“Nem tudom miért felejtem el, a szeretet nem kiabál...”. (Zorán)
Nem, nem kiabáltam, de valahogy ez a Svájcos hét teli lett morcogással. Belefúrta magát a gyomromba, a szemembe, a gondolataimba és szinte mindent megkeserített. Pedig gyönyörűűűűűűűűűűűszép helyeken jártunk, csupa jófej emberekkel voltam együtt s felejthetetlen élményekben volt részem. Az egészből – visszanézve – mégis egy keserű íz is maradt. Apróka, nem túl markáns íz, de az egészre rányomja a pöttyét... olyan, mint a Nikonos gép képein az ég: megsérült a lencse valahogy és minden eges kép közepére kerül egy bogárszemnyi foltocska. Varázslatos tájakat pillantottunk meg, ragyogó napfényes időnk volt, az égvilágon semmi bajunk nem történt (pedig gyakoribbak voltak a hajtűkanyarok, mint a tehenek a legelőkön), a ház minden elvárásom és álmom felülmúlta.... s mégis próbálom megemészteni, lenyelni vagy kiköpni, de valahogy mindenképp elfelejteni a kis pöttyöt a képekről...
Svájc.
Alpesi legelők, Milka tehenek, bankok és jólét. Csíz end csoklit :D. Eddig ennyit tudtam róla nagyjából, a Leissigen-es hét alatt azonban színesebb lett a kép.
A thuni tó és folyó vize türkiz-zöld és kristálytiszta. Az ablakokban mindenhol (általában piros) muskátli virít - ennél alább még kétezerötszáz méter fölött sem adják. Hihetetlen megoldásokat találnak problémák megoldására. Lehetetlen helyekre építettek utakat: akár háromezer méter magasan, akár mező közepén szeretne járni az ember, asztfaltozott utat talál. Gyalog, biciklivel, vonattal, autóval, csónakkal... lehet válogatni, kérem. Keresztül-kasul fúrták az országot alagutakkal. Tudnak úgy aszfaltot önteni, hogy egyenletes legyen és addig érjen és azt fedjen, ameddig és amit akarnak. A gát vize a grimseli hágón latte macchiatto színű.
Zöld, zöld, zöld az egész ország. Nemcsak a Migros-os Budget termékek.
Genf kivételével mindenhol felsóhajtott belőlem, hogy szeretnék itt élni! Genfben sem olyan rossz azért, de a németvidékes Svájc felől közelítve kicsit szürkének és lepukkantnak tűnt a francia rész. Érdemes talán ott kezdeni a kirándulást, így fokozatosan szédít majd el az ország szépsége.
Álomszép ország. Minden szögletéből az kiabál, hogy lehetséges! Lehetséges elképzeléseket valóra váltani, álmokat kitapinthatóvá álmodni, szépen élni.
Tudnak is élni a svájciak. Nem egyszer maradtunk hoppon, mivel nem tudtuk, hogy itt fél hétkor zárnak az üzletek és vasárnap nem nyitnak. És van ebédszünet a kisebb településeken. A munka munka, a pihenés lehet sokféle.
Mitisírjakmég, mitisírjak még róla?
Élveztem ott lenni és reményeink szerint lesz kammbekk a közeljövőben. Csak a morcogásról kéne leszokjak végérvényesen addig. Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam másképp reagálni.
Idill
Gornergrat
Szelek barlangja
