Tudásszomj és feledékenység

Mostanában főként két dolog zavar: egyik az, hogy túl keveset tudok, másik pedig az, hogy nagyon hamar felejtek. Szokatlanul hamar.

Egy jó ideje egyre inkább látom, hogy túl keveset tudok a világról, az élet dolgairól, a szakterületemről, a tudományról, stb. és emiatt hatalmas szomjat, vágyat érzek arra, hogy új dolgokat tanuljak meg, olvassak, lássak, halljak... Időnként teszem is: "falom" az interneten, könyvekben, ahol csak érem az információkat, de ettől nemhogy okosabb lennék vagy enyhülne a szomjam, hanem szomorúságomra azt tapasztalom, hogy csak úgy, sipsz-supsz, elszállnak a fejemből az infók. Kedveltem Szenillát az animációban (Keresvén Némót), mégsincs kedvem olyanná válni, mint amilyen ő. Kezdek félni magamtól. Pedig egyszer azt mondta egy emberke, hogy ha bloggolok, nem fogok felejteni...

Olvastam javaslatokat a bajomra és egyre komolyabban fontolgatom alkalmazásukat: hideg vizes zuhany reggel (tényleg felfrissül az ember lánya, ha rászánja magát az enyhe sokkra), zöld és fekete tea, mozgás (aerobic, séta megy nekem, nyáron bicikli), Forever Ginkgo Plus kapszulák, és elmaradhatatlanul az én személyes bölcsességforrásom: kérni Istentől bölcsességet, hisz azt igérte, hogy készségesen és szemrehányás nélkül ad. Amikor csak kérem. Grátisz.