csütörtök, november 06, 2008

Mester, hol vagy?

Lépéstávolságra, karnyújtásnyira, szembogárnyi messzeségre, suttogásközelségben szeretnélek magam mellett tudni.
Szeretném, ha törődnél velem. Ha oktatnál. Ha megmagyaráznád nekem a fraktálok alkulását és mesélnél a történelem buktatóiról.
Szeretnék beszélgetni Veled.
Néha szükségem volna egy helyrepakoló tekintetre. És néha helyre kellene ráznod bennem a világot.

És szeretném, ha néha elvinnél sétálni és kirugdoshatnám magamból a kavicsokat az őszi avarban vagy a téli fagyban!

Az ölelésedre is vágyom. Biztonságra.

Hang, kéz, értelem, őszülő haj és tekintet.

Nem akarok felnőni! Vagyis akarok, de Veled.

Nincsenek megjegyzések: