Számtalanszor hallottam ezt ma. Mosolygások, bozsolygások közepette- vizsgáztatás után. Ma vajból volt a szívem és a melegben megpuhult. A legeslegkönnyebb tételeket adtam vizsgán. Lehet ezért brillírozott ma szinte mindenki. Vagy azért, mert egy hét elég a megtáltosodáshoz. Szerintem inkább az utóbbi igaz. :)
Csak kapkodtam a fejem!
Várom a kommentes levelet, amelyből kiderül, hogy most már van bizonyíték is arra, hogy igazságtalan vagyok.
Igaza lesz. Agyalhatok a válaszon...
Ma 10-kor volt a szakdolgozatok leadási határideje. Egyesek hónapokat dolgoztak rajta, mások napokat. Egyesek már múlt héten leadták. Mások 12-kor, épp mielőtt vittük volna el őket.
Az értékelés nem korrellál a befektetett munka mennyiségével.
Van ez így.
Köszönöm, E. a képeslapot! Számomra annyi épp elég köszönetként.
Sokat lehet tanulni témavezetés közben. Mindenfélét.
A jövőre nézve egyik legfontosabb következtetés az, hogy többet nem megyek bele az utolsópercrehagyjukslássukmijönki című játékba. Szerintem októberben el kell dönteni, hogy ki mit akar s novembertől dolgozni kell. Május 1-én menjen mindenki nyugodt szívvel, kész szakdolgozattal kirándulni.
Persze, én sem így csináltam. De nem nekem nem mondták, hogy jobb így. S különben is.
Aki bújt, bújt, aki nem bújjon.
Mai spanyolviasz:
Az emberek nem azért kérdik meg, hogy vagy, mert választ is várnak rá. A kommunikáció funkciója leggyakrabban nem az információ/közlés, hanem a kapcsolattartás, a közösségépítés. Persze, kérdéses, hogy mi számít információnak. De legtöbbször az a fontos, hogy az ember válaszoljon valamit. Akármit. S lehetőleg ne ártson vele senkinek.
Szép nyarat, kellemes vakációt Tanár Nő!
2 megjegyzés:
Ezt nevezem stílusnak! Kellemes vakációt TanárNő!!!
Na látom, te jól elmentél vakációzni és süttetni a hasadat a napon :)
Megjegyzés küldése