Bukarest: boltok az állomáson

Bár azt írtam néhány bejegyzéssel lejjebb, hogy ezután tudni fogom mit kell tenni, mondani akkor, amikor vásárlóként, szolgáltatást igénybe vevőként becsapnak most sem csaptam hisztit Bukarestben, pedig hazafele jövet kétszer vásároltam az állomáson és mindkét alkalommal többet fizettem, mint amennyibe a termékek kerültek.

Először perecet meg turóstáskát vettem és minimum 1,5 lejjel fizettem többet, de mivel későre adtam össze a vásárfia árát, nem mentem vissza reklamálni. Amikor a vizet, Activiát és a Lion-t vásároltam is többet fizettem, de akkor már visszafordultam az ajtóból megkérdezni az eladótól, hogy Bukarestben mióta olyan drága a Lion. Kiderült, hogy kettőt fizettetett ki velem: egyik biztos az volt, amit ő evett meg korábban... Szó nélkül visszaadta a pénzt, ezzel szótlanul is beismerve, hogy ott a tejföl a bajsza alatt.

Micsoda biznisz lehet ez az ottani eladóknak, ha ez a jelenség méreteket ölt! A vásárlók rendszerint sietnek, nem gondolkodnak sokat, mikor fizetnek. S mivel többnyire nem törzsvásárlókról van szó nem kell félteni a bolt presztízsét sem. A gyanútlan "vidéki" pedig elfelejti -ha egyáltalán észrevette- mire legközelebb arra jár, hogy mit pacilt.

Megvala

Túléltem életem első PhD.-s vizsgáját. Tegnap volt.

Hosszú kerekasztal, bőrszékek, megszámálhatatlan sokaság, ismeretlen arcok, okosabbnál okosabb megjegyzések, fontoskodások... Aztán, ahogy a percek pörögtek bele a múltba és vártuk, hogy elkapjunk valamilyen megfogható szálat a kusza gondolatmenetekben kezdett tisztulni a kép másokról, magunkról s egy-egy arc vonásairól eltűnt a lakat is.

Időnként ránéztem a témavezetőmre: ott volt, jegyzetelt, mosolygott ránk és nem háborodott fel a bődületes butaságokon sem. Csak ott volt és jegyzetelt és velünk volt.

Minden úgy történt, ahogy a vizsga előtti kávézáskor elmondta.

Voltak pattogó-fontoskodó pipék, "stréberek", bambuló cica-micák, lapuló nyuszik, csendes bárányok, rókák és skorpiók, kelepelő szarkák és volt néhány nyugodt és értelmes oroszlán is.

Olyan jó volt a Mesterrel lenni ebben a kavalkádban!

Készítgettem-szépítgettem az ötperces mondókámat s bár egyre szebb lett, mikor teret kaptam és hangot adtam nekik nem akartak úgy előbújni, ahogy szerettem volna. Rövid és lényegretörő voltam. Talán szűkszavú is. S a sok cicomával együtt is el-elakadtam, amit gondolatban ráaggattam a szerkezetre, hogy szépen guruljanak a mondatok.

No, majd legközelebb.

S ha erre gondolok a bírálataim fele elkopik, mert biztosan más is így járt. Sőt! A fontoskodás és bölcselkedés is megbocsátható, ha egy más szemüvegen keresztül nézek s hallok.

Megvolt, jó volt. Visszadöcögtem 12 órát s az élet pont olyan újra, mint előtte. Teát főztem s reggelit a Kedvesnek, emailt, blogokat és messengert csekkoltam, elmentem fittnesszre, szaunáztam is s most ugyanott kell folytatni a pörgést: írni kell, tanulni, szeretni, megbocsátani és elfogadni a bocsánatot.

Hiányzik időnként a megtett utak utáni felszabadulás öröme.

Beyonce - Listen

Ez is a vasárnap este látott film zenéje. Teccett. Volt benne néhány nagyon aktuális gondolat. De erről majd máskor, talán.

Most tanulnom kellene a csütörtöki vizsgámra.

De olyaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaan ááááááááááááááááááááááááááááálmos vagyok, napok óta már....

Beyonce - Listen

Listen to the song here in my heart
a melody I start but can't complete
Listen to the sound from deep within
It’s only beginning to find release
Ohh the time has come for my dreams to be heard
They will not be pushed aside and turned
Into your own, all 'cause you won't listen

[chorus]
Listen
I am alone at a crossroads
I'm not at home in my own home
And I've tried and tried
To say whats on my mind
You should have known
Now I'm done believing you
You don't know what I'm feeling
I'm more than what
You've made of me
I followed the voice, you gave to me
But now I've gotta find my own
You should have listened

There was someone here inside
Someone I thought had died
So long ago
Oh I'm screaming out
And my dreams will be heard
They will not be pushed aside or turned
Into your own
All 'cause you won't listen

[chorus]
Listen
I am alone at a crossroads
I'm not at home in my own home
And I've tried and tried
To say whats on my mind
You should have known
Now I'm done believing you
You don't know what I'm feeling
I'm more than what
You've made of me
I followed the voice, you gave to me
But now I've gotta find my own
You should have listened

I don't know where I belong
But I'll be moving on
If you don't, if you won't
Listen to the song here in my heart
A melody I start, but I will complete

Now I am done believing you
You don't know not what I am feeling
I'm more than what you've made of me
I followed the voice you think you gave to me
But now I got to find my own - my own.

Dreamgirls - Family

Effie:
What about what I need?
(Curtis thinks this is the best thing for the group)
What about what's best for me?
(He feels that dreams can cross over)
What about how I feel?
(But when we're famous, I'll write great things for ya. Effie, do it for me)
What about me? What about me?

C.C.:
It's more than you. It is more than me.
No matter what we are, we are a family.
This dream is for all of us,
This one can be real.
And you can't stop us now,
Because of how ya feel.

It's more than you. It is more than me.
Whatever dreams we have, they're for the family.
We're not alone anymore, now there are others there.
And that dream's big enough
For all of us to share.

So don't think you're going,
You're not going anywhere.
You're staying and taking your share.
And if you get afraid again, I'll be there.

C.C., Deena, Lorrell, & Curtis:
We are a family, like a giant tree.
Branching out toward the sky.
We are a family, we are so much more,
Than just you and I.
We are a family like a giant tree,

C.C.:
Growing stronger, growing wiser

C.C., Deena, Lorrell, & Curtis:
We are growing free
(We need you)
We are a family.

Te mit mondtál volna?

Ma reggel együtt aludtunk vissza óracsörgés után... behunytuk a szemünket és egy pillanat múlva már egy órával később volt. De azért szépen felöltöztünk és elindultunk, hogy legalább az évi közgyűlésre érjünk el.

Elkéstünk onnan is.

B. tervként felmentünk a második csoportba. Üres volt az egész emelet.

Sarkonfordultunk és a következő villamossal hazadöcögtünk.

Míg vártuk, hogy kezdődjön a Golgotában a második istentisztelet, konyhatündéreskedtem.

Épp édestúrót turmixoltam össze tejszínnel a piskótához, amikor egyszercsak kimozdult a kezemből a mixer és pillanatokon belül fehér pöttyöket dekorált a fél konyhára s rám, mire sikerült kikapcsolnom ...

Te mit mondtál volna, ha ott látsz tetőtől talpig pöttyösen a tejszínhabbal dekorált konyha közepén?

József Attila - Isten

Láttam Uram, a hegyeidet
S olyan kicsike vagyok én.
Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló,
Hogy küszöbödre ülhessek, Uram.
Odatenném a szívemet,
De apró szívem hogy tetszene néked?
Roppant hegyeid dobogásában
Elvész õ gyönge dadogása
S ágyam alatt hál meg a bánat:
Mért nem tudom hát sokkal szebben?
Mint a hegyek és mint a füvek
Szívükben szép zöld tüzek égnek,
Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik
S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban
Ott állsz az útjuk végén -
Meg nem zavarlak, én Uram,
Elnézel kis virágaink fölött.

Fernando Ortega - If You Were Mine

When my heart is troubled and I am weighed down,
Then I like to think of how this lonesome world would be
If I could see your face, or hold you in my arms
If you were mine, if you were mine.

If you had a bad dream I would jump inside it,
And I would fight for you with all the strength that I could find.
I would lead you home by your tiny hand
If you were mine, if you were mine.

I would sing of love on the blackest night.
I would sing of God, and how His goodness fills our loves.
I would sing to you, til the morning light
If you were mine, if you were mine.

Az imádságról

Mostanában sivatagban élek.

Úgy érzem, már nem is akarok továbbamenni a Forrásig, nem is tudnék, nem is érdekel.

Közben mélységesen szomjazom az Élő Vízre.

Keith Green dala fejezi ki talán a legpontosabban az érzéseim:

My eyes are dry
My faith is old
My heart is hard
My prayers are cold
And I know how I ought to be
Alive to You and dead to me

But what can be done
For an old heart like mine
Soften it up
With oil and wine
The oil is You, Your Spirit of love
Please wash me anew
With the wine of Your Blood.

Andi küldött nekem egy írást az imádságról, amit nagy élvezettel olvastam végig. Íme, egy részlet belőle:

,,Ha a napi rendszerességgel imádságban eltöltött öt órámra gondolok, akkor azt hatalmas, Isten elé lapátolt homokrakásnak látom. Néha feltűnnek a hiteles önátadás szemcséi is, s egyedül ezek a fontosak. Csakhogy szigorúan előre nem látható módon tűnnek fel, és sajnos nem létezik semmiféle módszer arra, hogy már előre kiszűrjem, és csak azokat vigyem Isten elé, s ne kelljen az egész homokrakást átlapátolnom, melyben megbújnak. Ezért továbbra is naponta el kell végeznem állhatatosan ezt a munkát a maga képtelenségével együtt. Remélem, arra szolgál számomra, hogy egyre jobban megértsem önmagam legrejtettebb zugait is, s ezáltal teljes egészében olyan emberré válhatok, aki tudatosan vagy öntudatlanul, de nem tesz és nem akar semmi mást, csak Isten előtt állni, megismerve szeretetét, s elvezetve hozzá minden általa ismert embert."

Mercy me.

Fresh&Fitt szombat

Eni-tesóval, decemberben

Ma reggel csörgött a mobilom 7-kor. Hallottam is. Kikapcsoltam s megfordultam nyújtózni egyet, mielőtt feltápászkodnék az ágyból és elindulnék a 8-ra megbeszélt fittness-es randira. De úgy tűnik, kicsit hosszúra sikeredett a nyújtózás, mert mikor újra a mobilomra néztem már 9,10 volt. Hívtam Mónikát, aki frissen és üdén épp az otthonuk ajtaján lépett be...

Ez már harmadjára fordul elő velem a héten. A másik két alkalommal nem is emlékszem arra, hogy egyáltalán megszólalt volna a kért időpontban a mobilom....

Így kicsit később, de végül mégis elmentem mozogni.

Élveztem, hogy egyedül lehetek az egész teremben s a magam ritmusában próbálgathatom végig a gépeket. A futószalagot ma csak 12 percig bírtam, 4-es, 6-os sebességgel, néha 8-10-zel, de a maximális emelkedési szögben. Az ablak előtt állva s látva a szép zöldfüves udvart nem volt nehéz magam elé képzelni egy kis hegyi ösvényt, amin épp kapaszkodom felfele dacolva esővel, széllel s a szívem kérdéseivel.

Hegyekben, decemberben, Eni-tesóval

A stepperen 1200 métert tettem meg 15 perc alatt, a biciklin fél kilométert, a legvégén. Az utóbbit valahogy nem élvezem most annyira. Élőben sokkal inkább.

Lábizom, karizom, kicsi hasizom-erősítés és el is telt az egy óra.

Jól esett kifáradni, dolgozni, megmozgatni az izmaim.

Utána vásárolni mentem a piacra s vettem mindenféle egészséges terméket: túrót, sajtot, tojást, brokkolit, almát, tejfölt, kenyeret. Meg egy klassz szoknyát egy turiból.

Reggeliztem, csevegtem egy jót és érdekes fejleményeket hallottam az Élet Dolgairól, kávéztam, átestem a rituális tisztálkodási szertartáson és most fresh&fitt vagyok, tanulásra készen. Egy egész paksamétányi anyag várja már egy hónapja, hogy a fejembe vándorolhasson. Zöld utat adok ma neki: csütörtökön Bukarestben vizsgázom, először életemben PhD. hallgatóként.

God be with all of us!

Ja, de igen, Márta: voltam szőke is

... novemberben, tavaly, amikor fekete festék helyett valami olyan kencét tettek a hajamra, amitől pipe-szőke lettem.

Épp Brassóban voltam, egy konferencián, és mivel nem volt időm indulás előtt rendezgetni magam, ott kerestem egy szalont.

Volt időm, mivel reggelre értem oda, és délben kezdődött a nagy esemény.

Lepakoltam a cókmókjaim és elindultam koránnyitó szalont keresni. Találtam is egyet a közelben, benyitottam, fogadtak s leültem. Ráérősen élvezhettem, ahogy kezelésbe vesz sorra a kozmetikus és a fodrász.

Két meglepetés ért: az egyik, amikor megláttam a pipeszőkére varázsolt hajam, a másik pedig akkor, amikor fizettem.

Gyerekkoromban egy időben szőke szerettem volna lenni, s lám, most megadatott látnom, hogy milyen jó, hogy az ember lányának álmai nem teljesülnek azonperc!

Enyhén szólva: furcsa volt a fejem szőkén. Többet nem akarok szőke lenni. Kár, hogy nem csináltam egy képet... Madárijesztőnek :)

Kétszer festettek rá feketét egymás után már akkor, s azóta kétszer vágattam és festettem én is meg a hajam, de még mindig szép fakó-barna....

Jóhiszemű, naív vendégként nem tartottam fontosnak hisztizni a fodrásznak (pedig a szőkékről szóló legendák értelmében is jogom lett volna rá), nevettem nagyot rajta s tűrtem nyugisan, hogy csípje a második adag festék is az érzékennyé vált fejbőröm. Arra gondoltam, hogy ok, megtörténik, kár haragudni, s amúgy is keresztények vagyunk vagy mi ...

Aztán pedig, mikor fizetnem kellett meg se tudtam szólalni, nemhogy hisztizésbe kezdjek. Pedig kellett volna - Erzsi szerint is. DE mit mondhattam volna, mikor majd elájultam a szépségem árát hallva?! Szó nélkül fizettem és csendben távoztam.

Azóta Erzsi megtanított a varázsszóra: ANPC.

Szóval: Reszkessetek, Betörők!

Szépségápolás

A Boldogság keresésében c. filmben a főszereplő időnként bejelentette, hogy éppen milyen címet adhatna egy-egy időszaknak az életéből.

Az én hetemre, hónapomra a Szépségápolás cím illene most, asszem. Vagy:

• Egészségmegőrzés.
• Nőiesség kiemelése.
• Vásárlási Láz.
• Pénzköltés: avagy hogyan költsünk sok pénzt kevés dologra.
• Az (ön)kényeztetés magasiskolája.
• Tanulás helyetti pótcselekvések.
• Mert megérdemlem.

S kb, ilyenek. Ha van még ötletetek, nyugodtan beírhatjátok a Comment-ekhez.

Hogy miért?

Mert ha összeszámolom, hogy mennyit költöttem magamra mostanában, akkor .... inkább nem is írom tovább.

Csak, azt inkább, hogy mire.

Ma a következőket vettem:

Tusfürdő-Testápoló-Gél- mindhárom együtt azt igéri, hogy feszesebb lesz tőlük a bőröm. Persze, hatás csak így, együtt lesz ...

Hajfesték és hajbalzsam - színes hajra.

A festett hajra való sampon a következő turnén kerül beszerzésre.

S a hajfestés örömét szombatra halasztom.

Az éjszakára való krém megvolt már, de a többit ma vettem.

Arclemosó tej, szemlemosó, arclemosás utáni tonik, nappali krém, éjszakai krém.

Fél órát álltam a polc előtt, míg el tudtam dönteni, hogy melyik termékcsaládot válasszam

s aztán azt, hogy melyik termékek is kellenek nekem igazán.

A cimkék elolvasása után

(s talán kicsit azért is, mert a kozmetikusom tanácsára

érdemes egy termékcsaládot választani)

a Gerovital márka mellett döntöttem:

hogy lett volna szívem otthagyni bármelyiket is?

Miről mondtam volna le?

Az arclemosás, ugye, nagyon fontos.

De a szemkörnyéket kímélőbb folyadékkal érdemes tisztítani.

A tonik pedig ápol, frissít, üdébbé varázsolja az arcot...

S a krém: nappalra nappali kell, hogy védjen, éjszakára éjszakai, hogy hidratáljon.

Még így is ottmaradt legalább tíz termék... Szóval ....

Mivel szakdoznak, töredeznek a körmeim s a kézkrémem fogyófélben, vettem ma egy spéci kézkrémet. Gerovitaléknak nem volt ilyesmi... Pedig most biztos őket választom, ha lett volna.

A regeneráló körömlakkot a héten vettem, de friss termék ez is...

No, ezek a kenceficék.

S akkor ott van még a már reklámozott cipő-hullám, egy (nem túl olcsó) kozmetikai kezelés - a most már rendbejött, de tavaly ijesztően elfertőzött arcomnak - , hajnyírás, egy szoknya, aerobic és fitness bérlet és ezeken kívül mindenféle nagylelkű ajándék (ugyanis, mint említettem múlt héten Stefiék voltak látogatóban nálunk).

Ezek után már csak az kell, hogy legyen időm mindent használni, amit vettem és tudjak örülni az ápoltságnak. Meg az, hogy ne felejtsem el a sorrendet...

Amúgy azon gondolkodtam, hogy ebben a kompakt-nanó világban miért nem találnak már ki mindenazegyben termékeket?! Így nem csoda, ha egy nőnek annyi csomagja van, ha útrakel valahová...

Az előbb ki is próbáltam a szerzemények nagy részét. Extra-ápoltnak érzem magam.... S joggal mondhatja a Kedvesem nekem, hogy "Drágám"....

Valentin-napi dekoráció

És íme, itt a fekete is

Na, mit szósztok hozzá?

József Attila - A Dunánál

1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.
Mintha szívembõl folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az esõ cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esõt - néztem a határt:
egykedvű, örök esõ módra hullt,
színtelenül, mi tarka volt, a múlt.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idõ árján úgy remegtek õk,
mint sírköves, dülöngõ temetõk.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idõ egésze,
mit százezer õs szemlélget velem.

Látom, mit õk nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.

S õk látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a múlt és övék a jelen.
Verset írunk - õk fogják ceruzámat
s én érzem õket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, õk ölelik egymást.

Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmúlás. Ebbõl vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.

Megszólítanak, mert õk én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erõs,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az õssejtig vagyok minden õs -
az Õs vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók gyõznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbõczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e múltnak már adósa
szelíd jövõvel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendõ
harc, hogy a múltat be kell vallani.
A Dunának, mely múlt, jelen s jövendõ,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet õseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

Vásárlási kedv

Azt mondják, hogy a nők akkor szoktak vásárolni főként, amikor valami bajuk van. Vagy ha nincs. Vagy ha bajt akarnak maguknak.

Rám mindegyik igaz mostanában.

Nagy vásárolhatnékom van, s főként a cipőkre bukom: ma megláttam és megvettem egy aranyos cipellőt útban az egyetem felé. Csak úgy. S azon gondolkodtam, hogy feketében is vegyem-e meg ugyanazt...

Ti mit szóltok?

A lábamon így néz ki

A sarokülőn így

Az esernyőn így

És bárhogy nézem, még a talpa is szép :)

Twila Paris: I Choose Grace

All alone in my own self will

Old familiar story

So determined to try until I fail

You’ve been waiting as I learn again

Straining to the pressure

And you offer me a better way

Hear me pray

Hear me say

CHORUS:

I choose grace, I choose mercy

I choose love and all it means

I choose grace, cause I need the power

And I need to walk in humility

Just how often have I let You down

And all the hope around me

Break a gentle heart along with mine

You keep holding out Your arms again

Just the way you found me

And you carry me across another line

Hear me cry

No more pride

CHORUS

I am growing weary of this foolish independence

I reach out for grace and

I will reach out to extend it

I will reach out

I will reach out

I will reach out

CHORUS

Teach me to walk in humility

Szavak helyett néhány friss(ebb) kép

Alkotás közben a Művész-unokák

Evelyn - huncutul

Evelyn

Rebeka

Villamoson a Csipet-csapat


Robiék látogatása

És erről is.

Köszönöm, Julika.

Miközben Csíkban voltam, Bogaram erről (is) emlékezett...

Köszönöm, Júlia.

A szemközti ablak - avagy a zöldségek a szomszéd fűjéről és nőjéről

A Szemközti ablak c. film jutott vmelyik nap eszembe. Számomra ez a film arról szól, hogy nemcsak a szomszéd fűje és nője zöldebb, hanem a saját füvünk és nőnk-pasink-férjünk is zöldebb, ha a szomszéd ablakából nézzük.

Ez a titka, azt hiszem a dolgoknak és erre vágyom időnként: a megszokott és kényelmesen bejáratott dolgaimat időnként lássa valaki más fényben és lássak én is újat a hétköznapok s az otthonos gesztusok, tárgyak és alkalmak porlepte felszíne alatt.

Időnként villanjon fel valami, amitől a Másikat tudom másképp látni egy kicsit.

Szellőzzenek ki és fürödjenek meg egy kis napsütésben a kincsként őrzött, összegyűjtött, bezárt és felfűzött emlékek, események, jelenetek.

Villanjon fel egy kis csillámpor a kifakult élet-eszközökön!

Tavaszt!

Nem minden arany, ami fénylik.

A megelégedettség fél egészség.

A zsongó napok ízére vágyom időnként.