is szeretnék még írni. A tiszta ágynemű illatáról, a befogadásról, a vendégszeretetről, a vacsora illatáról, a szavakról és az áldozatkészségről.
Nagyon gazdag vagyok!
Folyt. köv.
Nem tudom megállni, hogy először a kellemetlenebb élményekről írjak. Mert annyira felháborító, hogy keresnem kell a módját a megszólalásnak.
A kórházról a korrupció, a zaj, a tömény zsibaj és a kiszolgáltatottság a legelevenebb és a legáthatóbb élményem. A személyzet nyíltan vár "kenegetésre", ahhoz, hogy bármilyen műveletet hajlandó legyen elvégezni. Ha megkented a gépezet minden alkatrészét, nem nyikorog, sőt mosolyra és jótanácsra is telik - ha nem, nyikoroghatsz, számba se vesznek.
Nem tudom miként, de ott nem is volt kérdés, hogy be akarok-e szállni ebbe a játékba, mert az élet(em) múlik ezen. Szeretteim élete. Úgyhogy gondolkodás nékül, mintha már évek óta ezt tenném, rutinosan előkészítem a megfelelő összegeket tartalmazó borítékokat és profi mozdulatokkal nyújtom át őket hol az orvosnak, hol a segédjének, hol a nővérnek, hol a takarítónak. Nem tiltakoznak. A szemük villanásából megértem, hogy elég-e vagy még várnak valamit. De nyíltan ki is mondják, hogy igen, elégedettek, vagy hogy inkább várjunk még, míg megérkezik egy másik családtag - nyilván felszereltebben... (Ez utóbbit nem nekünk, hanem a szobatársnak).
Nem babra megy a játék. Nem babért dolgoznak.
Szervezetlenség magasfokon... Óránként 6-7 személy vagy csoport állít be a szobába. Semmi odafigyelés, semmi személyreszóló gesztus. A folyosón zaj van, nyüzsgés ... éjszaka pedig rá sem néznek a betegekre.
No, de a kellemesebb fele az, hogy minden rendben ment a beavatkozás (aminek a neve, mint kiderült transzkatéteres rádiófrekvenciás abláció - coronarografia) során. Mámi jól van, jókedvű. Kicsit fájt a seb, amit a főeren vágtak neki, és időbe telik, míg kipiheni a beavatkozást, de gyógyulgat és holnap már haza is engedik. A gyógyszeres kezelést módosították, 1, 3, 6 és 12 hónap múlva kell újra kivizsgálásra mennie.
Jó volt ott lenni mellette. Bekisérni a műtőbe, várni, amikor kijön és lesni szíve vágyát, itatni, etetni :) míg mozdulatlanul kellett feküdnie 12 órát.
Fantasztikus Anyukám van! Abban is ezt látom, ahogy megélte ezeket az eseményeket, ahogy viselkedett a kórházi személyzettel, ahogy tudott örülni a törődésnek, ahogy reménykedik és ahogy bizakodással tekint a jövő felé. Szövögeti a terveket és nem keseredett meg, nem bánkódik, nem búslakodik felettébb. Csillog a szeme és mosolyog.
Megtanult sms-t írni :)
És a Barátság erejéről is szeretnék még írni. A tiszta ágynemű illatáról, a befogadásról, a vendégszeretetről, a vacsora illatáról, a szavakról és az áldozatkészségről.
Nagyon gazdag vagyok!
Folyt. köv.
péntek, január 23, 2009
Jól van,
jól sikerült a beavatkozás - írom is gyorsan, frissiben, de röviden a lényeget.
Holnap, otthonról többet is majd.
Köszönjük a bátorításokat, imákat, éteren innen és túlról érkező öleléseket.
Holnap, otthonról többet is majd.
Köszönjük a bátorításokat, imákat, éteren innen és túlról érkező öleléseket.
csütörtök, január 22, 2009
Azt kérdezte ma valaki tőlem,
hogy ha vele történik valami és eltávozik közülönk, mit üzenek tőle Istennek?
Nem tudok válaszolni.
Azt mondtam, gondolkodom.
Nem tudok válaszolni.
Azt mondtam, gondolkodom.
Holnap, csak holnap
kerül sor a beavatkozásra.
Miért kell akkor reggel óta haptákban állva várni délutánig, míg ezt hajlandóak közölni?!
Miért kell akkor reggel óta haptákban állva várni délutánig, míg ezt hajlandóak közölni?!
szerda, január 21, 2009
A szavak
jelentése és a jelentések árnyalatai, a meghatározás, az értelmezés időnként nem tűr ködöket.
A műtét műtét.
A sebészeti beavatkozás sebészeti beavatkozás.
Csak pontosan, kérem, csak pontosan!
A műtét műtét.
A sebészeti beavatkozás sebészeti beavatkozás.
Csak pontosan, kérem, csak pontosan!
Szívritmus
Mámi Temesváron van, a kórházban. Megerősítik a szívét, hogy ne tévessze el a ritmust.
Holnap műtik.
Keep praying.
Holnap műtik.
Keep praying.
kedd, január 20, 2009
Ma egy hete
Csend. A várakozás néma.
A szavak megfakítják a gondolatokat. Pedig szépeket írnék. Szépeket.
Arról, aki volt. Arról Aki van. És Arról, Aki befogad.
Ma egy hete volt, hogy megállt újra a mentő a kapunk előtt.
Ma egy hete a kerekek nagyon gyorsan gurultak.
Ma egy hete még egy szépet mosolygott - utoljára.
Ma egy hete vásároltunk be a sízős hétre.
Ma egy hete ilyenkor már tudtam, hogy eltávozott, de nem tudtam, hogy új időszámítás kezdődik.
Ilyenkor már nagyon sírtam.
Ilyenkor nézegettem az utolsó közös képeket.
Ma egy hete még nem tudtam, hogy milyen sok arca van a szeretetnek.
Ma egy hete óta újabb arca van a kegyelemnek.
Ma egy hete óta karnyújtásnyira van az Ég.
Ma egy hete óta otthont nyújt az Ég
Ma egy hete óta fordult egyet a világ.
Ma egy hete óta új szavak kellenek.
Ma egy hete óta már nem kellenek a szavak.
Ma egy hete óta Apa és Atya tekintetét egyszerre látom.
Ma egy hete óta.
Ma - egy hete.
A szavak megfakítják a gondolatokat. Pedig szépeket írnék. Szépeket.
Arról, aki volt. Arról Aki van. És Arról, Aki befogad.
Ma egy hete volt, hogy megállt újra a mentő a kapunk előtt.
Ma egy hete a kerekek nagyon gyorsan gurultak.
Ma egy hete még egy szépet mosolygott - utoljára.
Ma egy hete vásároltunk be a sízős hétre.
Ma egy hete ilyenkor már tudtam, hogy eltávozott, de nem tudtam, hogy új időszámítás kezdődik.
Ilyenkor már nagyon sírtam.
Ilyenkor nézegettem az utolsó közös képeket.
Ma egy hete még nem tudtam, hogy milyen sok arca van a szeretetnek.
Ma egy hete óta újabb arca van a kegyelemnek.
Ma egy hete óta karnyújtásnyira van az Ég.
Ma egy hete óta otthont nyújt az Ég
Ma egy hete óta fordult egyet a világ.
Ma egy hete óta új szavak kellenek.
Ma egy hete óta már nem kellenek a szavak.
Ma egy hete óta Apa és Atya tekintetét egyszerre látom.
Ma egy hete óta.
Ma - egy hete.
hétfő, január 19, 2009
Vigasztalódom, gyógyulok
Sok-sok vigasztaló, kedves szót, betűt kaptunk a napokban. Együttérző tekintetek, szavak, ölelések, bátorító imák, erősítő kézfogások...
A szívem szakad meg, látva hogy Apa már nincs, hogy nem jön közénk reggelizni, ebédelni, hogy az ajtó nyílásakor nem ő lép be, hogy nem ő trappolja le a cipőjéről a küszöbön a havat ...
Nézem a képét, és nem tudom felfogni, hogy eltemettük.
Olyan békésen pihent a koporsóban. Mosolygott.
Hiányzik közülünk.
Kisírtam magam s fel-feltör még néhány könnyforrás. De legbelül békességem van abban a bizonyosságban, hogy Apa Istennel és emberekkel kibékülve távozott.
Hirtelen - de legalább nem szenvdett és fáj, mert hiányzik, de meg akarunk nyugodni, mivel annyira szép látni, ahogyan Isten elkészítette őt.
Pár perccel halála előtt - míg várták a mentőt - elszundikált. Mámi megrázta, erre ő felébredt és azt, mondta, hogy "Jaj, álmodtam" - és elmosolyodott. Ezzel a mosollyal feküdt a koporsóban is.
Elengedtem. S ha sírni fogok, akkor nem azért teszem, mert szomorú vagyok, hanem, mert fáj az elvesztése és jó lenne, nekünk, ha itt volna még köztünk. Neki viszont sokkal jobb most.
Gyönyörű, csillag alakú hópelyhek hulltak a fekete ruhás emberekre, miközben hantolták a sírt.
A szívem szakad meg, látva hogy Apa már nincs, hogy nem jön közénk reggelizni, ebédelni, hogy az ajtó nyílásakor nem ő lép be, hogy nem ő trappolja le a cipőjéről a küszöbön a havat ...
Nézem a képét, és nem tudom felfogni, hogy eltemettük.
Olyan békésen pihent a koporsóban. Mosolygott.
Hiányzik közülünk.
Kisírtam magam s fel-feltör még néhány könnyforrás. De legbelül békességem van abban a bizonyosságban, hogy Apa Istennel és emberekkel kibékülve távozott.
Hirtelen - de legalább nem szenvdett és fáj, mert hiányzik, de meg akarunk nyugodni, mivel annyira szép látni, ahogyan Isten elkészítette őt.
Pár perccel halála előtt - míg várták a mentőt - elszundikált. Mámi megrázta, erre ő felébredt és azt, mondta, hogy "Jaj, álmodtam" - és elmosolyodott. Ezzel a mosollyal feküdt a koporsóban is.
Elengedtem. S ha sírni fogok, akkor nem azért teszem, mert szomorú vagyok, hanem, mert fáj az elvesztése és jó lenne, nekünk, ha itt volna még köztünk. Neki viszont sokkal jobb most.
Gyönyörű, csillag alakú hópelyhek hulltak a fekete ruhás emberekre, miközben hantolták a sírt.
szombat, január 17, 2009
Rekviem
Reményik Sándor: A menekülő |
Ha menni kell, magammal sokat vinnék,
Az egész édes, megszokott világot,
Rámástul sok, sok kedves drága képet
És egy pár szál préselt virágot,
Vinnék sok írást, magamét, meg másét,
Sok holt betűbe zárt eleven lelket,
S hogy mindenütt nyomomba szálljanak:
Megüzenném a hulló leveleknek.
Vinném az erdőt, hol örökké jártam,
Hintám, amelyen legelőször szálltam,
A keszkenőm, mivel rossz másba sírni,
A tollam, mert nem tudok mással írni,
Vinném a házunk, mely hátamra nőtt
Az utca kövét küszöbünk előtt!
Vinném... én Istenem, mi mindent vinnék!
Én Istenem, mi minden futna át
Gyötrődő lelkem alagútjain -
Olvasgatnám az ablakok sorát,
Simogatnám a fecskefészkeket,
S magamba színék minden verkliszót,
Mint bűbájos, mennyei éneket...
Utánam honvággyal tekintenének
Az ajtók mind, és mind a pitvarok,
Szeretnék mindent, mindent magammal vinni -
És mindent itt hagyok.
Köszönöm, Jancsi b., hogy elszavaltad ezt Apu helyett.
szerda, január 14, 2009
kedd, január 13, 2009
hétfő, január 05, 2009
Happy Go Lucky
Az este megnéztük ezt a filmet. Azért tetszett, mert jó látni, hogy vannak alternatív reagálási lehetőségek az élet apró és nagy problémáira, kihívásaira.
Itt-ott elszorult a szívem egy kevésbé békés szcenáriót remélve. De a film csupa mosoly, mosoly és derű. És frappáns válaszok.
Már csak ezekért is meg fogom egyszer újra nézni.
- You can't make everyone happy.
- There's no harm in trying that, is there?
Sally Hawkins. Illene megjegyeznem ezt a nevet.
Itt-ott elszorult a szívem egy kevésbé békés szcenáriót remélve. De a film csupa mosoly, mosoly és derű. És frappáns válaszok.
Már csak ezekért is meg fogom egyszer újra nézni.
- You can't make everyone happy.
- There's no harm in trying that, is there?
Sally Hawkins. Illene megjegyeznem ezt a nevet.
vasárnap, január 04, 2009
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)