A hangom és ami mögötte van

Hallgatom mostanában a hangom.
Egy-egy beszélgetés közben időnként felfigyelek arra, hogy miként hangzik a szó a számból.
De legtöbbször utána játszom vissza egy-egy részletét és találom meg a jobb színt, hanglejtést az üzenethez.

Mert a hangom néha nem hallatszik, néha érdes, néha parancsoló, néha türelmetlen. Nyers.

A kapcsolataimat alakítja nemcsak az, amit mondok, hanem az is, ahogyan.

És sokszor nem találom a helyzethez találó szavakat. Vagy szavakat talán még igen, de koppanóakat.

Ki tudja rabláncra verni a hiábavaló szavakat? Ki tudja megszelídíteni a hangszálakat? Bebalzsamozni őket, hogy gyógyító szavakat mondhassak?

Vágyom arra,
... hogy csak akkor csak akkor szóljak, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják
... hogy türelemmel a fejedelmet is tudjam rábeszélni
... hogy szelíd szóval a csökönyösséget is megtörjem
... hogy elszámoláskor szavaim alapján felmentsenek
... hogy számnak beszéde mély víz, áradó patak, bölcsesség forrása legyen
... hogy válaszolni tudjak, és idejében mondjam ki a szót
... hogy higgadt válasszal elhárítsam az indulatot, mert a bántó beszéd haragot támaszt
... hogy ajkam szólása megőrizzen
... hogy vigyázni tudjak a beszédemre
(Ld. Példabeszédek könyve 10, 14, 15, 17, 18, 25. rész, Efézusbelieknek írt levél 4, 5. rész )