Képekben

Voltunk

a hétvégén Hunyadon. Otthon.

Otthon, ami ugyanolyan otthon, mint eddig, csak más.

Halogattam a beszámolót, mert nem akarom újra leírni, hogy mennyire kiürült a világ. Legalábbis az, amiben én élek. Nem akarom leírni újra, mert nem akarom, hogy bevésődjenek ezek a szavak a valóságba, nem akarom elhinni, nem tudom felfogni teljesen, hogy mi is történik.

Nagyon fáj a hiány, a veszteség.

Az ajtó nyikorgása mögött, a lábtörlőre koppanó cipőtalpak trappolása után Őt vélem látni, a tárgyak és a hangok ezernyi módon jelenvalóvá teszik.

Az órája ott lóg még, ahová felakasztotta, a fényképezőgépben ott vannak még az általa készített képek. A ruhái a szekrényben vannak. A könyvei a polcon, a gépei a műhelyben. A bakancsában a fűrészpor és a forgács. A kések élében a fenés. A helye az asztalnál. A hangja a térből. A mosolya az arcáról. A tekintete. A tanácsai. A kérdései.

Érkezéskor és távozáskor azonban hiába ölelném, köszönteném. A kinyújtott kar visszahull és az utolsó szoros ölelés emlékét viszi tovább.

"Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer... boldoggá tenne..."
Igen, nem gondoltam volna, de boldoggá tenne.

Most múlik pontosan

Ma este újra és újra ezt a dalt hallgatom. Nagyon szépnek találom a dallamot is, a hangot is, a szöveget is.

Vannak balzsam-dalok. Ez egy újabb olyan.

Filmkockák

Az életem filmkockáiból keveset tudnék felvillantani itt. Különös időszakot élek meg, amiről nem szívesen írok - ide azért nem, mert nem idevaló, máshová pedig azért nem, mert még mindig nem kezdtem el a szép lila füzetbe írni. De élek, vagyok, megvagyok, elvagyok.

Annyira szép ez a sok hó, ami lehullt mifelénk mostanság! Napok óta, újra és újra puha fehér paplan takarja be a várost. Takargatja, szépítgeti, babusgatja, óvja, gyógyítgatja, fehéríti.

Mint a lelkemet az Isten.

Esténként filmeket nézünk.

Center stage I, II, Cin-cin lovag, Revolutionary road, Az Üresfejű és még jópár másorra került. A köztük lévő logikáról a Kedvest kérdezzétek. Az biztos, hogy Ő tudja a legjobban miként válogassa úgy össze őket, hogy a kispárnában lévő altató csak a The end után aktiválódjon.

Apám hitte

Négy

Nem lehet meg nem történtté tenni?
Azt mondani, hogy álom volt, egy teszt vagy egy próba. Nem lehet?

Nem lehet úgy ébredni, hogy nem is igaz ez az egész?

Ctrl + Z ... százszor, ezerszer. De legalább egyszer.

Az F1 sem működik.

Négy és egy kicsi.
Fordul közben körbe a világ és mégsem ér vissza már soha.

Muszáj volt nekem is ...

Your rainbow is strongly shaded indigo and orange.

What is says about you: You are a proud person. You appreciate a challenge. Friends count on you for being honest and insightful. Others are amazed at how you don't give up.

Find the colors of your rainbow at spacefem.com.

Naponta

Naponta beszélek azóta Anyával.
Apró kis életjelek. Kis kavicsok, a tarsolyba s az útra, hogy visszataláljak.

Amíg lehet.

Ha egyszer megígérte,

akkor meg is teszi.

Nem úgy, ahogy gondoltam - és úgy sem, ahogy nem gondoltam. De megtette.

Kigyógyít. Kigyógyított.

Három

Három hete.

HáROM.

Mégsem

gyógyult be annyira a kicsi szívem, mint gondoltam.
Legbelül és legfelül csendes minden, de a közötte levő térben fel-felcsapnak a hullámok. Váratlanul.

Ma de. a halálról is említést tett a lp., amikor a pokol valóságosságáról beszélt és annyira, de annyira előtörtek belőlem a könnyek, hogy alig tudtam észrevétlenül eltüntetni őket.

A napokban sokszor, többször gondolok Rá, mint korábban valaha. Újra és újra észlelem, hogy mennyi helyzetben nincs már jelen... Hogy milyen sok helyről hiányzik. Tanácsokból, ölelésből, hívásból, tekintetből, a bútordarabokból, találkozásokból, ünnepekből...
Konstatállom, hogy amikor volt, mennyire jelen volt - ha hangtalanul is, sokszor - az életemben, az életünkben.

Az utolsó ölelés íze ott bizsereg még a hátam közepén.

Love never fails

Ma két hete.

Gyűl a mesélnivaló.
Mondanék, kérdezném, hallgatnám.
Ritkán fordult elő, hogy ennyi ideig ne beszéljünk.

Kettő.

Helyzetjelentés

Most beszéltem telefonon Mámival: csupa derű, jókedv és csilingelés van a hangjában. Sokan látogatják, hívják telefonon, nincs is ideje unatkozni vagy búslakodni.
Tervezget, keresi a fogódzókat az új helyzethez.

Épülget a beavatkozás után, azt mondja, hogy sokkal jobban tud lélegezni és nem fárad annyira.

Csupa jó hírek!

Kincsekkel felér biztonságban, biztos kezekben tudni őt!

Vágyom,

vágynék néhány csendes, feladat nélküli napra, hétre.

Ásítós, nyújtózós, olvasgatós, pihenős, kötögetős, sétálgatós, festegetős időkre.

Békés napokra.

Most nagyon örülök, hogy szesszió van. Félig teljesülnek is a vágyaim.

A lavinában nehéz megélni a jelent.

FekEtE

Az az igazság, hogy jól esik feketébe öltözni.
Jól esik, ha jelzi valami helyettem, hogy nem baj, ha most nem zaklatnak feleslegesen.
Külön kis világot teremt ez a szín. A csend világát.

A szívem megbékélt, gyógyulgat. Most inkább zsibbadt.

Időnként felhívnám Apát hogy elújságoljak neki eseményeket.
Pl. írtam volna neki is tegnap sms-t, amikor Mámit vitték a műtőbe. S aztán hívtam volna, hogy minden rendben.
De eszembe jutott, hogy nem venné fel a telefont.


Nem toporzékolok a megfosztottság miatt. Csak újra és újra rádöbbenek a hiányra.
Tanulom, hogy nincs köztünk.

(Temes)Város - (Szív) Ritmus

Temesváros olyan város ... zajos, nyűgös és sáros, de olyan, de olyan kedvesnépes is, hogy az előbbiek mellékesekké válnak.

Nem tudom megállni, hogy először a kellemetlenebb élményekről írjak. Mert annyira felháborító, hogy keresnem kell a módját a megszólalásnak.
A kórházról a korrupció, a zaj, a tömény zsibaj és a kiszolgáltatottság a legelevenebb és a legáthatóbb élményem. A személyzet nyíltan vár "kenegetésre", ahhoz, hogy bármilyen műveletet hajlandó legyen elvégezni. Ha megkented a gépezet minden alkatrészét, nem nyikorog, sőt mosolyra és jótanácsra is telik - ha nem, nyikoroghatsz, számba se vesznek.
Nem tudom miként, de ott nem is volt kérdés, hogy be akarok-e szállni ebbe a játékba, mert az élet(em) múlik ezen. Szeretteim élete. Úgyhogy gondolkodás nékül, mintha már évek óta ezt tenném, rutinosan előkészítem a megfelelő összegeket tartalmazó borítékokat és profi mozdulatokkal nyújtom át őket hol az orvosnak, hol a segédjének, hol a nővérnek, hol a takarítónak. Nem tiltakoznak. A szemük villanásából megértem, hogy elég-e vagy még várnak valamit. De nyíltan ki is mondják, hogy igen, elégedettek, vagy hogy inkább várjunk még, míg megérkezik egy másik családtag - nyilván felszereltebben... (Ez utóbbit nem nekünk, hanem a szobatársnak).
Nem babra megy a játék. Nem babért dolgoznak.
Szervezetlenség magasfokon... Óránként 6-7 személy vagy csoport állít be a szobába. Semmi odafigyelés, semmi személyreszóló gesztus. A folyosón zaj van, nyüzsgés ... éjszaka pedig rá sem néznek a betegekre.


No, de a kellemesebb fele az, hogy minden rendben ment a beavatkozás (aminek a neve, mint kiderült transzkatéteres rádiófrekvenciás abláció - coronarografia) során. Mámi jól van, jókedvű. Kicsit fájt a seb, amit a főeren vágtak neki, és időbe telik, míg kipiheni a beavatkozást, de gyógyulgat és holnap már haza is engedik. A gyógyszeres kezelést módosították, 1, 3, 6 és 12 hónap múlva kell újra kivizsgálásra mennie.

Jó volt ott lenni mellette. Bekisérni a műtőbe, várni, amikor kijön és lesni szíve vágyát, itatni, etetni :) míg mozdulatlanul kellett feküdnie 12 órát.
Fantasztikus Anyukám van! Abban is ezt látom, ahogy megélte ezeket az eseményeket, ahogy viselkedett a kórházi személyzettel, ahogy tudott örülni a törődésnek, ahogy reménykedik és ahogy bizakodással tekint a jövő felé. Szövögeti a terveket és nem keseredett meg, nem bánkódik, nem búslakodik felettébb. Csillog a szeme és mosolyog.
Megtanult sms-t írni :)

És a Barátság erejéről is szeretnék még írni. A tiszta ágynemű illatáról, a befogadásról, a vendégszeretetről, a vacsora illatáról, a szavakról és az áldozatkészségről.

Nagyon gazdag vagyok!

Folyt. köv.

Jól van,

jól sikerült a beavatkozás - írom is gyorsan, frissiben, de röviden a lényeget.
Holnap, otthonról többet is majd.

Köszönjük a bátorításokat, imákat, éteren innen és túlról érkező öleléseket.

Azt kérdezte ma valaki tőlem,

hogy ha vele történik valami és eltávozik közülönk, mit üzenek tőle Istennek?

Nem tudok válaszolni.

Azt mondtam, gondolkodom.

Holnap, csak holnap

kerül sor a beavatkozásra.

Miért kell akkor reggel óta haptákban állva várni délutánig, míg ezt hajlandóak közölni?!