Bekk

Hazaértem újra. Most éppen a tííííííííííííííííííz napos biciklitúráról és bár még a biciklitáskából nem pakoltam ki, a blogokat nagyjából sikerült elolvasnom.
Röviden: szépséges helyeken jártunk, hegyre fel, dombokon le, feszültek az izmaim keményen a tekeréstől és kicsit furcsa volt ma délben, hogy nem kellett feltekerni a negyedikre, de lassan-lassan visszaszokom a civilizácijóba és asszem nem bánom olyan nagyon-nagyon, hogy nem kell minden este felhúznom a sátrat és azt se, hogy folyik a csapból a hideg-meleg víz, de azt egy kicsit már igen, hogy amikor kinézek az ablakon, akkor nem az a gyönyörűséges táj tárul elém és azt is, hogy eltompult a természetes élet lüktetése a város zajától.
Jó volt ott lenni, kibírni, túlélni s most hazajönni is jó volt.
Pár nap és újra pakolunk. Addig remélem sikerül visszazökkenni és elvégezni a rám váró feladatokat, kipakolni, mosni, vasalni, vizsgáztatni, s jaaaaaaaaaaaaaaaaajjjmégmennyimindent, de nem búsulok, mert a következő tíz nap is szépnek igérkezik.
Tekerés közben fogalmazgattam magamban az ideírnivalókat. Ha lesz időm pötyögök majd beszámolócskát.
Ahoj!