Just in Time

azon gondolkodom mostanság, hogy ha röviden kellene jellemeznem az életem, akkor azt mondhatnám, hogy talán a jókor, jó helyen volna a legtalálóbb.

Gyakran kérdezem (magamtól, mástól), hogy mi dolgom a világon? Miért vagyok?
Mire vagyok jó? És kinek? És mitől? S mikor? S meddig?
S ilyenek.

De néha, amikor egy-egy puzzle darabka a helyére kerül, amikor megélem, hogy szükség van rám, hogy adni tudok vagy elfogadni, akkor a kérdés válaszra talál.

Ott lenni. Nem lenni ott.
Mondani. Hallgatni.
Adni. Megtagadni. Elfogadni.
Megfogni. Elengedni.
Ölelni. Kirekeszteni.


Az élet kusza szálak halmaza. Bogozni kell néha. Máskor magától bogozódik s magától simul is ki.
Néha sima. Néha fordított.
A végén látszik a minta.

Jókor születtem. Jó helyen.
Asszem.