Egy gyönyörűszép dal

M. oldalán találtam ezt a linket és ma reggel óta legalább százszor újrahallgattam az alábbi vers zenésített verzióját.

Egész egyszerűen gyönyörű. Most nagyon közelbújt a szívemhez.

A szöveget eddig is ismertem, de valahogy ködbetűnt középiskola óta. A dallama viszont most igazán széppé tette számomra s az első igazi szerelem hangulatát bizsergette a bőröm alá.

József Attila

Áldalak búval, vigalommal

Áldalak búval, vigalommal,
féltelek szeretnivalómmal,
őrízlek kérő tenyerekkel:
búzaföldekkel, fellegekkel.

Topogásod muzsikás romlás,
falam ellened örök omlás,
düledék árnyán ringatózom,
leheletedbe burkolózom.

Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e,
szívemhez szívvel keveredsz-e,
látlak, hallak és énekellek,
Istenek téged felellek.

Hajnalban nyujtózik az erdő,
ezer ölelő karja megnő,
az égről a fényt leszakítja,
szerelmes szívére borítja.