szombat, június 16, 2007

Morc, morc

...morc.
Ilyenkor másoknak állítólag megnő a munkakedvük, nekem viszont elpárolog az a cseppnyike is. Össze kéne szedegetnem magam, szóval szórjon már valaki egy rólam készült összetépett fényképet a földre...
Miért érek időnként olyan könnyen a világ végére?!

4 megjegyzés:

márta írta...

Leesett, hogy esetleg rólam beszélsz, amikor másokra gondolsz :) Te, én szívesen leszórok neked akármit, de te sem zuttyintottál nyakon hideg vízzel...

natikrisz írta...

Drága, ha volna erőm lehajolni a széttépett képdarabokért talán arra is, hogy nyakonöntselek...

Amúgy az utóbbi csak technikai okokból maradt el...
Még mindig aktuális?

jul írta...

Nekem egy jóóóóó kiadós sírás könnyít a lelkemen. És nem is kell nagyon megerőltessem magam, hogy összejöjjön. De azt hiszem, ilyet már láttál a részemről :) Kb. egy veder könny, és máris szép az élet. Na?

márta írta...

Majd holnap, most már este van :)