kedd, április 29, 2008

Tavaszodik a bejárat előtt is

Ma,
a piacról hazafele jövet nemcsak gyöngyvirágot, hanem petúniát is vettem az egyik cserépbe, amiből a télen kipusztult egy virág.

A bejárati ajtó előtt díszeleg. Öröm ránézni!
Ugye milyen szép?

Néha kertész lennék (inkább).



Öröm hazatérni.
S néha nemcsak ezért.

Mi legyen?

Mi legyen a ki nem mondható szavakkal?
Mi legyen a száguldó gondolatokkal?
Mi legyen a kedvvel?
A kedvtelenséggel?
A felcsillanó reménnyel s a lankadó kezekkel?
A kapukkal és az ablakokkal?
A tekintetekkel és a száj szögletébe küldött mosolyokkal?
Mi legyen a dalokkal?

S az igazsággal, az álmokkal és a lankadó akarattal?

Mi legyen?


Túri Tímea

A föld az ég a nap

Mi lenne, ha mindenhol ég lenne?
Hol járnának az emberek?
És ki találta ki a Földet?

És (Uram) mi lenne, ha minden Föld lenne
Nem lenne Ég, borult Nap
Csak teljes sötétség
Mi lenne?

Mondd meg, hogy mi lenne?!



Dalszöveg

Tükörbe nézek
S mindig magamat látom
Szabadnak érzem magam
Mikor nem is vagyok szabad
Nem is vagyok szabad
Mikor szabadnak érzem magam
Mikor szabadnak érzem magam
Nem is vagyok szabad
Eljön még az én időm

szombat, április 26, 2008

Csak képek és semmi szöveg













Heather Nova - Storm

Storm's out on the water,
I watch it getting closer,
Are you coming home?
All these years we've wandered
Trying to break the cycle
All these years of hope

And my heart feels the strain,
But it makes me feel like I'm alive again
Well sometimes in our lives
We need the pain

So I find some candles,
Put out all the anchors
Pull the shutters down
It makes me think about us
All those things that got lost
Still we're holding on

And the storm rushes in
But it makes me feel like I'm alive again
Well sometimes, in our lives we need the pain

The wind, the rain, the storm will wash us clean again
The wind, the rain, the storm will make us think again
The wind, the rain, the storm will shake us up again
The wind
And maybe we can start again

Storm's out on the water,
Sea and sky become one
Are you coming home?

boomp3.com


Fernando Ortega: Storm

Sometimes it takes a storm
To really know the light
The scent of rain
The weight of clouds
Pulling down the sky
Sometimes it takes a storm
To know how you feel
To understand indigo
And the varnished sun
Lighting up the fields

It takes the rain between the lines to know what sorrow finds
The way a cloud divides sometimes
The clearing and the blue
I love you
I was just passing through
And taken by surprise
Between the black sky
And the blue
Between the black sky and the blue
I love you
I love you

boomp3.com



péntek, április 25, 2008

FFH - Ready To Fly

I've been here grounded far too long
I'm ready to see the open wide
Ready to sing a different song
I've seen my troubles 'long the way
I want to sail towards the sun
I want to turn another page
I'm on my way

I'm ready to fly,
I'm ready to soar
I'm ready to leave this world behind.
I'm ready to open up the door
I'm ready to fly,
I'm ready to spread my wings across the sky
I think it's time
I'm ready to go
I'm ready to fly.

You've told me I could rise above
Like an eagle on the wind
I can glide upon Your love
But I feel the pull of gravity
And it's a weight upon my shoulders
i can't stay here any longer
I've gotta be free

And it's been so long
Since i've seen the bright morning sun
Through the early morning horizon
And it's been so long
Since i've felt the air under my wings
And seen all of these things from above


Az este

egy egész napi munka után hangversenyre mentem.
First time in my life, itt Váradon.
Wagner-nyitány, hárfa-szóló, Brahms kórusművek.

Egyedi élmény ott lenni.

Máskor is megyek.

(És ott volt a kézsimogatós bácsi meg egy másik bácsi a konferenciáról. Sokat beszélgettünk.)

Ismerős arcok = otthonos város.

szerda, április 23, 2008

Quiz

Tünetek:

  1. mosnék
  2. vasalnék
  3. olvasnék
  4. énekelnék
  5. bringáznék
  6. főznék
  7. takarítanék
  8. festenék
  9. előadást tartanék
  10. hallgatnék
  11. beszélnék
  12. blogot írnék


Ki találja ki, hogy mi a bajom?
(Aki eltalálja, annak sütök egy adag muffint.)

A csillogó szemek

A tekintet, a gesztusok, a mimika, az érintés, a hanghordozás köztudottan sokkal többet nyom a latban (93%) kommunikáció közben, mint a szavak (7%).
Így nem vagyok (ebben sem) különlegesebb, mint a többiek, de mégis leírom, hogy mennyire jól esett ma csillogó szemeket, bátorító tekinteteket látni miközben előadást tartottam időseknek - idősekről.

Egy kutatás eredményeiről számoltunk be s mindahányszor oda-odapillantottam a nénikére újra és újra kaptam tőle ajándékba egy-egy bátorító tekintetet. Időnként még egy-egy szóval is kisegített.
Szeretettel teljes szemek néztek vissza rám. Éreztem, ahogy a hangom belesimul a közönség egybeforró arcába s megpihen a ráncok között.

A végén megköszöntem neki személyesen is.
Kirándulni jár, lefoglalja magát, nem siránkozik. Csillog a szeme.


Még előtte, ebédszünetben, egy bácsika fogta meg a kezem s úgy mesélt végig, hogy simogatta közben a kézfejem.
Azt hiszem megbántottam volna, ha elmenekülök az érintése elől.
Finom, sima ujjai voltak.
Selyem-kéz.
Meleg, kicsit aszott, kicsit puha.
89 éves.
S annyi történet volt az érintésében!

Olyan szívesen hallgattam volna még őt!


A történeteket, a szavakat nagyon szívesen hallgatom.
Szeretem, amikor mesélnek nekem.
Hanggal, kézzel, érintéssel, tekintettel.
Élettel életről.

Szeretnék szépen megöregedni.
Polcz Alaine-től tanulgatok és közben figyelek.

boomp3.com

hétfő, április 21, 2008

Over The Rainbow by Arlen-Harburg

Somewhere over the rainbow
Way up high
There's a land that I heard of
Once in a lullaby

Somewhere over the rainbow
Skies are blue
And the dreams that you dare to dream
Really do come true

Some day I'll wish upon a star
And wake up where the clouds are far behind me
Where troubles melt like lemondrops
Away above the chimney tops
That's where you'll find me

Somewhere over the rainbow
Bluebirds fly
Birds fly over the rainbow
Why then, oh why can't I?
Some day I'll wish upon a star
And wake up where the clouds are far behind me
Where troubles melt like lemondrops
Away above the chimney tops
That's where you'll find me

Somewhere over the rainbow
Bluebirds fly
Birds fly over the rainbow
Why then, oh why can't I?

If happy little bluebirds fly
Beyond the rainbow
Why, oh why can't I?

szombat, április 19, 2008

300. bejegyzés

Félelmetes vihar keletkezett odakint.
Jégeső, villámlás s minden, ami kell ilyenkor.

Micsoda hangrobaj! Hirtelen megteltek az árkok, az utcán patakokban folyt a víz.
Az ablakok sorra csukódtak be.

Az emberek félnek a vihartól s a víztől.

Pedig nem kellene.

Mert elmúlik.

És friss lesz a levegő.

"And the storm rushes in
But it makes me feel like I'm alive again
Well sometimes, in our lives we need the pain."
(Heather Nova: Storm)

Anvil Time

by Max Lucado

On God’s anvil. Perhaps you’ve been there.

Melted down. Formless. Undone. Placed on the anvil for…reshaping? (A few rough edges too many.) Discipline? (A good father disciplines.) Testing? (Buy why so hard?)

I know. I’ve been on it. It’s rough. It’s a spiritual slump, a famine. The fire goes out. Although the fire may flame for a moment, it soon disappears. We drift downward. Downward into the foggy valley of question, the misty lowland of discouragement. Motivation wanes. Desire is distant. Responsibilities are depressing.

Passion? It slips out the door.
Enthusiasm? Are you kidding?
Anvil time.

It can be caused by a death, a breakup, going broke, going prayerless. The light switch is flipped off and the room darkens. “All the thoughtful words of help and hope have all been nicely said. But I’m still hurting, wondering…..”

On the anvil.

Brought face to face with God out of the utter realization that we have nowhere else to go. Jesus in the garden. Peter with a tear-streaked face. David after Bathsheba. Elijah and the “still, small voice.” Paul, blind in Damascus.

Pound, pound, pound.

I hope you’re not on the anvil. (Unless you need to be, and if so, I hope you are.) Anvil time is not to be avoided; it’s to be experienced. Although the tunnel is dark, it does go through the mountain. Anvil time reminds us of who we are and who God is. We shouldn’t try to escape it. To escape it could be to escape God.

God sees our life from beginning to end. He may lead us through a storm at age thirty so we can endure a hurricane at age sixty. An instrument is useful only if it’s in the right shape. A dull ax or bent screwdriver needs attention, and so do we. A good blacksmith keeps his tools in shape. So does God.

Should God place you on his anvil, be thankful. It means he thinks you’re still worth reshaping.

From On the Anvil:
Stories On Being Shaped Into God’s Image

Je vous trouve très beau (2005)

A film története egyszerű, a boldog befejezés sejthető.

Nem tudom végérvényesen eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem.

Az üzenet, ha másodjára is átgondolom kétértelmű: az fix, hogy az országra nem vet vmi jó fényt ez a történet. Szegénység, nyomor, kényszermunka, menekülés. Még a savanyú káposzta sem elég jó.

De tetszik sokminden benne. A szereplők játéka, a tájak, a felépítés, a történet. Medeea személyisége.
A változás lehetősége. A személyiségformálódás mozzanatai.

A főszereplők életében történő események a változás lehetőségét teremtik meg. A szenvedés jó táptalaj. De mindig jó a vég?
A válaszutak előtt hozott rossz döntések végül mégiscsak rákanyarodnak a helyes útra?


szerda, április 16, 2008

Szokásjog

Én nem tudom, hogy ez jól van-e így vagy én mit tennék a helyükben, de az érem innenső oldala sehogyse tetszik.

Hát tehetek én arról, hogy az én autóm vagy a szüleimé nem parkol minimum harminc éve már a tömbház előtt?!
Vagy húsz éve?
Vagy akárhány.
Mi van, ha most kell parkolnom valahová?

Milyen alapon zárja el az utamat bárki is?!

Milyen alapon szed ki az ágyból, hogy márpedig parkoljak (húzzak!) el onnan, ahová ő "szokott" állni.

Mi értelme-logikája van a szokásjognak a parkolás kérdésében?

Aki talál helyet, parkol. Aki később jön, tovább keres. És annyi!

Fel vagyok háborodva rendesen.

Mintha bérleti vagy használatjogi szerződésük lenne!

Inkább takarítanának már egyszer egyet ebban a bűzlő városban! Egyengessék el az utakat rendesen, tömjék be a krátereket az aszfaltban és szállítsák el a kisarjadt autóroncsokat. És csináljanak rendes parkolókat a tömbházak köré.
Ha már úgyis annyi adót és illetéket képesek beszedni az autózóktól!

S a szomszédok pedig kussoljanak.

Nagyon mérges vagyok.

Éljenek a tömbházak és a közterületek! Grrrrrrrrr.

Ez a tavasz

egyszerűen csodálatos!

Színek, illatok, lendület, pezsdülés.
A felhők és az időnként csipkelődő szél minden meggyőző érve ellenére én tavaszban élek.

Bizonyítékként íme néhány kép.





Prayer in the morning

Fernando Ortega: If you were mine

Don't say a word!

kedd, április 15, 2008

Van úgy,

hogy még a csapból is az folyik, amivel épp foglalkozom.

Egy időben a Golfokat szemeltem ki magamnak és hirtelen tele lett a város Golfokkal.
Aztán Chevrolet-ktől nyüzsögtek az utak.

Majd házakat láttam mindenütt.
Vagy lila ingeket és piros cipőket.

Most is így járok.

A rámzúduló események zuhatagában el is felejtenék partot keresni, de bekapcsolom a rádiót és ott is épp erről beszélnek. És nem is egyszer.

És ezzel újra látok valamit Isten kegyelmességéből. Hihetetlenül türelmes velem! Finoman körülvesz bástyaként állított Szavával és közel engedi a fülemhez az Igét. Odafordítgatja tekintetem a fény felé.
S amikor reped a burok és lágyul a kéreg, be-becseppen egy-egy csepp a romok közé is.

Reményik Sándor:
Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, egetostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.

vasárnap, április 13, 2008

Psalm 62. (...)

A psalm of David.

My soul finds rest in God alone;
my salvation comes from him.

He alone is my rock and my salvation;
he is my fortress, I will never be shaken.

Find rest, O my soul, in God alone;
my hope comes from him.

He alone is my rock and my salvation;
he is my fortress, I will not be shaken.

My salvation and my honor depend on God,
he is my mighty rock, my refuge.

Trust in him at all times, O people;
pour out your hearts to him,
for God is our refuge.
Selah

One thing God has spoken,
two things have I heard:
that you, O God, are strong,

and that you, O Lord, are loving.
Surely you will reward each person
according to what he has done.

kedd, április 08, 2008

A lakásunkban


mostanság két óra is úgy döntött, hogy másképp méri az időt.

A konyhában jó ideje du. fél hat van, itt, mellettem pedig jó fél órával lassabban vánszorog az idő. Általában ezt a két órát nézem leggyakrabban: ezek alapján tájékozódom.

Vajon ezért vagyok mostanában úgy lemaradva mindennel?
Vagy nekem is lassítanom kellene?
Vagy belém is, úgy, ahogy ezekbe az órákba új elem kellene?

Vajon?

vasárnap, április 06, 2008

Ákos: Negyven

Kovács Ákos ma negyven éves.
Írt egy dalt erre az alkalomra: Negyven címmel. Két hétig tölthető le innen.

Majd kommentelem a dalt, de addig is leírom, hogy azért írom ezt a bejegyzést róla, mert Zorán mellett ő az egyik olyan zenész, akinek a dalait szívesen hallgatom bármikor.
Emberként is, zenészként is van üzenete.

Boldog születésnapot neki :).

szombat, április 05, 2008

S még írnék annyi mindenről

a fel-felröppenő gondolatokról és sóhajokról
a reményről és a csüggedésről
a leszűrt tanulságokról és a tervekről
a virágzó fák szépségéről és az elmúlásról
a mosolyról és a könnyekről
az élet apró és nagy dolgairól
a szerelemről
a hűségről
a barátságról
a munkáról

annyi mindenről írnék még.

de hogyan?

Tavasz lett mire újra odanéztem

Virágzik a vadalmafa...

Gyönyörűszép palota. Milyen kár, hogy nem ápolják (a kertjét sem)!





Sárga magnólia


Barackvirág
Virágeső

kedd, április 01, 2008

Mintha

tisztább volna a levegő
az ég kékebb
a rügyek élettel telibbek
a virágok színesebbek
az utak egyenesebbek
s minden könnyedebb

nyugalom és béke
övezi a csendet
de a csendben élet van
s az élet lüktet

mintha