péntek, április 20, 2012

A költészet,


a rímek és a ritmusok jutnak eszembe Rólad.

A szavak íze és a magyar nyelv zamata.
A szavalás méltósága, a versmondás ünnepe.

A megformált, kimondásra érett mondatok súlya.
A gondolatok rendje.

Az Isten-tisztelet.

És az, hogy közel voltál családunkhoz.
Ha kellett.

S nem tudom, hogy megköszöntem-e valaha ezekből bármit is.

Köszönöm.

Emlékké változol, s mint gyökereimet, befed az anyaföld.

Viszlát!
Üdvözlöm Apát!

Nincsenek megjegyzések: