Csodácska

Az előbb publisholás közben kidobott a net és elszállt a blogom. S aztán meg egyszercsak asszondja, hogy "your blog published succesfully". Nahát!

Konklúzió

(János 3: 1-12 margójára)

1. Az újjászületés nem megtérés.
2. A megtérés nem újjászületés.
3. Isten Lelke kezdeményezi az újjászületést és Ő is viszi azt véghez.
4. Amikor imádkozom valakiért, akkor azért tegyem, hogy Isten Lelke kezdje el és vigye is véghez az újjászületés csodáját az életében.
5. Nem én kell meggyőzzem az embert arról, hogy meg kell változnia. Az evangélium képes erre.
6. Ige és Lélek által történik.
7. "A szél fúj, ahová akar..."
8. Isten Lelke és az Ige farag, csiszol, alakít. I'm chosen!

Szeretem Istent, aki az összekuszálódott életemből ki tud hozni valami jót mindazok ellenére, ami vagyok. Mert nincsenek szériagyártmányai: egyedi darabokat készít. Mestermunkákat. Ennyire törődik velem. I'm lovin' Him.

Karácsony után, Újévben

Annyira vártam az Ünnepet! S amilyen hirtelen ránktört, olyan gyorsan tovasuhant és beleveszett a hétköznapok szürkeségébe.

Szenteste, december 24-én összeült a család és elkezdődött. Néhány kellemetlen tolakodót leszámítva ilyennek is álmodtam a közös ünneplést. Melegnek, hangulatosnak, éneklőnek, családnak. Nem akarok emlékezni a fájó részletekre. Hó is hullt péntek reggelre, egy leheletnyi réteg. De fehér volt néhány percig a környék, és mint régen, gyerekkoromban csak ugrándoztam az ablak előtt. S aztán valahogy ünnep közben minden hangulat kipárolgott belőlem. Tudom, hogy nem is a hangulat a lényeg. Csak megszoktam, hogy erre vágyjak... és ha ez van, akkor néha nem is érzem meg, hogy Karácsony táján sem jutok el Betlehemig, a jászolig s a csillag nem serkent útrakelni...

Ünnepek között rajzfilmeket néztünk, volt néhány kedves találkozás s már jött is a másik ünnep. Miért kell megünnepelni valaminek a végét? Nem tudtam számadást tenni sem magamnak, sem másnak az elmúlt évről és egyáltalán nem éreztem újnak azt, ami elkezdődött. Folytatás. Jobb lenne, ha tényleg lenne valami pirula, amitől évenként egyszer legalább megtisztulnánk, megújulnánk s olyan frissen és tisztán tudnánk kezdeni az új lapokat, ahogyan azt kellene. De én fáradtan kezdtem ezt az évet. Nagyokat alszom és mégis alig tudok kezdeni valamit magammal. S a napok egyre folynak, telnek... Réges-réginek tűnik a kedves évvégi baráti együttlét, a tüzijáték is. És nagyon furcsa, hogy bár Boldogságos Új Esztendőt kívánok egyre-másra, egyáltalán nem találom újnak az évet.

Vigasztalgatott ma az Ige a 37. Zsoltárból:

Gyönyörködj az Úrban és megadja szíved kéréseit! Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik... Légy csendben, és várj az Úrra!... Az igazakat támogatja az Úr.

Indulok tovább.