Azon gondolkodom mostanában, hogy mennyire ki vagyok szolgáltatva emberként másoknak.
Pontosabban a hatalom, a tisztelet, a jogok kapcsán jutott ilyesmi eszembe.
Az, hogy semmiképpen nem tudom ezeket kicsikarni embertársaimból. Azt, hogy tiszteljenek, kedveljenek, szeressenek, örüljenek nekem, meghallgassanak, csodáljanak... Vannak ugyan eszközök, amiket időnként használok is tudatosan vagy sem, de fityinget sem érnek!
Pontosabban a hatalom, a tisztelet, a jogok kapcsán jutott ilyesmi eszembe.
Az, hogy semmiképpen nem tudom ezeket kicsikarni embertársaimból. Azt, hogy tiszteljenek, kedveljenek, szeressenek, örüljenek nekem, meghallgassanak, csodáljanak... Vannak ugyan eszközök, amiket időnként használok is tudatosan vagy sem, de fityinget sem érnek!
Ugyan!
Hisz attól, hogy valaki eljön velem sétálni, mert megkérem rá, semmivel sem vagyok boldogabb, ha végig a kényszer gócai látszanak a torkában.
Vagy ha arra vágyom, hogy meghallgassanak, de nem találkozom kiváncsi, valóban érdeklődő tekintetekkel, szívvel-lélekkel, talán többet érnék, ha a(z) (üzenő)falaknak mondanám el.
Vagy ha egy ölelést kérek és nincs benne törődés, mit sem ér az egész.
S így tovább. Semmit sem ér az egész, ha nem szívből jön.
Lehet félig szívből tenni valamit?
Lehetséges, hogy én nem látok benne szívet, holott van, mégis?
Lehetséges, hogy túl sokmindent várok el másoktól?
Vagy ha arra vágyom, hogy meghallgassanak, de nem találkozom kiváncsi, valóban érdeklődő tekintetekkel, szívvel-lélekkel, talán többet érnék, ha a(z) (üzenő)falaknak mondanám el.
Vagy ha egy ölelést kérek és nincs benne törődés, mit sem ér az egész.
S így tovább. Semmit sem ér az egész, ha nem szívből jön.
Lehet félig szívből tenni valamit?
Lehetséges, hogy én nem látok benne szívet, holott van, mégis?
Lehetséges, hogy túl sokmindent várok el másoktól?
Lehetséges nem észrevenni a szeretet nyomait?
Lehet elvakulni s mindenbe belelátni a kényszer, az unalom, a muszájból teszem-et?
Lehet elvakulni s mindenbe belelátni a kényszer, az unalom, a muszájból teszem-et?
Persze, nem új dolog, nagy darab spanyolviasz ez is, tudom. Megírták már sokan előttem szebben is ezeket, de kell most nekem az, hogy leírjam.
Hogy számomra is világos legyen egyszer s mindenkorra: csak az ér valamit, amit szeretetből teszek. Minden más lehet, hogy többet árt, mint használ.
Hogy mihez kezdjek azokkal a dolgokkal, amiket nem szereteből kapok?!
Hogy számomra is világos legyen egyszer s mindenkorra: csak az ér valamit, amit szeretetből teszek. Minden más lehet, hogy többet árt, mint használ.
Hogy mihez kezdjek azokkal a dolgokkal, amiket nem szereteből kapok?!
No, éppen ez itt a nagy kérdés!
Ti hogy csináljátok?
5 megjegyzés:
Nagyon mély, kicsit fájó kérdéseket vetsz fel. Nem tudom, hogy lehet-e mindaz, amit kérdezel. Azt tudom, hogy a szeretet az olyan, hogy nem lehet kérni, csak adni és elfogadni. Mert az ember olyan fura lény, hogy minél inkább akarják "kényszeríteni" valamire, annál inkább nem teszi meg azt jó szívvel. Lehet, hogy amúgy megtenné, és adná azt amit kérnek tőle, de ha kérik és követelik, akkor az már nem olyan, és kész.
A másik kérdésed, hogy hogyan birkózzunk meg a félig vagy kényszeredetten adott szeretettel, hát ezen gondolkoznom kell. Most leírom azt, amit egy könyvben olvastam, hogy ilyenkor állítólag az a jó, ha te is visszavonulsz és visszafogod magad. Hátha a másik észbekap. Nem tudom, hogy működik-e, csak ezt olvastam. Én nem nagyon tudok csendben visszavonulni, inkább ajtót csapkodok, de ezt nem ajánlom követendő példaként :)
Miért kell nekem folyton ilyen kérdésekkel foglalkoznom?! A csudába velük! Ezután betiltom magamnak a gondolkodást és az elmélkedést. Éldegélek inkább szépen, csendben vagy ahogy jön s egyszercsak vége lesz úgyis a mesének és kész. Minek szétpattantani az abroncsokat a homlokomon?
Aki bújt, bújt, aki nem, nem.
marta, akkor feletek nem nyikorognak az ajtok? mert be vannak jaratva? :)
s mi van ha mar nincs eszem?
Állítólag van egy olyan hely, ahol osztják az észt :)
kedves Marta, ugy latszik te mar jartal ott ;)
Megjegyzés küldése