Pontosabban nagyon nehezen. Elsimul bennem, s látszólag minden rendbe jön, de aztán hirtelen, váratlanul és megújult erővel bukkan fel és leteper. Nem akarok most erre gondolni. Túl akarok lenni rajta. Nincs időm töprengeni, emészteni, de nagyon kellene a biztonság, hogy végezni tudjam a feladataim. Ha nem jön segítség, az lesz, hogy légmentesen lezárom s nem gondolok rá többet, míg szét nem robban a szelep.
Hogy azután mi lesz? Passz. Valahogy túl kell élnem ezt a zsúfolt időszakot. S a nyarat. S az őszt. S a telet. S ha majd nemcsak nekem fáj, talán lesz változás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése