... novemberben, tavaly, amikor fekete festék helyett valami olyan kencét tettek a hajamra, amitől pipe-szőke lettem.
Épp Brassóban voltam, egy konferencián, és mivel nem volt időm indulás előtt rendezgetni magam, ott kerestem egy szalont.
Volt időm, mivel reggelre értem oda, és délben kezdődött a nagy esemény.
Lepakoltam a cókmókjaim és elindultam koránnyitó szalont keresni. Találtam is egyet a közelben, benyitottam, fogadtak s leültem. Ráérősen élvezhettem, ahogy kezelésbe vesz sorra a kozmetikus és a fodrász.
Két meglepetés ért: az egyik, amikor megláttam a pipeszőkére varázsolt hajam, a másik pedig akkor, amikor fizettem.
Gyerekkoromban egy időben szőke szerettem volna lenni, s lám, most megadatott látnom, hogy milyen jó, hogy az ember lányának álmai nem teljesülnek azonperc!
Enyhén szólva: furcsa volt a fejem szőkén. Többet nem akarok szőke lenni. Kár, hogy nem csináltam egy képet... Madárijesztőnek :)
Kétszer festettek rá feketét egymás után már akkor, s azóta kétszer vágattam és festettem én is meg a hajam, de még mindig szép fakó-barna....
Jóhiszemű, naív vendégként nem tartottam fontosnak hisztizni a fodrásznak (pedig a szőkékről szóló legendák értelmében is jogom lett volna rá), nevettem nagyot rajta s tűrtem nyugisan, hogy csípje a második adag festék is az érzékennyé vált fejbőröm. Arra gondoltam, hogy ok, megtörténik, kár haragudni, s amúgy is keresztények vagyunk vagy mi ...
Aztán pedig, mikor fizetnem kellett meg se tudtam szólalni, nemhogy hisztizésbe kezdjek. Pedig kellett volna - Erzsi szerint is. DE mit mondhattam volna, mikor majd elájultam a szépségem árát hallva?! Szó nélkül fizettem és csendben távoztam.
Azóta Erzsi megtanított a varázsszóra: ANPC.
Szóval: Reszkessetek, Betörők!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése