hétfő, április 02, 2007

Bekk

Nem, nem tuntem el. Itt vagyok, elek. Azt nem mondhatnam eppenseggel, hogy virulok, de ez csak nezopont kerdese. :)
Epp radiobol potyogok s itt nincs magyar billentyuzet. S kedvem se Alt+J-zni vagy kodokat bepotyogni. Szoval ekezetek nelkuli leszek most, csak igy, egyszeruen.
Nagy atrendezodesek ideje jott el. Nehany alapveto dolog uj iranyt vesz az eletemben a kozeljovoben s a kulso valtozasokon tul bennem is forog a Rubik kocka.
Alapvetoen orulok a valtozasoknak. Ilyen a termeszetem. Szeretem, ha idonkent ujrarendezodnek a dolgok korulottem. Szoktam is eleg rendszeresen atpakolaszni ezt-azt a lakasban... a Kedves "oromere" :D. Felfrissit a valtozas. Energiaval tolt meg. Segit atrendezni a gondolataimat. Vagy pakolaszas kozben kapok uj erore. S elvezem az ujrarendezett lakast, polcot, fiokot... Keves hazi munka ad annyi oromet es elegtetelt, mint a rendbetett, kitakaritott es ujradekoralt lakas frissenmosott fuggonnyel. Mostanaban viszont azt latom, hogy lehet azert nem is veszem eszre, hogy idonkent en is felek a nagy viharokban, mert nem engedhetem meg magamnak: hogy is tehetnem, mikor en jobban igenylem a valtozasokat es ezert harcolok ertuk, s kozben nem szabad gyengenek latszanom, kimutatnom-bevallanom, hogy idonkent en is felek. Nem vallalhatom fel, hogy gyenge vagyok, mert "nekem kellett". Pedig idonkent en is aggodom es jol esne, ha valaki megkerdezne, hogy hogy vagyok es ijeszt-e valami.
A belso valtozasok folyamata mar nem annyira kellemes, legtobbszor. Idonkent ittavilagvege hangulatom van ilyenkor. S nem is annyira egyertelmu, hogy mi miert es hogyan kerul ebbe vagy abba a fiokba. Vagy mikor. Vagy mitol. S hogy meddig.
Mostanaban ugy ereztem, hogy mar reg nem jutottam semmilyen kovetkeztetesre, nem ertek be gondolatok s ez is kicsit ijeszto volt. Most meg csak kapkodom a fejem, hogy mennyi mindent kene felfogni, megerteni es vegervenyesen megtanulni.
Tinikoromban ereztem igy neha: akkor olyannak eltem ezt meg, mintha kiskutya volnek es lassan nyilik meg a szemem, eszmelek ra a vilagra. Nagy felfedezesek kora volt am az!
Hogy miken agyalok? A fobb temak altalanosak. Attol nagy dolgok szamomra, hogy en elem meg oket: eletminoseg, Istenkep, baratsag, szeretet, szerelem, huseg, irgalom, kegyelem, kitartas, szerepek... s ilyenek.
Aszondjak az okosok, hogy eletunk vegeig tanulunk. Visszaternek a megtanult leckek es mas kontextusban lesz lehetosegunk ujra kiprobalni magunkat s a megtanultakat. Hogy vannak ujabb eselyek. S hogy a gyoztesek soha nem adjak fel...

2 megjegyzés:

márta írta...

Igen, valóban úgy van, hogy ha rád gondolok, nem tudom elképzelni, hogy te félnél valamitől. Mindig is egy bátor, kihívásokat kereső, változni és változtatni képes valaki benyomását keltetted. Ha nem lennének olyan emberek, mint te, soha nem jutnánk semmire. Jó tudni, hogy azért néha te is elgyengülsz, és szerintem nyugodtan megteheted. Senki nem várja el tőled, hogy mindig erős légy. Még akkor sem, ha "neked kellett" a hajcihő ...

márta írta...

Azt hiszem, rájöttem, miben sántikáltok :) Mert te is, meg a kedves párod is olyan sejtelmesen írtok, hogy na. Majd elmondom privát. Szerintem az lesz, amire gondolok !