Túléltem életem első PhD.-s vizsgáját. Tegnap volt.
Hosszú kerekasztal, bőrszékek, megszámálhatatlan sokaság, ismeretlen arcok, okosabbnál okosabb megjegyzések, fontoskodások... Aztán, ahogy a percek pörögtek bele a múltba és vártuk, hogy elkapjunk valamilyen megfogható szálat a kusza gondolatmenetekben kezdett tisztulni a kép másokról, magunkról s egy-egy arc vonásairól eltűnt a lakat is.
Időnként ránéztem a témavezetőmre: ott volt, jegyzetelt, mosolygott ránk és nem háborodott fel a bődületes butaságokon sem. Csak ott volt és jegyzetelt és velünk volt.
Minden úgy történt, ahogy a vizsga előtti kávézáskor elmondta.
Voltak pattogó-fontoskodó pipék, "stréberek", bambuló cica-micák, lapuló nyuszik, csendes bárányok, rókák és skorpiók, kelepelő szarkák és volt néhány nyugodt és értelmes oroszlán is.
Olyan jó volt a Mesterrel lenni ebben a kavalkádban!
Készítgettem-szépítgettem az ötperces mondókámat s bár egyre szebb lett, mikor teret kaptam és hangot adtam nekik nem akartak úgy előbújni, ahogy szerettem volna. Rövid és lényegretörő voltam. Talán szűkszavú is. S a sok cicomával együtt is el-elakadtam, amit gondolatban ráaggattam a szerkezetre, hogy szépen guruljanak a mondatok.
No, majd legközelebb.
S ha erre gondolok a bírálataim fele elkopik, mert biztosan más is így járt. Sőt! A fontoskodás és bölcselkedés is megbocsátható, ha egy más szemüvegen keresztül nézek s hallok.
Megvolt, jó volt. Visszadöcögtem 12 órát s az élet pont olyan újra, mint előtte. Teát főztem s reggelit a Kedvesnek, emailt, blogokat és messengert csekkoltam, elmentem fittnesszre, szaunáztam is s most ugyanott kell folytatni a pörgést: írni kell, tanulni, szeretni, megbocsátani és elfogadni a bocsánatot.
Hiányzik időnként a megtett utak utáni felszabadulás öröme.
5 megjegyzés:
És te voltál a nyugodt és értelmes oroszlán? :) Örülök, hogy sikerült, gondoltam ám Rád! Most eszembe jutott egy szólás-mondás a beírásodhoz kapcsolódóan: "Naaaaagy az Isten állatkertje..."
:) Nyugodt voltam, de értelmes nemtommennyire. Leírtam, hogy igazán szépen csak a fejemben sorakoztam a gondolatok...
Köszönöm, hogy gondoltál rám! Olyan jó ilyenkor, -az a rész- hogy sok-sok emberke szurkol nekem:)
Nagy, igen... és azért azt gondolná az ember s a lánya, hogy ritkább már ezen a szinten, de úgy tűnik, hogy nem.
akkor ezúton én is értesültem, hogy mégiscsak ki fogod fizetni a következő félévi tandíjat is :))
Gratula a sikeres vizsgához...
Gratulálok! De mondjuk nekem meg se fordult a fejemben, hogy Neked nem sikerülhetett volna ez a vizsgád...
Csak így (vagy még ígyebben) tovább.
nekem az jutott eszembe, amikor lakótársakként kitakarítottuk a házat, lezuhanyoztunk, és aztán leültünk együtt vacsorázni. azt hiszem nekem is hiányzik az a felszabadult érzés, egy elvégzett munka után....
puszi, és nagyon örülök, hogy vagy, és olvashatlak :)
Megjegyzés küldése