Visszavonás

A mai események teljesen meghazudtolták az előbbi bejegyzésem.

Szülinapom van és annyian, de annyian köszöntöttek, kívántak jókat, hívtak, írtak, szerettek, hogy visszavonok minden panaszt, minden bánatot, búslakodást.

Jól esett a kicsi szívemnek ez a törődés.

Köszönöm szépen onlájn, offlájn és tapintható Barátaim, hogy jöttetek, szóltatok, vagytok, lesztek.


Szmájlíííííííííííííz end háááááááááááááááááágz.


Még van torta. Valaki kér-e?

(Ez az ajánlat visszavonásig érvényes :))

Virtuális

világokban élek.

Folyton onlájn vagyok messzendzseren, szkájpon, dzsíméjlen.... a telefonom folyton a kezemben, blogot írok, blogokat olvasok s ezektől szépen körbeleng a valahová tartozás illúziója.

Az, hogy vagyok s vannak körülöttem.
Hogy megszólítható vagyok s van mit mondanom.
Hogy vannak barátaim.

Hogy élek.

Hogy kapcsolódom.

S aztán eccercsak fejbekólint a magány, mert napokig nem miattam szólal meg a telefon, nem engem keresnek, nem én kellek, nem miattam hívnak, nem értem írnak.

Hirtelen keserű lesz minden. Úgy érzem, hogy cserbenhagytak. Itthagytak. S félni, dideregni kezdek egyedül.



Mégis félek kikapcsolni az illúziót.
Áltatom magam s másokat tovább.

Kapcsolódni szeretnék.

The Prayer - Celine Dion& Josh Groban

I pray you'll be our eyes, and watch us where we go.
And help us to be wise in times when we don't know
Let this be our prayer, when we lose our way
Lead us to the place, guide us with your grace
To a place where we'll be safe

La luce che tu hai
I pray we'll find your light
nel cuore restera
and hold it in our hearts.
a ricordarci che
When stars go out each night,
eterna stella sei

The light you have
I pray we'll find your light
will be in the heart
and hold it in our hearts.
to remember us that
When stars go out each night,
you are eternal star
Nella mia preghiera
Let this be our prayer
quanta fede c'e
when shadows fill our day

How much faith there's
Let this be our prayer
in my prayer
when shadows fill our day
Lead us to a place, guide us with your grace
Give us faith so we'll be safe

Sognamo un mondo senza piu violenza
un mondo di giustizia e di speranza
Ognuno dia la mano al suo vicino
Simbolo di pace, di fraternita

We dream a world without violence
a world of justice and faith.
Everyone gives the hand to his neighbours
Symbol of peace, of fraternity
La forza che ci da
We ask that life be kind
e il desiderio che
and watch us from above
ognuno trovi amor
We hope each soul will find
intorno e dentro se
another soul to love

The force his gives us
We ask that life be kind
is wish that
and watch us from above
everyone finds love
We hope each soul will find
around and inside
another soul to love
Let this be our prayer
Let this be our prayer, just like every child

Need to find a place, guide us with your grace
Give us faith so we'll be safe
Need to find a place, guide us with your grace
Give us faith so we'll be safe

E la fede che
hai acceso in noi,
sento che ci salvera

It's the faith
you light in us
I feel it will save us

Remember When It Rained

JOSH GROBAN

"Remember When It Rained"

Wash away the thoughts inside
That keep my mind away from you.
No more love and no more pride
And thoughts are all I have to do.

Ohhhhhh Remember when it rained.
Felt the ground and looked up high
And called your name.
Ohhhhhh Remember when it rained.
In the darkness I remain.

Tears of hope run down my skin.
Tears for you that will not dry.
They magnify the one within
And let the outside slowly die.

Ohhhhhh Remember when it rained.
I felt the ground and looked up high
And called your name.
Ohhhhhh Remember when it rained.
In the water I remain
Running down
Running down
Running down
Running down
Running down
Running down
Running down

Don't give up, you are loved

Egy újabb szép dal.

JOSH GROBAN

You Are Loved (Don't Give Up)


Don't give up
It's just the weight of the world
When you're heart's heavy
I...I will lift it for you

Don't give up
Because you want to be heard
If silence keeps you
I...I will break it for you

Everybody wants to be understood
Well I can hear you
Everybody wants to be loved
Don't give up
Because you are loved

Don't give up
It's just the hurt that you hide
When you lost inside
I...I will be there to find you

Don't give up
Because you want to burn bright
If darkness blinds you
I...I will shine to guide you

Everybody wants to be understood
Well I can hear you
Everybody wants to be loved
Don't give up
Because you are loved

You are loved
Don't give up
It's just the weight of the world
Don't give up
Every one is to be heard
You are loved

Valami

Valami hív,
valami szólít,
valami keres,
valami vonz.
Csábít, jelez.

Valami küld,
valami nyom,
valami taszít
valami lökdös.

Noszogat, elbocsát.

Pörgés

Ma nagyon korán felkeltem ahhoz képest, hogy milyen fáradtnak éreztem magam tegnap a negyedik órám után. S amilyen hirtelen felkeltem olyan gyorsan be is pörögtem s most valahogy le kellene csendesednem egy kicsit. Nem másért, csak alig van 11 óra és máris egy halom baki történt velem.
Sávváltáskor nem vettem észre egy hátam mögött levő autót, de még jó, hogy ő igen!
A piacon vásároltam finom házi tejfölt meg túrót meg sajtot meg telemeat, friss zsömlét és perecet meg almát, s úgy fel voltam pakolva, hogy kiejtettem a kezemből a tejfölös zacsit. Fele odalett. :(
Pakolászás közben leejtettem a kávédaráló tetejét. Megcsorbult.
A néni nem cserélte vissza a szoknyám a turiban. Többet nem megyek hozzá vásárolni. Meg is mondtam neki. Irgum.

De a tejfölös zsemle és perec nagyon finom volt az előbb, a túró is. Jól esett a mozgás is ma reggel míg az autót mosták és végre sikerült egy-két ügyes-bajos dolgot elintézni.

Egy ideje csak pörgök, pörgök, cikáznak a gondolatok a fejemben. Nincs türelmem kivárni, végigcsinálni, átgondolni. Mintha nyomomba eredt volna egy jókora véreb s versenyt kellene futnom vele.

Két kézzel kell megmarkolnom az időt, hogy nehogy kifusson a kezeim közül. S a gondolataimat is meg kell zaboláznom, mert nekilódultak bolond felé.

(z)Űr

Óriási hópelyhek hulladoztak az előbb az égből ahogy átautózkáztam a központon! Gyönyörű volt, ahogy néhány pillanatra hirtelen mindent ellepett a fehérség.

A szívemre is kéne egy pihe-puha fehér takaró. Kicsit didereg. S vacogok néha.

Szeretni akarok! S mégis azt jelzik vissza időnként, hogy nem teszem.

HogyaAAAAaaaaaAaaaAAan kell?

Faaaaaaaaaaaaaaar away

Most éppen Marosvásárhelyen vagyok, azaz Koronkán, a Sapientián, a női vendégszobában. Mivel négyünket osztottak be ide, én matracon fogok aludni, méghozzá kettőn egyszerre. Hátha így kétszer annyit pihenek is :D !

Rám férne, amúgy. Kicsit ki vagyok nyiffanva. Abban is lemérhető ez nálam, hogy nyűgös vagyok ilyenkor, nincs türelmem semmihez, és olyan képet vágok, mintha megették volna előlem a kenyeret. Pedig nem vagyok kedvetlen vagy morcos ilyenkor, csak fáradt. Mégis sokszor jelezték, hogy furcsa látvány vagyok, mindig asziszik, hogy mérges vagyok és megközelíthetetlen. Épp ezért, amikor fáradt vagyok igyekszem többet mosolyogni :). S ha sok mosolygós ikont tűzdelek be ide is, most már egyértelmű lesz, hogy miért :D.

Nos, tehát be kéne hoznom egy nagy adag pihenést. A héten, pl. alig aludtam. Hétfő óta két végéről égetem a gyertyát, két éjszakát végigvezettem Szebenig és Szebenből hazáig, egyiket egy egész napi meló után és másik napi meló előtt, másikat pedig ezek után, s egy újabb hosszú út előtt. Lehet az idősíkok nem egészen egyértelműek, de végülis a lényeg az, hogy fáradt vagyok, ám egyben élvezem is egy kicsit, hogy zajlik az élet.

Ugyanakkor épp ez az, ami meg is ijeszt időnként.

Átgondolva a dolgaim, azt látom, hogy túl sokmindennel foglalkozom és mindezek szétfeszítenek, szétforgácsolnak. Lassítanom kéne és a pörgés helyett mélyre kéne fúrnom magam. Valamiben.

Nem látok azonban tisztán. Nem tudok megállni, és nem tudom, hogy hová verjem le a cölöpöket.

Egy konferenciára jöttem ide.

Időben megérkeztünk, s ebéd után nyugodtan megtelepedtünk az első előadáson. Egy nagy előadóteremben keződött, s mivel beláthatatlannak, idegennek tűnt, meg is jegyeztük, hogy nem szeretnénk itt előadást tartani...

A kolleganőm nézegette a programfüzetet és egyszercsak megjegyzi, hogy minket kihagytak a programból. Ránézek, s meglátom a két nevet, mutatom neki is. Bizony, ott volt, csakhogy szombat helyett pénteken! Egy óra múlva kezdődött is az előadásunk, abban a teremben, ahol nem szerettünk volna előadni, s úgy, hogy még nem is fejeztük be teljesen a bemutatót tegnap tudva, hogy messzi még a szombat...

Túljutottunk egy kisebb sokkon, s aztán egy sor izgalmon a technikai hisztik miatt, de egyszercsak mi kerültünk sorra, előadtuk a mondandónk, s kisebb akadályokat legyőzve végül a két filmrészletet is le tudtuk vetíteni. Vége lett, jó volt, megvolt. S de jó, hogy magunk mögött tudhatjuk ezt a feladatot is!

Most korán van még, de lassan mindenki elaludt körülöttem. Mehetnék én is aludni nagyot, bepótolni a kimaradt éjszakákat, de nem érzem álmosnak magam. Beszélgetni volna kedvem. Sétálni nagyot. Vagy valami érdekeset tennék.

S most, hogy belegondolok, asszem nem is tudnám megnevezni, hogy mi okoz örömet.

Egy kerekasztal beszélgetés zárta a mai napot. Élveztem hallgatni az élettapasztalatokból leszűrt gondolatokat. Volt ott néhány ember, akinek volt mondanivalója is.

Az egyik körkérdés az volt, hogy miből merítenek erőt a munkájukhoz. Mi az erőforrásuk. Élveztem az egyik előadót, aki ooooooooooooolyan lelkesen tudott mesélni a főzköréléseiről, a barátaival töltött időről, a kiruccanásairól! A másik pedig a zenehallgatásról mesélt s bazsalyogva a mértékletes borivásról :D !

Élveztem, hogy ezek az emberek tudnak, mernek élni.

Élhetőbb az élet, ha tudjuk élvezni!

Nekem nagyon hiányzik időnként egy-egy jó nevetés és felszabadultan, tartalmasan töltött nap.

Nem tudom mi az, amit szeretek tenni. Most, hogy átgondolom nem is tudok megnevezni egy szál hobbyt sem. Siralmas. Mindjárt tényleg elsírom magam.

Inkább abbahagyom ezt itt, most. Megvettem Bonhoeffer könyvét, belekukkintok. Végülis olvasni szeretek! :)

Peace to all!

Bicajtúra útvonal

...az este, amikor a csopiban beszámoltunk a nyaralásunkról eszembe jutott, hogy merre teker(eg)tünk a bicajtúrán.

Ezmegaz

Szegeden úúúúúúúúúúúúúúúúgy elkényeztettek, hogy azóta is visszavágyom. Soha nem volt még olyan jó dolgom egyetlen konferencián sem. Szoba, konferenciaterem egy belvárosi szállodában, vacsora a központban, szauna, fitnessz-terem, úszoda, jó társaság. Csak azt sajnálom, hogy tovább kellett utaznom mielőtt vége lett volna, s azt is, hogy kicsit zöldfülű voltam a témában. Már megint. S mindig eldöntöm, hogy ezután csak arról beszélek, amihez értek. De mihez értek? Túl sokmindennel foglalkozom ahhoz, hogy értsek is valamihez. Faragnom kellene, nyesegetnem, ehelyett azon kapom magam, hogy újra bevállaltam valami totál újat.
Mint most is. A társadalmi részvétel és a kapcsolatháló szövevényeiről kellene írnom egy konferencia-anyagot. Tegnapra. S még a fonal elejét sem találom, nemhogy a végét!
Közben időseket, nyugdíjasokat kutatunk, jövő héten Szebenbe, egy megbeszélésre és Vásárhelyre, egy konferenciára utazom, órákat tartok és szerelmünk reneszánszát élem.
A Kedves most ért haza, úgyhogy pontot teszek itt és kitalálom, hogy mi legyen a megfelelő vacsora egy focibajnoknak!