Mikor a fonal végére érek...

Mindenhonnan az megy, hogy Karácsony, Ünnep közeledik. Jövögetnek az sms-ek, képeslapok, köszöntések jönnek-mennek s vásárolgatom és csomagolom jókedvűen az ajándékokat,igazán örülve annak, hogy szeretteimnek találtam szép meglepiket... Kitakarítottam a lakást, kijavítottam az elmaradt teszteket, olvastam is a héten...S úgy tűnne, hogy ezek együtt azt jelentenék, hogy jól vagyok, alig várom a családi együttlétet, csupa tejföl és fahéj az élet, de az igazság az, hogy egyre inkább elfoszlik a madzag az ujjaim között és míg volt úgy, hogy görcsösen ragaszkodtam az élethez, a holnaphoz, meg mindenhez, ma úgy vagyok, hogy nem találok elég erőt ahhoz, hogy rámosolyogjak arra, akiről úgy tudtam, hogy szeretem, s ha mégis néha sikerül, ott vibrál ezer oldalról, hogy minek? hogy már próbáltam és fájt és különben is soha nem tudok semmivel örömet okozni, hogy mindent csak elrontok, hogy úgy sem értenek meg, hogy kár beszélni, mert ez úgysem visszhangoz majd szavakat, hogy nem érek annyit, hogy valaki kezébe vegyen egy könyvet miattunk, és inkább maradunk a kényelmes némaságban minthogy átciffezzük a berozsdásodott kapcsolatot, közben szétmarnak a bennemrekedt szavak. S ezzel együtt eszembe jut életem minden keserűsége és ez már tényleg leteper és így, meggörnyedten csak egyre mélyebbre zuhanok s bár tudom, hogy valaki fent szeret engem és minden pillanatban ugrásra készen, hogy segítsen összegabalyodott gyermekén, nem tudom hogyan szólítsam meg Őt egyedül, mert ez nemcsak rólam szól, és nem akarok egyedül vigasztalódni, ha utána újra itt kötök ki. S eközben tudom azt is, hogy ezekkel a kitérőkkel szépen leomlik mindaz, ami épülgetett ...
Szóval Karácsony jön. Szeretet, narancs, fahéj és hópehely.
Tanítson meg valaki Élni!

Az ünnepek hava: November

Kapkodom a fejem: hihetetlen, hogy vége a novemberi hónapnak is! Igaz, sokminden volt benne: ünnepek, látogatások, jövés-menés, de furcsa, hogy új cica kerül a naptárba.

Debrecenben egész jó volt a konferencia, életre szóló tanulságokkal.

Anyósom, Ica, Robi, Ráhel... ők is novemberi ünnepeltek, úh, ebben a hónapban szinte minden nap volt kit köszönteni. Róluk most nincs kép.

Régi barátságok ápolására is jutott idő: meglátogatott Hajmica, az enyedi idők barátosnője. Épp szülinapja volt, mikor megérkezett.

Ugyanazon a 7végén kétszer is szülinapoztunk: Bálint, a Kedvesem váltott kódszámot. Kész város-körút volt a meglepik beszerzése. Remélem sikerült örömet szerezni.

Én is letapostam életem első negyed évszázadát: az esemény fontosságához méltóan több felvonásban is megünnepeltük ezt:


Az egyetem is ünnepelt: 15 éves lett, ezzel telt az elmúlt hétvége.
Soroljam még? Ma az egész ország ünnepel. Ezért itthon vagyunk mindketten és próbálom érdekesen tölteni a napot... Este utazom és lehet, hogy ezek az utak majd nagyon sokat jelentenek nekem valamikor. Vagy ki tudja?
Most ennyi. Hogy mégis legyen folytatás, de az igazán nagy élmények szavai bennmaradtak...