szerda, szeptember 17, 2008

Lépésről-lépésre

Nem vagyok a fokozatosság elvének legnagyobb híve, mégis úgy tűnik, hogy vannak olyan helyzetek, amikor ez akaratom ellenére is gyakorlatommá válik.

A tavasz folyamán, amikor meghúztam az autót, úgy gondoltam, hogy nem ártana teljesen lefestetni. Jól esne neki, ráférne, szebb lenne, gondoltam.

Azt tanácsolták, hogy ne tegyem, mert nem érdemes.

Azóta lefestődött a bal első sárhányója, az oldala és most a teteje következik. Lassan tényleg körbeérünk a felújítással.

De ti tudjátok, hogy mindez nem is olyan olcsó mulatság?!

1 megjegyzés:

Rena írta...

Ez az autó most tulajdonképpen kié is?