szerda, április 16, 2008

Szokásjog

Én nem tudom, hogy ez jól van-e így vagy én mit tennék a helyükben, de az érem innenső oldala sehogyse tetszik.

Hát tehetek én arról, hogy az én autóm vagy a szüleimé nem parkol minimum harminc éve már a tömbház előtt?!
Vagy húsz éve?
Vagy akárhány.
Mi van, ha most kell parkolnom valahová?

Milyen alapon zárja el az utamat bárki is?!

Milyen alapon szed ki az ágyból, hogy márpedig parkoljak (húzzak!) el onnan, ahová ő "szokott" állni.

Mi értelme-logikája van a szokásjognak a parkolás kérdésében?

Aki talál helyet, parkol. Aki később jön, tovább keres. És annyi!

Fel vagyok háborodva rendesen.

Mintha bérleti vagy használatjogi szerződésük lenne!

Inkább takarítanának már egyszer egyet ebban a bűzlő városban! Egyengessék el az utakat rendesen, tömjék be a krátereket az aszfaltban és szállítsák el a kisarjadt autóroncsokat. És csináljanak rendes parkolókat a tömbházak köré.
Ha már úgyis annyi adót és illetéket képesek beszedni az autózóktól!

S a szomszédok pedig kussoljanak.

Nagyon mérges vagyok.

Éljenek a tömbházak és a közterületek! Grrrrrrrrr.

4 megjegyzés:

Névtelen írta...

:) csak azon mosolygok itt magamban, hogy ezt a meccset mi már lejátszottuk és folyamatosan játsszuk ahányszor parkolni kell valahová, legyen az tömbházparkoló vagy magánház előtti járda. Rendszerint mindig valakinek a helyén állsz, de meg lehet szokni és már nem leszel mérges, talán.

encóka írta...

de nem árultad el, hogy mit csináltál? miután felébresztettek... arrébb parkoltál?
Szvsz más tömbház elé kell parkolni, így nem fogják tudni, hova kell csengetni :)

Névtelen írta...

Ez a parkolás tényleg nagy gond. Itt Kolozsváron sok tömbház előtti helyet bérelni kell a városházától. Szóval itt már joggal lehetsz mérges, ha valaki beparkol oda. De az általad leirt helyzeten én már akkor is nagyon felháborodtam, amikor még nem is volt autóm...szóval együttérzek veled.

natikrisz írta...

Köszönöm az együttérzést :).


Kui, hát mi mást, minthogy lementem és elhúztam onnan.

A múltkor, egy hasonló helyzetben, amikor egy szomszád bácsi parkolt be elém úgy, hogy nem tudtam továbbállni szépen megmondtam neki a magamét: azaz, hogy nagyon csúnya dolog amit tett és nincs semmi joga ehhez. És velem ilyet többet ne tegyen!

Irgum burgum.