Úgy tűnik, hogy ez a nyár ilyen jövős-menős lesz végig. Alig értem haza Tusnádról, máris folytatódik az utazgatás.
Sok meló akad s egyre több, mind olyanok, amikre most nem tudok nem-et mondani. Így marad a vasalnivaló a debaréban s a kompót-eltevés éjfélkörülre.
Az idén több íróasztalt nem rendelek, úgyhogy az az éjfélig nyúló délután, amit a ki-, le-, át-, fel-, visszapakolással töltöttünk nem ismétlődik meg. A végeredményt most szokom, viszont az is időbe telik.
Minden változáshoz idő kell. Még nekem is. Pedig úgy tudtam magamról, hogy szeretem őket.
Most viszont csak egy nyugis, elrejtett házikóra vágyom, valahol a világ végén. S csendre. Kívül-belül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése