szerda, április 23, 2008

A csillogó szemek

A tekintet, a gesztusok, a mimika, az érintés, a hanghordozás köztudottan sokkal többet nyom a latban (93%) kommunikáció közben, mint a szavak (7%).
Így nem vagyok (ebben sem) különlegesebb, mint a többiek, de mégis leírom, hogy mennyire jól esett ma csillogó szemeket, bátorító tekinteteket látni miközben előadást tartottam időseknek - idősekről.

Egy kutatás eredményeiről számoltunk be s mindahányszor oda-odapillantottam a nénikére újra és újra kaptam tőle ajándékba egy-egy bátorító tekintetet. Időnként még egy-egy szóval is kisegített.
Szeretettel teljes szemek néztek vissza rám. Éreztem, ahogy a hangom belesimul a közönség egybeforró arcába s megpihen a ráncok között.

A végén megköszöntem neki személyesen is.
Kirándulni jár, lefoglalja magát, nem siránkozik. Csillog a szeme.


Még előtte, ebédszünetben, egy bácsika fogta meg a kezem s úgy mesélt végig, hogy simogatta közben a kézfejem.
Azt hiszem megbántottam volna, ha elmenekülök az érintése elől.
Finom, sima ujjai voltak.
Selyem-kéz.
Meleg, kicsit aszott, kicsit puha.
89 éves.
S annyi történet volt az érintésében!

Olyan szívesen hallgattam volna még őt!


A történeteket, a szavakat nagyon szívesen hallgatom.
Szeretem, amikor mesélnek nekem.
Hanggal, kézzel, érintéssel, tekintettel.
Élettel életről.

Szeretnék szépen megöregedni.
Polcz Alaine-től tanulgatok és közben figyelek.

boomp3.com

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Mikor az RMDSz-nél dolgoztam sok idős emberrel találkoztam, sok történetet hallgattam végíg (általában szívesen) és néha visszatér az érzés, hogy jó lenne az ő Nagyváradukon élni most.