Év. Vége.

A magam módján lassan készülök lezárni ezt az évet.
Látom más is. Egyre több bejegyzés szól valamiféle számadásról.

Beírtam az új határidőnaplómba a következő év legfontosabb évfordulóit. Néhány születésnap kimaradt az új füzetből.
Néhány kapcsolat megfakult és elhalt az idén. S már nem ragaszkodom foggal-körömmel hozzájuk.

Közeledések és távolodások éve volt ez. Vívódásokkal, apró és nagy leckékkel. Sok olyan nap volt, amit nem ismételnék meg. Sok fájdalom és bűn halmozódott fel a szőnyeg alá - nem tudom becsukni tőlük az ajtót.
Keresem az igazságot és az igazam.

Sokat nyertem és sokat veszítettem az idén.

Néhány tavalyra beírt projekt érintetlenül átkerülhetne az új füzetbe is.

Találkoztam néhányszor magammal. S azóta néha nem merek tükörbe nézni.
Nem jellemző dolgok kezdenek jellemzővé válni.
Őszintébb vagyok vagy csak fáradtabb? Legbelül fáradtam el, és ezen nem segít egy egész hétnyi alvás sem.

A félig-ek éve volt ez a mostani.

Részint dolgoztam. Részlegesen pihentem. Időnként gondolkodtam. Néha írtam. Olykor jelen voltam. Valameddig elmentem. Valamennyire megbocsátottam. Egy kicsit hibáztam. Néha egy kicsit jobban/többet. Reménykedgettem. Részben hittem. Fél szájjal nevettem. Fél szívvel szerettem. Fél szemmel sírtam. Fél szájjal nevettem.

Középszerűség. Közép. Szerűség.

Teljességre, kiteljesedésre vágyom.

Teljes tisztulásra. Teljes megbocsátásra. Teljes gyógyulásra. Teljes odaszánásra. Teljes mondatokra. Teljes szeretetre. Teljes jelenlétre. Teljes érintésre. Teljes életre.


Kigyógyít.
Engedem.

A karácsonyi hangulat

engem az este ért utol.
Előtte szükség volt 2 napnyi lustulásra, feloldódásra, elhalkulásra, megpihenésre ahhoz, hogy befogadhassam az Ünnepet.
Az ünnephez kell a csend, kell a megállás és kellenek a rituálék.
Az idén azt hittem, hogy ezek nélkül is megy majd. Karácsony este majd hirtelen rámzúdúl és leteper az ünnep.
S hogy nem így esett (újra) belátom, hogy vannak lépések amelyeket meg kell tenni az úton a cél felé.

A Karácsonyi üzenetből kevés jutott el most hozzám. Alig emlékszem valamire.

De tudom, hogy Karácsonykor nemcsak a Szeretet, a Fény, a Békesség, hanem a Szabadító is megszületett.
Most Rá várok.

Békés Karácsonyt!

7 vége

Szívritmus

Már megint zakatol a szíve.
Jókedvben nincs hiány, de zakatol, zakatol és nyugtatni kell.

Egyik fülembe anya, másikba apa hangja szól.
Mindkettejükhöz beszélek.
Mindkettőnek fáj.
Mindketten kellenek!