No, még egy és mára ennyi...

...mert persze, olyankor édesebb a blogírás és -olvasás, amikor száz másik fontos és sürgős feladat vár rám. Sem előbbiekből, sem utóbbiakból nincs hiány mostanában:

• félév vége van, halomra, éjjelekig javítok teszteket, dolgozatokat és miegymást - kellett nekem ennyi feladatot kiosztani és számonkérni! A túlbuzgó tanár méltó a maga büntetésére ... vagymi. Az tény viszont, hogy még így is, még így se... ijesztő vizsgán látni, hogy mi maradt meg a félév során tanított és látszólag megérte(te)tt anyagból! Ráadásul egyesek kancsin néznek rám, mert észre mertem venni, hogy a dolgozat, amit sajátjukként adtak be cakkommpakk ott virul a neten. Még csak annyi fáradtságot sem vesznek némelyek, hogy egységes betűtípust használjanak... Arról a műfajról pedig inkább nem is írok részleteset, hogy milyen nagy boldogság az, amikor szesszió közepén ébred fel valaki, hogy neki márpedig szemináriumi jegy kellene... Az utolsó tanítási hét és a szesszió eleje különösen hatékony időpont a diákok jegyszerző-öntudatának felébredésére. Ez az időszak sok ilyen és hasonló eseményt tartogat "meglepetésül".
• ballagás volt, aztán egyéb nagy események, közben ott vár a fél éve féligkész megirandó rész, amivel a kollega erdeményesen zsarolgat is - de mindjárt erre is pontot teszek s tettem volna már tegnap, ha a manók nem tüntették volna el pont azt a dokumentumot, amire építettem az érvelésem nagy részét!
• vizsgák sora: cselekedtető és szenvedő alanya is vagyok, az utóbbit lehet jobban élvezem mégis, mert rövidebb ideig tart. Csak ne lenne olyan hosszú az úúúúúúúúúúúúúúúúúúúút Bukarestig. Hátha ma éccaka rövidebbnek fog tűnni. Vagy holnap este, visszafele.
• alig vagyok itthon mostanság: minden hétre jut egy-két későigestigtanszékimunka vagy 200 km-nél távolabbra eső úticél. S a nyár sem igérkezik itthonülősebbnek.

Ha megtanulnám végre, hogy belőlem is egy van és nem kell másik három ember helyett felelősséget vállalnom dolgokért, akkor talán lenne olyan nap, amikor lazulna a hurok a torkom körül és nem érezném folyton azt, hogy késésben vagyok, bepótolnivalóm van. De most nagyon érzem.

Vagy hatékonyságot kéne tanulnom inkább?