Bár azt írtam néhány bejegyzéssel lejjebb, hogy ezután tudni fogom mit kell tenni, mondani akkor, amikor vásárlóként, szolgáltatást igénybe vevőként becsapnak most sem csaptam hisztit Bukarestben, pedig hazafele jövet kétszer vásároltam az állomáson és mindkét alkalommal többet fizettem, mint amennyibe a termékek kerültek.
Először perecet meg turóstáskát vettem és minimum 1,5 lejjel fizettem többet, de mivel későre adtam össze a vásárfia árát, nem mentem vissza reklamálni. Amikor a vizet, Activiát és a Lion-t vásároltam is többet fizettem, de akkor már visszafordultam az ajtóból megkérdezni az eladótól, hogy Bukarestben mióta olyan drága a Lion. Kiderült, hogy kettőt fizettetett ki velem: egyik biztos az volt, amit ő evett meg korábban... Szó nélkül visszaadta a pénzt, ezzel szótlanul is beismerve, hogy ott a tejföl a bajsza alatt.
Micsoda biznisz lehet ez az ottani eladóknak, ha ez a jelenség méreteket ölt! A vásárlók rendszerint sietnek, nem gondolkodnak sokat, mikor fizetnek. S mivel többnyire nem törzsvásárlókról van szó nem kell félteni a bolt presztízsét sem. A gyanútlan "vidéki" pedig elfelejti -ha egyáltalán észrevette- mire legközelebb arra jár, hogy mit pacilt.
2 megjegyzés:
Pacilt? Ez a román patit-nek a magyarosítása? Vagy csak épp ezt a szót apukáltad írni?
Engem már az is idegesít, hogy nekik mindenki, aki nem bukaresti, "vidéki" . Meg hogy rámdudálnak az autók, amikor zöld jelzőlámpánál átjárón megyek át. Mert ott biztosan csak a frájerek csinálják ezt, minden smeker piroson megy át.
:)) Ezt ápukáltam írni. :D
Amúgy ezt szoktuk-szokták használni, nem?
Igen, számukra mindenki, aki nem bukaresti "provincie"-s, ami a kontextust hámozgatva rendszerint az elmaradottsággal, a naívsággal, a frájerséggel egyenlő...
Érdekes volt amúgy, hogy amikor a tanárommal és a kollegámmal az egyetem büféjében (Social Club-jében) magyarul beszéltünk odajött egy nő elkérni a sótartót és ANGOLUL szólt hozzánk :)) Szóval nagyon élienek lehettünk....
Megjegyzés küldése