Nyaff-nyaff

Az előbbi pószt nem jött volna létre, ha nem lennék ilyen nyaff-nyaff mostanság. A saját dekóderem szerint ez az állapot azzal jár, hogy nem találom a helyem a világban, magamban, másban, nyűgös vagyok, hatékonytalan, fáradt, álmos, álmatlan, kókadozó és frusztrált. Ilyenkor nem jó szóba állni velem. Még én se nagyon merek.
Pedig legjobb ellenszere nálam ennek az állapotnak a társaság, pontosabban a kapcsolat, a találkozás. Az együttlét.
De ki akarna ilyen csöpögő háztetővel találkozni?! Talán egy másik csöpögő háztető. Vagy a szellő. Vagy a napfény. A Kedves válla.

Nagyhét van. Mondom, szavalom, hogy a Húsvét a győzelem, a lehetőség Ünnepe. De Nagypéntek nélkül nem jön el.

Jobban kellene, mint a kenyérfalat az elcsendesedés, a megállás, a megtisztulás, a feltöltekezés. De nem szánok időt rá, tovarohanok, nem állok meg, nem hallgatok, nem beszélek.
S ahogy telnek a napok egyre gyűl a bepótolnivaló és egyre nehezebb megfordulni és felfele indulni a kaptatón.

Mostanában nem kávézom, de ma reggel nagyon jól esett a gombás instant kávé. Jól esne egy instant felfrissülés is. Instant kikapcsolódás. Forralom-összekavarom-lenyelem - féle.
Fogyasztanám - még ezt is!

Van vajon valami nyaff-por a levegőben? Túl sokan vagyunk így.

Keith Green - régi nagy kedvencem jut eszembe:

My eyes are dry
My faith is old
My heart is hard
My prayers are cold
And I know how I ought to be
Alive to you and dead to me

But what can be done
For an old heart like mine
Soften it up
With oil and wine
The oil is you, your spirit of love
Please wash me anew
With the wine of your blood.

Csak Istennél

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok segítséget. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig.

Meddig támadtok egyetlen emberre, miért akarjátok mindnyájan megölni? Olyan, mint a düledező fal és a bedőlt kerítés! Csak azon tanácskoznak, hogyan taszítsák le a magasból. Hazugságban telik kedvük, szájukkal áldanak, szívükben átkoznak.

Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet. Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom. Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.

Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket, Isten a mi oltalmunk!

Csak pára az emberek élete, hazug látszat a halandóké. Ha mérlegre kerülnek, a páránál is könnyebb mindegyik.

Ne bízzatok zsarolt javakban, rablott holmival ne kérkedjetek! Ha gyarapszik is vagyonotok, ne bizakodjatok el!

Szólott egyszer az Isten, és ezt a két dolgot értettem meg: Istennél van az erő; nálad van, URam, a szeretet. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.

62. Zsoltár

A láz

kifogásnak még elmegy, talán, de ha már 4 napja tart épp ideje volna elmennie.
Ugye?

Hétfő reggel semmi keresnivalója a betegségnek rajtam!

Egy kis napfény,

egy kis csend, egy kis eső, egy kis szeretet és milyen más lesz minden!

Jelenlét, a kezek, szavak nyoma, egy-egy simogató dallam és egy kis tavasz-illat elég ahhoz, hogy legyen erőm felemelnem a lábam a következő lépéshez.

És a következőhöz.

48 heures par jour

Ha kedvetek és időtök engedi, nézzétek meg ezt filmet. Egy kis ízelítő belőle itt tekinthető meg.

Családról, karrierről, női és férfi szerepmegosztásról meg arról, hogy időből és türelemből sosincs elég.

De hogy bánjunk azzal, ami van? Van 1-2 ötlet a filmben ehhez.

Jó múúúúúúúúúúúvizást!

Örökségem az áldás

A szidalom, a negatív kritika ragadós fajzat. Ha belopózik a nyelvem alá egy kis kritika, rágalom vagy hasonló romboló csíra, azon kapom magam, hogy egy-kettőre termékeny talajra talál és szépen felnövekszik a porba sújtó ítélet.
Csak kezdjen el valaki elítélően nyilatkozni valakiről, máris gyűl még hozzá ... ki tudja megfordítani vagy eltompítani a szavak élét?!

Az elmúlt egy-két évben különösen így volt ez.

A szemem hamarabb meglátja a rosszat, az elítélnivalót, a fülem hamarabb meghallja a bírálnivalót, a nyelvem hamarabb mozdul kritikára, mint dicséretre, értékelésre, elismerésre.
Gazdag kritizáló szókincsem lett, dicséretre pedig alig fanyalodom. Magamat is, mást is könnyebb kritizálnom, mint dicsérnem.

Csak hallgatom időnként magam és szeretném, ha meg tudnám állítani időben a megfogant bíráló gondolatokat.

No, de eddig, és nem tovább!

Ahogyan gondolkodunk úgy éljük az életünket - tanítják, tapasztalom. Ezért nem mindegy, hogy miként gondolkodom magamról, másokról. Mit adok magamnak, másoknak? Miért adok rosszat, ha adhatok jót is?

Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását! Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételéből!

141. Zsoltár

Mert aki szeretne örülni az életnek, és jó napokat látni, óvja nyelvét a gonosztól, és ajkait, hogy ne szóljanak álnokságot; forduljon el a gonosztól, és cselekedjék jót, keresse és kövesse a békességet.

Mondjatok áldást, hiszen arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek.

I. Péter 3

De a nemes lelkű nemes dolgokat tervel, és a nemes dolgokban meg is marad.

Ézsaiás 32:8

Ez az imádságom és feladványom erre a hétre.

Képekben

Voltunk

a hétvégén Hunyadon. Otthon.

Otthon, ami ugyanolyan otthon, mint eddig, csak más.

Halogattam a beszámolót, mert nem akarom újra leírni, hogy mennyire kiürült a világ. Legalábbis az, amiben én élek. Nem akarom leírni újra, mert nem akarom, hogy bevésődjenek ezek a szavak a valóságba, nem akarom elhinni, nem tudom felfogni teljesen, hogy mi is történik.

Nagyon fáj a hiány, a veszteség.

Az ajtó nyikorgása mögött, a lábtörlőre koppanó cipőtalpak trappolása után Őt vélem látni, a tárgyak és a hangok ezernyi módon jelenvalóvá teszik.

Az órája ott lóg még, ahová felakasztotta, a fényképezőgépben ott vannak még az általa készített képek. A ruhái a szekrényben vannak. A könyvei a polcon, a gépei a műhelyben. A bakancsában a fűrészpor és a forgács. A kések élében a fenés. A helye az asztalnál. A hangja a térből. A mosolya az arcáról. A tekintete. A tanácsai. A kérdései.

Érkezéskor és távozáskor azonban hiába ölelném, köszönteném. A kinyújtott kar visszahull és az utolsó szoros ölelés emlékét viszi tovább.

"Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer... boldoggá tenne..."
Igen, nem gondoltam volna, de boldoggá tenne.

Most múlik pontosan

Ma este újra és újra ezt a dalt hallgatom. Nagyon szépnek találom a dallamot is, a hangot is, a szöveget is.

Vannak balzsam-dalok. Ez egy újabb olyan.

Filmkockák

Az életem filmkockáiból keveset tudnék felvillantani itt. Különös időszakot élek meg, amiről nem szívesen írok - ide azért nem, mert nem idevaló, máshová pedig azért nem, mert még mindig nem kezdtem el a szép lila füzetbe írni. De élek, vagyok, megvagyok, elvagyok.

Annyira szép ez a sok hó, ami lehullt mifelénk mostanság! Napok óta, újra és újra puha fehér paplan takarja be a várost. Takargatja, szépítgeti, babusgatja, óvja, gyógyítgatja, fehéríti.

Mint a lelkemet az Isten.

Esténként filmeket nézünk.

Center stage I, II, Cin-cin lovag, Revolutionary road, Az Üresfejű és még jópár másorra került. A köztük lévő logikáról a Kedvest kérdezzétek. Az biztos, hogy Ő tudja a legjobban miként válogassa úgy össze őket, hogy a kispárnában lévő altató csak a The end után aktiválódjon.

Apám hitte

Négy

Nem lehet meg nem történtté tenni?
Azt mondani, hogy álom volt, egy teszt vagy egy próba. Nem lehet?

Nem lehet úgy ébredni, hogy nem is igaz ez az egész?

Ctrl + Z ... százszor, ezerszer. De legalább egyszer.

Az F1 sem működik.

Négy és egy kicsi.
Fordul közben körbe a világ és mégsem ér vissza már soha.

Muszáj volt nekem is ...

Your rainbow is strongly shaded indigo and orange.

What is says about you: You are a proud person. You appreciate a challenge. Friends count on you for being honest and insightful. Others are amazed at how you don't give up.

Find the colors of your rainbow at spacefem.com.

Naponta

Naponta beszélek azóta Anyával.
Apró kis életjelek. Kis kavicsok, a tarsolyba s az útra, hogy visszataláljak.

Amíg lehet.

Ha egyszer megígérte,

akkor meg is teszi.

Nem úgy, ahogy gondoltam - és úgy sem, ahogy nem gondoltam. De megtette.

Kigyógyít. Kigyógyított.

Három

Három hete.

HáROM.

Mégsem

gyógyult be annyira a kicsi szívem, mint gondoltam.
Legbelül és legfelül csendes minden, de a közötte levő térben fel-felcsapnak a hullámok. Váratlanul.

Ma de. a halálról is említést tett a lp., amikor a pokol valóságosságáról beszélt és annyira, de annyira előtörtek belőlem a könnyek, hogy alig tudtam észrevétlenül eltüntetni őket.

A napokban sokszor, többször gondolok Rá, mint korábban valaha. Újra és újra észlelem, hogy mennyi helyzetben nincs már jelen... Hogy milyen sok helyről hiányzik. Tanácsokból, ölelésből, hívásból, tekintetből, a bútordarabokból, találkozásokból, ünnepekből...
Konstatállom, hogy amikor volt, mennyire jelen volt - ha hangtalanul is, sokszor - az életemben, az életünkben.

Az utolsó ölelés íze ott bizsereg még a hátam közepén.

Love never fails

Ma két hete.

Gyűl a mesélnivaló.
Mondanék, kérdezném, hallgatnám.
Ritkán fordult elő, hogy ennyi ideig ne beszéljünk.

Kettő.

Helyzetjelentés

Most beszéltem telefonon Mámival: csupa derű, jókedv és csilingelés van a hangjában. Sokan látogatják, hívják telefonon, nincs is ideje unatkozni vagy búslakodni.
Tervezget, keresi a fogódzókat az új helyzethez.

Épülget a beavatkozás után, azt mondja, hogy sokkal jobban tud lélegezni és nem fárad annyira.

Csupa jó hírek!

Kincsekkel felér biztonságban, biztos kezekben tudni őt!