Sakk

Nem tudok sakkot játszani, mégis egy hete újra sakkozom. Azaz órarendet gyártok. Többször is úgy tűnt, hogy megvan a végleges verzió, ahhoz, hogy egy telefonhívás vagy email feje tetejére borítson minden elképzelésemet. Nehezen jöttem bele, de aztán annyira, hogy a vége felé pár órát csak szépítgetéssel töltöttem. Meg azzal, hogy mindenféle óhajnak és sóhajnak megpróbáltam eleget tenni. A diákok ébrenléti és evési, illetve szórakozási szokásainak, nyilván. A tanárok sportolási szokásait is figyelembe véve, meg az esztétikai- és fényigényt is, ám ezeket csak kismértékben, mivel nincs minden termünk napos oldalon és a földszinten, szóval néha sötét lesz és emeletet is kell majd mászni azért.
Az előbb küldtem ki a kedvesebbnél kedvesebb kollegáknak a remekművet azzal a megjegyzéssel, hogy szóljanak, ha van panaszuk ellene(m). Csak remélni tudom, hogy nem lesz, mert nem tartozik ez a műfaj a hobbyim közé. És azt sem viselem jól, ha neheztelnek rám.
Inkább meg kéne tanulnom sakkozni. Bár most, hogy összeállt mégis, a jól végzett munka öröme bizsereg a homlokomon. Jó érzés - az órarendszerkesztők biztosan tudják milyen!

Szeretnék a mégmindigmegnemírt recenzió felett is így örülni holnap este. És jól sakkozni az idén a kapcsolataimban is.