péntek, szeptember 18, 2009
szerda, szeptember 09, 2009
Szállás - pihenés - látnivalók
Sok időt töltöttünk el az útvonal tervezésével és szálláskereséssel, s még így is volt, amit nem tudtunk időben, indulás előtt megtervezni. Mégis szuperszép helyeken jártunk az együtt töltött hét alatt, nem álmodott helyeket is láttunk útközben és minden este volt hová lehajtanunk fejünket.
A biciklitúrás útvonalat és élményeket felelevenítve két éjszakát a Bélesi tóhoz közeli Călăţele Pădure nevű település egyik házikójában aludtunk: nem volt rossz választás. Szép udvara van, csendes helyen fekszik, pedig a falu közepén áll, szépek a szobácskái, kényelmes a nappalija, a fürdők is tiszták és újak, a konyha felszerelt. A falak kicsit vékonyak voltak és a konyhaeszközöket átmostuk használat előtt, a padláson élő mókuscsaládnak pedig megbocsátottuk volna, ha máshol választanak életteret a kedvünkért, de összességében elégedettek voltunk a lakhatási körülményekkel és az árral is. A kedves szomszéd nénit, aki friss tejet, túrót és tejfölt hozott nekünk bónuszként kaptuk. Máskor is megyünk, ha pihenni szeretnénk, de ha horgászni inkább és többen, akkor lehet kipróbáljuk a mások által letesztelt tóparti házikót is.
Az ojtozi vadászház egy különleges ajándék volt számunkra és csak exkluzív vendégek számára nyitott. A patakon át, térerőn túl és pisztrángos zuhatag mellett fekszik, az ötven éves fasor mögött, őzjárta és medvelátogatta erdő közepén, egy természeti rezervátumban. Élettel teli és zajos családunk hangerejét folyton tompítani kellett (volna), főként amikor vadnyomokat lesve elsétáltunk az őserdőig, majd szedret, málnát szedni. Meseszép hely, igazi pihenőhely, ahová visszavágyunk - kicsit elbújni a világ elől.
Hazafele tartva a Békási Szoros felé kanyarodtunk, s következő mégbiztosvisszamegyünkhaarrajárunk szállásunkra, Bicazu Ardelean nevű településen az utolsó pillanatban még nyitva talált Târgu Neamţ-i Ion Creangă emlékmúzeum és -mesepark és a várPiatra Neamţ-i éjszakai telegondolázás után is - éjfél előtt érkeztünk, mégis szeretettel fogadtak és igazán kellemes környezetben pihentünk meg, igazán méltányos pénzért.
Mindhárom moldvai turisztikai látványosság igazán kellemes meglepetés volt - úgy tűnik tudnak azok az emberek ott valamit a városfejlesztésről, amit mi, errefelé még nem értettünk meg.
Parajdon aludtunk utolsó éjszaka és már-már feladtuk a keresést és továbbálltunk volna a mogorva és kapzsi szállásadókat sorravéve, amikor ráakadtunk erre a panzióra, ahol szívesen fogadtak és méltányos árért kiadtak nekünk 3 szobát akkor is, ha csak egy éjszakára igényeltük azokat. Mindenképp az adminisztratív épület szobáit kérjük ezután is, mert azok szebbek, mint a pékségi garázsok fölött lévők, de tetszett a hely és az árak is. A friss kenyér illata és a mindenféle frissensült pékárú egy újabb pozitívum, amiért akár el is lehet tekinteni a téves ajtónyitáskor megszólaló csengő hangjától.
Dicsőszentmárton környékén váltak szét útjaink, de még előtte együtt ebédelt a család egy meglepetésszerűen megtalált vendéglátóipari egység teraszán. Finom ételek, bő választék, korrekt árak, kedves kiszolgálás, nagy udvar, gyerekbarát hely (a szamárcsalád vitte a prímet).
S egyszercsak véget ért a közös út és el kellett búcsúznunk egymástól egy időre. De az egyik legjobb dolog az életben a család szeretete és közössége. Most újra ezt tapasztaltam.
A barát
szombat, szeptember 05, 2009
Most
múlik pontosan a nyár, érzem, ahogy az ujjaim közt menekül előlem és viszi magával az el nem kacagott nevetéseket is.
De az elmúlt egy hét alatt körbejártuk még a tájat és családosan, mindahányan gyűjtögettünk még télire, nehéz napokra valót szépségből, természetből, összetartozásból meseszép tájakon - csak madárlátta és őzjárta helyeken, Kárpátokon innen és térerőn túl.
A csapat fele az idei együttlét utolsó állomásán nyugovóra tért már, másik fele szurkol, én pedig megnéztem újra a képeket és kiválogattam néhányat közülük - bemelegítésként, újra gépközelben.
Íme, ezeket:
Cat attitude
