Hamarosan

Karácsony!

A tél észlelése nálam nagymértékben a lakásunk köré gyűlt foltnyi természet, az erkély állapotának változásait követve érkezett meg. A begóniák adták fel legelőször, a muskátli és a mézvirág meglepően hősiesen és sokáig álltak ellen. Saját magam vigaszául, késő őszi felbuzdulásomban ültettem a begóniák mellé/helyére árvácskákat is, amiket azonban a hirtelen érkező fagy és hó térdre kényszerített.
Legnagyobb hirdetőként a tél érkezéséről azonban egyértelműen a hó, a sok-sok hópely adott jelt. Így most már belülről is, naptár nélkül is tudom, hogy csizmát kell húzni, jó meleget.

Készülődéssel telik a december.
Adventi is, de hangsúlyosabban ajándékos.
Az idei téma a kézműves, kézzel-szívvel készített ajándékok sora. Számomra óriási ajándék az ajándékkészítés. Adventben is, máskor is.

Az Ige testté lett, közöttünk lakozott ... teljes kegyelemmel és igazsággal. (János 1,14)

Emiatt.

Ilyenkor

... azt szeretném, ha estig tartana a reggel csendje, a csend békéje, a béke fénye.

Ezekben az ajándékba kapott csendórákban még minden lehetségesnek tűnik. Még az is, hogy mindez estig kitart. 

Time for joy - day 1-3

 Pihenő - útközben

 

 Együtt kerek a világ

 Tááááááájak 

 Erdei manó 2

 Fonott finomságok á lá Eni-tesó

 

Szeretnivalóóóóók

Afelett

való örömömben, hogy végre, véééééégre nem volt muszáj reggel 5-kor kelnem mindenféle lelket-testet boldogító ténykedéssel töltöttem el az időt.
Boldogságomban írásra is vetemedtem - ami a fontolgatás pillanatában sokkal gyümölcsözőbbnek igérkezett, mint megannyi szándék és terv, ami a megvalósítás viharaitól oly sokszor elhervad.

Nem bonyolítom tovább, csak egyszerűen szavakba szerettem volna préselni az egyszerű dolgok felett való sokrétű boldogságom és hálám egy-egy nyomatát.

A költészet,

a rímek és a ritmusok jutnak eszembe Rólad.

A szavak íze és a magyar nyelv zamata.

A szavalás méltósága, a versmondás ünnepe.

A megformált, kimondásra érett mondatok súlya.

A gondolatok rendje.

Az Isten-tisztelet.

És az, hogy közel voltál családunkhoz.

Ha kellett.

S nem tudom, hogy megköszöntem-e valaha ezekből bármit is.

Köszönöm.

Emlékké változol, s mint gyökereimet, befed az anyaföld.

Viszlát!

Üdvözlöm Apát!

Újratervezés

Ha tudnám, hogy eltévedtem, újratervezném az útvonalat.

Ha tudnám.

A privát lenullázó programot időben még meg lehetne állítani.

A fel nem akart tenni, de fel-felbukkanó kérdéseket ki tudja megválaszolni?

Valahogyígy.

Van ez így ...

Boglárkás

tavaszodásba lendültem az első tartósabb napsütéssel kezdve.

S ha napsütés és virág mellé még meglepően érdekes emberek társasága is adatik, az élet ilyenkor teljesen élhető és majdnem fenékig tejföl.

Hála a boglárkákért és az életünkbe toppanó emberekért!

Életrevalók

Egy jó film a barátságról, s arról, hogy legtöbb dolog s a személyes világvége is csak nézőpont kérdése.

Három

év.

Most ugyanazt teszem, mint akkor ilyentájt. Nézem a képeket. Emlékezem.

Az emlékezés margóján vizsgálom a szívem. Nincs, ha keresem sincs benne szomorúság. Megbékélés van. Csend.

De ha kereslek emlékeimben, s közel engedem őket magamhoz, visszavágyom az asztal mellé, ahol Te is ott voltál. És az ölelésed helye is üres. És a meg nem élt/ért élmények, amelyekről úgy gondolom, hogy jó lett volna, ha megtörténnek.

És ma úgy gondolom, hogy megkérdezném néha, hogy Te hogy döntenél.

És jó volna tudni, hogy otthon vagy, amikor megérkezünk.

(Kicsit még mindig felfoghatatlan, hogy nem fogsz.)

A hiányod miatt fáj. Mert különben csend van és megbékélés.

Köszönöm, hogy fájhat, hogy hiányzol s hogy ott vagy az emlékeimben.