Message sent. View sent message?

Elkűttem. Elment. Meglett. Ügyes vagyok. Jöhet a többi.

Most épp a vásárolni- és tennivalókat írom össze. Holnapotól nagy családi heppöning lesz felénk. Tesós, uncsis, szülős, turnés, strandos s ittevős.

Minden receptet úgy kell ápdételnem, hogy beszorzom a hozzávalókat néggyel. Mérce: rengetegsok :)

Pósztocska

Nincs is nagy írnivalóm most, csak újabb kanyart teszek mielőtt ténylegesen nekilátnék a napok óta halasztgatott munkámnak. Holnapra meg kell írnom valamit s már megint fát vágnak rajtam miatta. Hihetetlen, hogy mi mindent képes vagyok végigcsinálni mielőtt körmömre égne a gyertya és tényleg elkezdeném!

A legnagyobb bravúr az, hogy kivasaltam a tonnányi ruha-hegyet az este. Öt kerek órámba telt! Ötbe! Szeretek vasalni időnként, de mostanában valahogy mindig csak olyankor vetemedek rá, amikor még ennél is kellemetlenebb munka várna rám. Mindig eldöntöm, hogy nem engedem felgyűlni, s aztán mégis arra ébredek, hogy tele a debaré. A szomorú az, hogy hiába vasalom ki gyönyörűen őket, túl szorosan állnak egymás mellett a szekrényben...

Írni is szeretek igazándiból. Most is azt teszem. Mégsem értem magam, fogalmam sincs miért fogok olyan nehezen hozzá akkor, amikor határidőkhöz vagyok szabva!

Eddig azon sopánkodtam, hogy nincs elég terem, meg hogy nincs szabad gép, mikor írnék. Most mindkét gond megoldódott, a munkamorál mégsem nőtt! Igaz, kicsit mégis, talán. Tegnap délben szunyókáltam egyet és azt álmodtam, hogy valami hárpia néninél dolgoztam Afrikában. Háztartást kellett vezetnem meg emelgetnem kellett egy öreg mamát, mint a galambokat s olyan, de olyan rosszul éreztem magam, hogy sírásra fakadtam. Arra ébredtem, hogy potyognak a könnyeim. No, akkor úgy éreztem, hogy sose kell majd engem bíztatni arra, hogy azt dolgozzam, ami éppen a munkám.

Igazándiból élvezem a lakás új lúúúúúúúúúkját. Gyönyörködöm itt az új elrendezésben, rendezgetem, pakolászgatom a tárgyakat, amik új fénybe kerülve másképp szépek. Ezzel az íróasztalos cserével minden helységben változott valami. Virágok, gyertyák, könyvek, vázák. Mennyire meg tudják változtatni az életteret! Sikerült kitakarítani is, és nagyon élvezem a megnyugvásra lelt tárgyak otthonos békéjét. Gyakorlatilag minden adott a hatékony munkához.

Az új munkasarok

Asszem a szívemmel van baj. Ha igaz, hogy onnan indul ki az élet, akkor azzal. Mit kell átállítani benne ahhoz, hogy a szépet, a jót, az értékeset lássam másokban és magamban? Valami megromolhatott bennem, mert folyton csak elrontom a dolgokat azzal, hogy észreveszem a rosszat, nyafogok nagyokat és morcosan jövök megyek minden semmiségért.

A legnagyobb baj az, hogy nem találok vissza a Szerelőhöz. Néha úgy érzem, hogy sínre kerültem, de aztán megint elkezd zakatolni valami... Segíccsen, lécci, valaki!

UI. Pénteken polgári esküvőn voltunk. Nem jutunk el a menyegzőre, ezért elmentünk oda legalább. Szép látni az egymást szerető embereket!

Itt egy kép az ajándékunkról.

Jövés-menés

Úgy tűnik, hogy ez a nyár ilyen jövős-menős lesz végig. Alig értem haza Tusnádról, máris folytatódik az utazgatás.

Sok meló akad s egyre több, mind olyanok, amikre most nem tudok nem-et mondani. Így marad a vasalnivaló a debaréban s a kompót-eltevés éjfélkörülre.

Az idén több íróasztalt nem rendelek, úgyhogy az az éjfélig nyúló délután, amit a ki-, le-, át-, fel-, visszapakolással töltöttünk nem ismétlődik meg. A végeredményt most szokom, viszont az is időbe telik.

Minden változáshoz idő kell. Még nekem is. Pedig úgy tudtam magamról, hogy szeretem őket.

Most viszont csak egy nyugis, elrejtett házikóra vágyom, valahol a világ végén. S csendre. Kívül-belül.

Száradnak a ruhák

Bár azt igérték, hogy lehűl a levegő, itt még nem történt ilyesmi. Fúj a szél, de meleg, olyan mintha valaki bekapcsolva feljetette volna a város fölött a meleget árasztó légkondit.

Nyafogok, mi mást tehetnék!? Van téma, mindenkivel lehet a melegről beszélgetni.

Két napja elvették a melg vizet is.

De hideg víz van, lehet frissülni.

És szárad gyors tempóban a sok adag ruha. Ma végre kimostam a 2500000000. adagot is.

A hegynyi vasalnivalóval kellene még kezdeni valamit.

Nem unatkozik valaki véletlenül?

Hazaértem

... s bár nem hiányzott a másfél hét alatt igazándiból a net olyan nagyon-nagyon, már legalább 2 órája itt ücsörgök a gép előtt és namégezt-namégazt elolvasom. Íméjlek, blogok, Tusványos press és Transindex a menü, meg persze Google, ahol megnézhettem, hogy megnézhetem magam, maikor megérkezik a modern technológia eredményeként a gyönyörűszép papír(remélem azért, hogy legalább szép papírra írják), miszerint megnézhetem magam, ha nem tudom még, hogy lassítanom kellene Torda és Kolozsvár között. DE nagyon. Lassítani is. És megnézni is.

Teremburáját, ha nem hiszek a hátam mögött suttogó szeleknek! Kétszer-háromszor kaphatott el 80-assal 50-es helyett a radarka. Ez mit jelent vajon?

Vagy most, hogy már 2000 km-es söför lettem illik megszerezni az első nyakleveseket a rendőrbácsitól?

Lesz folyatatás, de egyelőre szokom az itthoni meleg fogadtatást. Még a WC-fedő is meleg!

Felmelegedett az élethajlat míg távol voltam. Brrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr.

Nap végén

...leírok még néhány élményt, emléket, tervet. Mert nagyon telik ez a nyár és sokszor lesznek nagyobb szünetek. S úgyse tok továbblépni, míg bennem mocorognak kimondatlanul a gondolatok. Nem igérem, hogy összefüggő lesz. Innen nem is érdemes továbbolvasni.

Nagyon szeretném, ha valaki úgy hallgatna meg, hogy elmondhatóvá váljanak a szavak.

Intenzív még mindig az önismereti tréning, bár ezért nem a Psihoconsultnak fizetek 3 eurókat óránként.

Érdekes meghallani, hogy mások milyennek látnak. Többnek hisznek, mint ami vagyok. Ezt nagyon sokszor érzem így. Vagy én nem tudom reálisan látni magam.

De P. tanácsai elgondolkodtattak. Aszondta, hogy higyjem el magamnak, hogy képes vagyok sokmindenre. S éljek azzal, ami vagyok. Hogy ne szerénykedjek folyton s ne törpüljek el, ha nálam okosabbakkal találkozom. Merjek rákérdezni, hogy Hogyisvanez? Ez amúgy furcsa, mert korábban arról panaszkodtam, hogy néhányan meg önfejű, pökhendi kisokosnak tartanak.

A kapcsolataimba sok kusza kanyar került az idén. Keresem a helyem. A szavakat. Az elfelejtett és a meg nem talált gesztusokat.

Nagyon nem találom a biztonságos partot. Dacolok a kényelmesnek tűnő, de poshadt bokáig érő víz ellen. Minden ellen. Közben vágyom vissza a biztonságos keretek közé, de félek is, hogy újra szűknek érzem majd a határokat. S túl langyosnak a vizet. Túl hígnak. De amit most találok, az sem az igazi.

Mintha újra kellene tanulnom mindent. Beszédet, gondolkodást, hitet és szeretetet. Az életet. Csakhogy most látom is a megtanulandó fejezeteket. S azt, hogy mindenhez sok-sok erő kell.

Időnként úgy érzem, hogy hazataláltam. Máskor azt, hogy minden idegen körülöttem és bennem. Nem akarok nagy szavakat írni. Egyszerűen csak azt, hogy ilyen is vagyok. És nem hiszek már az olcsó megoldásokban. De megfizetni az árat sem egyszerű mindig.

Pont. Most.

Mászkálós tanulságok - ez még jár ide

A mászókalandon is volt néhány spanyolviasz.

• a legfontosabb, amit után a rögtön el is buktam, többször is: meg kell tanulnom megkérdezni, hogy átcsatolhatom-e a karabinert. Ez az idei év eddigi legfontosabb lecke számomra. Nagyokat buktáztam emiatt.
• felkészíteni a környezetem a lépéseimre s akkor lépni, ha engedélyt kapok rá
• meg kell tanulnom függni másoktól
• szabad gyengének látszani s mégis túllépni a vélt korlátaimon
• elengedni magam s élvezni a szellő süvítését 8 m magasságban is, ha biztonságban vagyok
• meghallani a hátam mögött állók szurkolását

Nyáááááááááár kezdődött

S repül. Pedig még nem is vakációzom.
Sikeresen ért véget június 28-29-én a záróvizsga és a védés. Sok lótás-futással járt, és én nemtom hogy, hogynem mindig megtalálom a leglótifutibb munkát ilyenkor. De vége, vége, mindenkinek sikerült! Sikerüüüüüüüüüüüüüüült! Bár a jegyek lehettek volna szebbek is.
Rögtön utána, szombaton MászókaLand-oztunk egyet Budapesten, Bryan Adams koncertbe hallgattunk bele és régi barátok frissházas vendégszeretetét élveztük.
Íme, a képek:

Itt kezdődött minden:

Csapatépítő játék

Felfegyverkezve

Még nem tudva, hogy mi is vár rám...


Bátor nekifutás

Még mindig boldogan

S továbbra is :)

Kiképzés alatt

A placcon, bevetés előtt

Első nekifutás

Araszolás a levegőben

Átértem...

S vissza is

És tovább

Leereszkedés

Itt jártunk...
Hintás bekötés

Hintás kezdet
Most húznak fel...

Készülök kibontani a madzagot

Anyukááááááááááááááááááááááááááááám!

Fantasztikus élmények...

Pelenkázós

Eddig még OK.

De hogyan tovább???

Valaki húúúúúúúúúúúúúúúúzzon fel...

Végül sikerült!!!

S leugrani is

Hihetetlen élmények sűrűsödtek be 5 óra alatt. Korlátok túllépése. Sose gondoltam volna magamról, hogy ezt végigcsinálom. Hát ti?