Nyaff-nyaff

Az előbbi pószt nem jött volna létre, ha nem lennék ilyen nyaff-nyaff mostanság. A saját dekóderem szerint ez az állapot azzal jár, hogy nem találom a helyem a világban, magamban, másban, nyűgös vagyok, hatékonytalan, fáradt, álmos, álmatlan, kókadozó és frusztrált. Ilyenkor nem jó szóba állni velem. Még én se nagyon merek.
Pedig legjobb ellenszere nálam ennek az állapotnak a társaság, pontosabban a kapcsolat, a találkozás. Az együttlét.
De ki akarna ilyen csöpögő háztetővel találkozni?! Talán egy másik csöpögő háztető. Vagy a szellő. Vagy a napfény. A Kedves válla.

Nagyhét van. Mondom, szavalom, hogy a Húsvét a győzelem, a lehetőség Ünnepe. De Nagypéntek nélkül nem jön el.

Jobban kellene, mint a kenyérfalat az elcsendesedés, a megállás, a megtisztulás, a feltöltekezés. De nem szánok időt rá, tovarohanok, nem állok meg, nem hallgatok, nem beszélek.
S ahogy telnek a napok egyre gyűl a bepótolnivaló és egyre nehezebb megfordulni és felfele indulni a kaptatón.

Mostanában nem kávézom, de ma reggel nagyon jól esett a gombás instant kávé. Jól esne egy instant felfrissülés is. Instant kikapcsolódás. Forralom-összekavarom-lenyelem - féle.
Fogyasztanám - még ezt is!

Van vajon valami nyaff-por a levegőben? Túl sokan vagyunk így.

Keith Green - régi nagy kedvencem jut eszembe:

My eyes are dry
My faith is old
My heart is hard
My prayers are cold
And I know how I ought to be
Alive to you and dead to me

But what can be done
For an old heart like mine
Soften it up
With oil and wine
The oil is you, your spirit of love
Please wash me anew
With the wine of your blood.